All posts filed under: vilagunkban_a_no

Méltón önmagunkhoz

Változó világunkban a nő sokszor önmagába zárva él, a belsőjükbe való hozzáférés letiltott. Kevesen vannak, akik tényleg tanulni, változni készek. A legtöbb nő a tudattalan útját járja, mindeközben pedig gyakran látni, ahogy fokozatosan önmaguk bántalmazóivá válnak…

Az “igazi” nő

Változó világunkban a nő… Rég írtam a sorozatomba, de az elmúlt napokban volt időm elmélyülni (mélyre süllyedni) a magyar bulvár világ szexista (“gender” – nemi szerepeket boncolgató) vulgarizáló stílusának rejtelmeiben. Kifejezetten érdekelni kezdett, hogy azok a témák, amikkel én nap mint nap dolgozom – gyakran “szakrális” és egyéb elnevezésekkel illetve azokat – hogyan is jelennek meg a hétköznapok forgatagában. Hiszen mindig is azt vallottam, hogy amikről én beszélek (méh mágiája előadások, szakrális női szerepek, kollektív feminin, női öngyógyítás kör), amit képviselni igyekszem az életemben és tanításaimban, az nem a világtól el, hanem épp hogy annak sűrűjébe bele visz. A nőiséggel való közös munkánk nem kimenekíteni, hanem megerősíteni kíván. A lényeg Önmagunkat nem megtagadni, hanem saját magunkat totalitásunkban elfogadni lenne (jó). S íme, nézzétek mibe futottam bele (kép oldalt), ez volt az, ami kiütötte a biztosítékot nálam, “utolsó csepp szindróma” — abban az értelemben, hogy muszáj írnom róla és megosztanom, mert bár vulgáris, de talán pont ebben a minőségében találja fején a szöget. Nem rosszabb ez, mint bármi más, amit olvastam, viszont erőteljesen szembesítőnek találtam, nekünk nőknek. Nohát, …

Válások és (el)választódások fájdalmát gyógyítja

Változó Világunkban a Nő saját igazságaira bukkan és azok egyedi természetére ébred. Megtapasztalja a Szellem könnyedségének és a Föld súlyának házasságát magán belül. Minden porcikájában éli és érzi saját testiségét, és fajsúlyának minden nehézségét — mégis könnyedén szárnyal határtalan magasságokba. Felismeri és átadja magát ősi régi átkok súlyának, és mégis szabadságát leli bennük. Azt tanulja, hogy a szakrális nőiségének esszenciája a Prakriti (az ősi védikus szövegekben a természet) az intelligens, aktív, teremtő áramlás, mely a világegyetem mozgatórugója, állandóan pulzáló, összehúzódó majd kiteljesedő, ritmikus ereje. A Prakriti-t mint esszenciális erőt, Yin-t,  sok néven nevezik… Ezek mind hívások melyeket a Nő egyre tisztábban hall. Hív Aditi, a kimeríthetetlen végtelenség. Hív Adi Shakti, az elsődleges, ősi erő. Hív Lalita, az isteni játékos spontaneitás. Hív Káli az aktív harcos nő ereje. Hív az Anyatermészet, ahol a Szellem az anyagban foglaltatik. Hív Demeter az Alvilág kincsesbányájának és éléskamrájának őrzője. Hív Pachamama a perui magashegységek földiesült termékenysége.  Hív Gaia az Anyaföld. Hív a Szent Grál, a magában foglalás kelyhe. Hív Mária Magdolna a szakrális egység kapuinak tárogatója. A Yogini Tantra írásaiban Vajrayogini …

Női idegpályáink

Változó Világunkban a NŐK most épp testi és lelki idegpályáikat huzalozzák újra… De még gyakran bizonytalankodnak. Gyakran félnek. Mert a megszokott idegpályák, melyek az ismerős testtüneteket aktiválják (összehúzódás, görcsösség, mély kényelmetlenség érzetek) most mind-mind felizzanak… Minden  részecskéjük arra ösztönzi őket, hogy a már jól kijárt, bár nem a legmesszebbre vivő utakon lépdeljenek. Mögöttük álló életük szakadékának szélén egyensúlyozva, korábbi éveik minden apró eseménye ott lélegzik bennük. Ott állnak testük hangversenyének egyre hangosodó káosza közepette, de mégis — a mélység helyett tekintetüket távolabbra engedik, sarkukat mélyebbre fúrják a megtartó földbe, és mielőtt egy szót is szólnának: megteszik a következő lépést. És válaszreakciók hiányában az a testérzeti zenebona és zaj mély belső csenddé omlik össze… Változó Világunkban a NŐK túllépnek félelmeik határain. Bár nem hallatszik ünneplő dobpergés, nincs körülöttük vidám zászlólengetés. De nem is kell ahhoz hogy leugorjanak arról a deszkáról, amin már beláthatatlanul régi idők óta hintáztak tehetetlenül… Most még épp ott repülnek a levegőben, de már közel a lengedezés vége. És nahát! Micsoda csoda, hogy bár nem hitték volna, most mégis azt tapasztalják, hogy minden …

Pőreségünk viselete

Változó Világunkban most a NŐK levetkőznek… Letépik magukról túl szűkre sikeredett ruhájukat. Visszaadják nem igazán magukra szabott kölcsön-rongyaikat, melyekben a szabad mozgás és T.Á.N.C. lehetetlen. Nem kellenek már azok a ruhák, melyek formába szorították vadságukat. A nők mostanság szekrényeiket ürítik… Saját, belső divattervezőjükre hallgatnak. És mindegy is, mennyire érzik magukat sérülékenynek ruhátlanul: most ott állnak pőrén, hogy megtalálhassák saját ruháikat. “Milyen legyen a szabása vajon? Milyen anyagból készüljön, milyen tapintású, milyen színű legyen?” – hümmög magában, válogat és gondolkodik sok nő mostanság valahol ott belül… Olyan ruhákat választanak most, amik testük és lelkük táncát feléleszti, inspirálja. Változó Világunkban most sok nő Szakrális Menyasszonyi Öltözékét álmodja meg. De… Még ezelőtt… MOST… először azt próbálgatják, hogyan is tudják saját bőrüket pőrén, kényelmesen, elfogadással, önszeretettel viselni és elviselni…

Fuss a farkasaiddal

Jó erős Telihold jön ma már megint… a gondolatok is jöttek vele, és ahogy hallom tőletek, meg magamtól: az erős érzelmek is. Nem könnyű időszak ez, amit élünk éppen és bátran mondhatom, hogy különösen azok a nők (és férfiak), akik mélyen kapcsolódnak az ébredőfélben lévő kollektív feminin tudatossághoz nagy drámákat élnek meg hétköznapjaikban. Ha ezzel rezonálsz, ha te magad is ezt tapasztalod tudd, hogy amit érzel több, mint pusztán “te”, vagy a személyes érzéseid. Amit érzel, az legalább annyira személyes magántörténet, mint közösségi, kollektív történelem. Hihetetlen adag megcsalatottság, elhagyottság érzet, félelem, (ön)bizalomhiány és fájdalom bugyog fel mostanság a felszínre, és ha magadon belül még nem sikerült volna ezek számára kreatív csatornát nyitni, amin keresztül ezek nyíltan átáramolhatnának rajtad, és lelked energetikai struktúráján, akkor ezek az áramlások gátolva lesznek benned, amit tapasztalhatsz úgy is, mint egyfajta elakadás érzetet (életedben, terveidben, érzelmi bugyraidban), és úgy ahogy van ezek lehúzhatnak, rossz kedvűvé, depresszióssá, gyengévé, erőtlenné tehetnek… (pedig most épp milyen szépen süt kint a nap 😉 ). Fontos tudni azonban, hogy ezek csupán mind ú.n. árnyék identitások bennünk, …

Minden nő ugyanaz az “Egy Nő”

Minden Nő ugyanaz az Egy Nő. Csak Egy Nő van ezen a Földön. Mikor egy nő ráébred erre, legvadabb álmait felülmúló módon lesz hatalmassá! Minden félelme, minden szeparációs (elkülönült létmódját hangsúlyozó) illúziója lepelként hullik le róla, és csak az eredendő Egység emléke marad vele. Nincs miért tovább versengeni… sem belül, sem másokkal, kívül. Minden nő, fiatal, öreg, mind-mind a Szakrális Nő, az Istenasszony, az eredendő Női Princípium megtestesülése itt és most… Mindannyian a szeretet és az együttérzés energiájának hordozói vagyunk. Az egó kicsinyes félelmei, hódításai elenyésznek, eredményei mulandóak. Az egyedüli igaz és örök, romolhatatlan erő a Szeretet Fénye, ez az, ami az igazi Valóság, és mi mindannyian és együttesen vagyunk megtestesítői ennek a Valóságnak. Ebben a Valóságban minden számunkra lényeges dolog, minden személy, minden élmény, minden tapasztalás, már megjelent, vagy épp most van jelen, vagy valamikor manifesztálódni fog… és minden, ami elhagyható, az már el is hagyott, épp most hagy el, vagy el fog hagyni minket. Az igazi Szabadság abból fakad, hogy ráébredünk arra, hogy minden egyes pillanatban mi magunk vagyunk az Isteni Minőség maga. …