Legutóbbi bejegyzések

Alászáll méhe kincseiért

alaszall-mehkincseiertA programok alább, előtte néhány gondolat és egy kis zene…

Tél közepére egyre egyértelműbb, hogy a körülöttünk lévő természettel együtt a bennünk élő Nő is irányt vált: hívja őt az egyre lejjebb, az egyre beljebb. Utazik – magába. Belső kamrájában elrendezi nyáron érlelt, ősszel szüretelt méh-gyümölcseit.

Mindeközben felfedezi teste templomának szentségét. Elementáris erővel robbantja fel azt a lejárt szavatosságú mítoszt, miszerint az agya lenne minden információnak tárháza. Végre kiélvezi méhének bölcsességéhez való hozzáférés közvetlenségét!

Nem a fejében lát, hanem méhének burkában, érzései intenzitásában érezve él!

Téli hidegek elől behúzódva tágul bele egy olyan testelme világába, ahol lubickolhat, ahol nem a koponya csontjainak szorításában fuldokol, hanem egész testében árad szét, és különösen női szerveinek meleg zugaiban koncentrálódik. Visszatalál bensőjébe, és értékeli azt a tényt, hogy nem valami külsőség, hanem pont ez a rendelkezésére álló test az, mely saját emberi, testi-lelki-szellemi fejlődésének legjobb vezetője. Saját teste a legtökéletesebb információ gyűjtő-tároló szerve: felderítésre váró misztériumok őrzője, olyan titkok rejteke, melyekre legmerészebb álmaiban sem mert gondolni. Ha méhének áramába belekapcsolódik, olyan igazságokra lel, melyekre egész életében vágyott.

Új otthonra lel saját testében. Itt lakni ismerős érzés! Barátságos kikötő. Megnyugvással érkezik vissza saját méhének templomába. Imája ezentúl nem felfelé, hanem saját maga irányába száll.

Visszaköveteli azt a szent helyet, mely hosszú idők óta romokban hevert. Tisztít és old, belsejének zugaiban lomtalanít, bele-belelélegzik, meditál, hangokat zenget gyógyulása írjaként.

Felfedezi saját méhének ritmusát és dallamait. Érzi azt a teremtő erőt és örömet, mely innen bugyog feltartóztathatatlanul – ha engedi. Ráébred arra, hogy minden tanítás, minden mester, minden vezető innen fakad – innen születtek azok is, akikhez eddig szaladgált tanácsért, ahelyett, hogy maga erejéhez fordult volna.

Egyre nagyobb bizalommal veti bele magát saját maga elfogadásába!

Mindehhez csak annyit kell tennie, hogy leüljön és megnyissa méhének mélységét, és felhozza azokat a kulcsokat, melyek a tudatosság kapuit nyitják. Minél rendszeresebben látogat el saját testének ereklyéjéhez, annál inkább itatódik át saját minőségének tudásával.

Jön a tél

és méhének mágneses ereje egyre hangosabb dobogással hívja őt

Haza.

Szeretettel,

Gáborjáni Réka


P.S.: Pont méhünk szezonális érintettsége miatt ilyenkor sok Méh Programot tartani és új csoportokat indítani. A vastagon szedett betűkre kattintva a programok pontos leírását találod.

Feliratkozni, árak felől és későbbi időpontokról tájékozódni az  IDŐPONTOK  oldalon lehet.

TÉLI MŰHELYNAPLÓ

2018.

január

február

  • 02.05. 17.00 HOLD HÉTFŐK indul
  • 02.24. 10:00 NÉGY ÉVSZAK Ajurvéda Nőknek indul (tavasz)

 

Ima a férfiakért (téli napforduló elé)

WinterSolstice1_1200

Az évkör legsötétebb időszakában, a leghosszabb éjjel környékén a Hold is sötét (újhold) lesz idén. Elgondolkodtató, hogy 2017 végén a téli napfordulókor megszülető maszkulin fénnyel együtt fog ő maga is nőies holdként újjászületni.  Szép, bensőséges, csendes sötétben várhatjuk a Jul/Yule (“a pogány Karácsony”), a téli napforduló ünnepét.

Néhány gondolat…

… melynek olvasása mellé, vagy épp a téli napfordulós “vision quest”-hez íme egy “kis éji zene”:

 

Persze nemcsak ebben az idei hangsúlyos homályban, hanem máskor is kettős ez a számomra nagyon kedves ünnep. Egyre többünknek nyilvánvaló, hogy a legnagyobb (mesterséges, fogyasztói, giccses) fényár veszi körbe ezt az időszakot, pont a külső világ domináns sötétje miatt, illetve azért, mert annyira nehéz ránézni ugyanennek belső, lelki vetületére.

Pedig ez az időszak valójában a bensőségességről szól(hatna). Arról az alig pislákoló, a karácsonyi újszülött kisbaba/Kisded formájában szimbolizált lángról, melyet éppenséggel csak a legnagyobb sötétségben lehet meglátni, hiszen a túl sok, a túl vakító fény kioltja ezt kifinomult minőséget, ezt a még épp, hogy csak fel-felvillanó, nem is igazán a szemnek szóló finom tündöklést… Tény: a fényt meglelni sötétségből indulva a legboldogítóbb. A szív ragyogása nem a látványostól, nem a külsőségektől élhető át a legteljesebben. És szomorú, de valljuk be, bár egyre többen küzdenek a külső nyomás ellenében, de évről évre mégis egyre kiüresedettebbnek érezzük a nagy adventi fogyasztói hajsza utáni ünnepet.

Másra is emlékeztet azonban engem ez az egész tendencia. Máskor is felfedezem ezt a furcsa kettőséget a világunkban. Máskor is szembesülök a mesterséges fénnyel, az ál-ragyogással, a valódi karakter hiányát elfedő túlzással, az extrovertáltsággal nyakon öntött belső erőtlenséggel – azzal, ahogy a (nem gender/nemi értelemben vett) patriarchális erőszak leuralja a belső maszkulint – férfiban, nőben egyaránt.

Miért hozom elő ezt most Karácsony környékén? Mert nemcsak keresztény kultúrkörben ünnepeljük ilyenkor a kis Istenember megszületését, hanem még a kereszténységet megelőző kultúrákban (sőt a jelenkorban is sok földrajzilag egymástól távol eső helyen) pont ilyenkor, a csillagászati napfordulókor kerül elő a belső maszkulin, a kiáradó energia elsődleges feléledésének ünnepe.

wintersolsticesunkingA kelták nagy ihletettséggel a Napkirály, a Nap-Fiú (Sun/Son) megszületéséről beszélnek. Az év nagy kozmikus kereke fordul, sőt megtorpan egy pillanatra most. Áll – mielőtt megfordulna. Ebből a lélegzetvételnyi szünetből, ebből az idő-tér vákumból pattan ki az életszikra, a Pislák.

A kelták pogány ünnepei az év során már többször fordultak az általuk Napkirálynak nevezett erőhöz. Nyáron, Lammas (augusztus eleje) gabona ünnepének idején a magokat elszórva, ritualisztikusan eltemették őt a Földbe – előre jelezvén az előttük álló időszak tendenciáját, azt, hogy a fény a világből az ősz során majd a meleg a föld alatti gyökérvilágba húzódik vissza. És jó ideig ott is marad az Alvilág uraként, Hádészként, Plútóként, a Halál királyaként. Átlényegülve ebben az időszakban, a föld anyai méhéből újjáépülve viszont téli napfordulókor NapFiúként születik meg ismét. Ennek sikerességéhez imádkoztak.

És ide fordulok én is idén – nagy átérzéssel és szeretettel tekintek a bennünk, férfiakban, nőkben egyaránt élő maszkulin elvhez, mert úgy érzem nagy gondban van!

Életem és munkám nagy részében, szülések környékén munkálkodó dúlaként, testi-lelki konzulensként hangsúlyosan a női, feminin minőségekkel dolgozom. Persze önmagában női princípium nem létezik, úgyhogy már jó pár év óta egyre egyértelműbb számomra, a maszkulinnak mekkora szüksége van a támogatásra.

Látom a maszkulin torzulását, még nőkben is: néha a maszkulin hiányos bennük, pl. az önkifejezésükkel van gond (néha önmaguk megfogalmazásáig sem jutnak el), de gyakran épp, hogy ez a kiéletlen, így ismeretlen erő elszabadul, torzulva tombol. Rombol. Egészséget is.

Látom ezt férfiakban is, akik nem ritkán  kerülnek extrovertált, néha túlzó, sőt agresszív erejük hálójába, hajtanak előre, de mégis ennek ellenére és/vagy emiatt oly sokszor érzik távol magukat az önmaguk kiteljesedettségétől. Illékony a központ. Magányosak.

Téli napforduló… Most van annak ideje, szakrálisan, hogy az elkövetkezendő új év yang minősége a yin mélyéről megszülethessen. Most vajúdjuk, nők, férfiak, mindannyian, belsőnkből, mélységeinkből a jövő év Új (Belső) Férfiúját. Milyen lesz? Mit hoz el? Mit láttat meg? Mire tanít majd? Hová vezet? Merre visz el minket táncba majd? Ezek azok a kérdések, melyekre ebből a most születő energiából sarjadó választ a jövő év ad csak majd.

 

Persze mindeközben pergő, külső világunkban is láthatjuk, hogy az elmúlt évezredek torzult, patriarchális világa porlad (lásd csak a legutóbb a “nagy port kavart” #metoo ügyeket és azok hozadékát), érezzük azt is, hogy nagy a tét, rezeg a léc, átalakul a világ… De sokszor nem tudjuk, kik vagyunk, nem tudjuk kihez forduljunk. Ebből a Vajúdó Világból a maszkulin fény energiája, az Apa tiszta minősége, az utat mutató fáklya, a tisztánlátás képessége legalább annyira hiányzik, mint a valódi Anyai, befogadó s megtartó méh erő.

Konkrétan a férfiak maguk is küzdenek magukkal, magukban. A külső világ nem hoz feloldást számukra. Sok közülük kiég, homályba vész. Eltűnik. Lelép. Menekül. Leginkább önmaga fénye elől iszkol. Sokan eközben maguk mögött a pusztítás barázdáit húzzák az őket (is) tápláló (anyai, női) földbe. Sokan fel sem fénylenek, bújkálnak, hátat fordítanak önmaguknak, kerülik kiteljesedésük lehetőségét is. “Minek gyújtsak fényt magamban?”– kérdik. “Még kiderül, hogy amit annak fényében meglátnék, riasztóbb, mint ez a félhomály…”

 

Nagy a sötét itt Újholdkor az Év leghosszabb éjszakáján…

Mit is tehetnénk, hogy életben tartsuk magunkban a sötét közepén a fényt?

wintersolstice3

A  régiek tanácsa szerint tehetjük azt is, hogy mi magunk ébren maradunk. Ha van kedved, csatlakozz hozzám a téli napforduló időszakában, bármikor, amikor időd, ihletettséged engedi.

Virraszthatunk együtt a Téli Napfordulós időszak éjjelein. Vagy legalább lefekvés előtt fél órát szánhatunk arra, hogy magunkba merülve mécsest gyújtunk a sötétben.

És ennek fényében látni kezdhetünk…

Lelki szemeink előtt látni kezdjük a szeretett férfiainkat, apáinkat, fiainkat, férjeinket, szerelmeinket önmaguk teljes fényében és ragyogásában. Kiábrándult szemeink homálya mögül engedjük előtűnni a bizalom és a szeretet csillogását.

unspecified-4-e1482372247459Nem könnyű lelki gyakorlat ez… Viszont igazi…

Mert vajon életben marad-e ez a kinti és benti terekbe születendő FérFiú, ha világát nem hisszük? Vajon képesek vagyunk-e képzelni, meglátni ki és mi ő?

Nehéz, mert a konkrétumok gyakran kegyetlenek, kimerítőek, fájdalmasak. Gyakran kishitűségből fakadóan (ál)hatalomra éhezik a külsőség. De ezt látván látva is, megvan-e az erőnk, hogy a látomásunkat tovább szüljük? És ha legmélyebb feminin megtartó erőnk kútjából merítve öleljük is őt, bírjuk-e vajon még tovább, olyankor is, amikor épp hála helyett, megsebzettségéből mondjuk visszavág?

Nem könnyű a feltámadásért imádkozni! Át kell előtte élnünk az elmúlást is. Valami biztosan halni, távozni fog – halnia-távoznia kell ahhoz, hogy az új megszülethessen. A régi kép, a régi elvárások, a régi, begyakorolt, komfortossá vált viszonyulások le kell, hogy hulljanak, ha szép, új, Világ(osság)ot remélünk.

De ha kitartunk, mint amióta (kettős jelentésben) a “világ világ” asszonyok ezrei tartottak ki az évnek ebben az időszakában, akkor megszülhetjük halottainkat, megláthatjuk, ahogy a szemük újra nyílik. Ott a fény. Tekintetük mélyéről lágyan pislákol a szeretet.

 

Még egy idei sötét Napfordulóból is születhet új év, új hold.

Bennük – Bennünk pedig a FényFiú is újjászülethet.

Áldott és előre mutató Ünnepeket, megtisztult minőségekkel teli Újévet kívánok, nagy melegséggel, szeretettel,

Réka

 

“Bársony, csillag, barlang, fény”: téli jóga nidra és rasayana, a mély pihenés és töltekezés művészete

joganidranoknek2A leghaladóbb jóga gyakorlatok közé tartozik a (látszólag egyszerű) jóga nidrá. Olyan mintha csak a földön “heverésznénk”, de valójában ez a yin típusú gyakorlások legmagasabb foka: itt a belemerülést és az átadódást gyakoroljuk.

A tél mindig sok kihívást tartogat mindannyiunk számára, de idén különösen érzem magam körül a fáradtság jeleit, hihetetlen kimerültséget észlelek sok nőben (és férfiban is), pedig még csak december eleje van!

Mind a jóga, mind az ajurvéda, mind az általam ismert természetközeli és testfókuszú megközelítések, filozófiák arra intenek, hogy ebben az időszakban nagyon tudatosan kell bánnunk azzal, amink van.

De azt is megtanultam az évek során, hogy ebben a sötétben és mélységben, mint yang a yin-ben, önmagunk bensejében gyönyörűséges kincsekre lelhetünk. Leginkább önmagunk gyógyulására.

Idén emellett van egy-két asztrológiai érdekesség is, mely a belső, testi-lelki méh munkát segíti. Először is a téli napfordulókor van (majdnem) újhold is. Idén a fény megszületésével egyidőben vajúdik, szül, és születik a holderő is. Másodszor pedig egy érdekes teliholdsorozat részesei is vagyunk: 2017-ben a december 3-i, majd 2018-ban a január 2-i, és a január 31-i teliholdak (és +/- 2-3 napos holdudvara) mind ún. supermoon-ok. (Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a Hold különösen közel van a Földhöz, így az égre pillantva hatalmasnak látszik, illetve a telihold ereje is a megszokottnál nagyobb.)

Mindezek által inspirálódva arra hívom az erre nyitott érdeklődő nőket, hogy töltsük együtt a Téli napfordulótól az Imbolc-ig, vagyis a december közepétől február elejéig tartó másfél-két hónapot.

Ez idő alatt:

  • kéthetente találkozunk egy bő két órás közös gyakorlásra, lágy női jógával bevezetett mély lazításos, vezetett, gyógyító mélymeditációra.
  • A találkozások közötti időszakban pedig otthon, egyszerű, de nagyszerű ajurvédikus rasayana (gyógyító nektár útjának is nevezett) ajurvédikus töltekezési rítusokat gyakorolnánk otthon.
  • Otthon is végeznénk napi jógát, pránajámát és relaxációt.
  • Az otthoni munkát egy 50 oldalas jegyzet segíti majd, melyet az első alkalommal osztok ki.
  • A téli mélyidő (december közepe-február eleje) közötti időszakban online csoportos megosztási lehetőséget is biztosítok.

Praktikus infók:

Jelentkezés:

Az alábbi Doodle linkeken lehet feliratkozni. A feliratkozás még nem biztosítja a helyed, mindenképp várj tőlem majd egy visszaigazoló e-mailt, melyet legkésőbb december 13-ig küldök.

Feliratkozási link: megtelt

A négy találkozás időpontjai:

Kéthetente este 6 órakor. Lehet jelentkezni még. (Figyelem: az Ünnepek közti hét kimarad.) Kérlek érkezz 10 perccel korábban (de annál ne hamarabb).

  1. SÖTÉT BÁRSONY
  2. TELIHOLDAS ÉG
  3. MÉHBARLANG
  4. HAJNALFÉNY, SZŰZERŐ

Ár:

A négy alkalom egyben látogatható csak. A sorozatra szóló bérlet ára (mely a jegyzetet és az online közösségi támogatást is tartalmazza) 20.000.-, melyet személyesen az első alkalommal lehet rendezni.

Helyszín:

Öbölkút Stúdió, Bp. 1012, Logodi utca 19/b (lásd a térképet az oldal alján)

Szeretettel várlak,

Réka

joganidranoknek

Téli programok

(Zene: Max Richter Vivaldi átirata. Meghallgatni érdemes.)

Szeretem a telet, mindig kuckózásra, barlangba bújásra invitál. Pihenek is sokat, de azért a munka nem áll meg. Ilyenkor ez a befelé húzó energia a méh erejére is emlékeztet, amit szeretek megosztani Veletek.

Méhünk energiájának szezonális (téli)  érintettsége miatt ilyenkor több Méh Programot és új csoportot is indítok. Alább olvashatod a későbbi téli hónapok műhelyeinek listáját, ahová jelentkezni még lehet. A vastagon szedett betűkre kattintva a programok pontos leírását találod.

Még most decemberben indul egy téli kuckózós, töltekezős különlegesség: “Bársony, csillag, barlang, fény” címmel egy téli jóga nidra és rasayana, vagyis a mély pihenés és töltekezés művészete nőknek sorozat. Az Ünnepek előtt egyszer, utána még háromszor találkozunk, és otthoni gyakorlással, önkényeztető ajurvédikus rítusokkal igyekszünk töltekezni ebben a sokszor kihívásos időszakban. A sorozathoz egy 50 oldalas otthoni jegyzet is jár.

Januárban több program is indul majd. Kismamáknak az első 2018-as szülésfelkészítő január elején kezdődik. A nőknek szóló jógasorozat február elején indul a 6-alkalmas Hold Hétfők női ciklusjóga kurzussal, amit tematikailag megtámogat a január utolsó hétvégéjére tervezett Hold Hétvége, ahol a hétfő gyakorlások elméleti hátterét kapjátok meg. A kettő együtt és külön is látogatható.

Februárban indul a 2018-as év 4 Évszak Ajurvéda Nőknek, ez egy teljes éves program. Ez a legnagyobb ívű munka velem: az év során 4 egész napos műhely alkalmával találkozunk személyesen, de a programmal jár még az évszakonként részletekben kiadott, 120 oldalas nyomtatott jegyzet, plusz kb. 250 oldalnyi, privát online felületen az évkörben előre haladva folyamatosan megosztott anyag, mely segítségével igyekszünk a női egészségünket ajurvédikus útmutatás alapján, női praktikákkal, testi-lelki gyakorlatokkal erősíteni.

Későbbi programok, árak, helyszín infók illetve a jelentkezési linkek a HELYSZÍN-ÁRAK- IDŐPONTOK oldalon találhatóak.

Szeretettel várlak Titeket,

Réka

 TÉLI MŰHELYNAPLÓ

2017.

december

2018.

január

február

Decemberi ajurvéda

winter_road_to_Oroszi

Hó az Orosziban felénk vezető úton

Erős változásban van körülöttünk az időjárás ezekben a napokban, és majd az Ünnepek is közelednek, érdemes tehát időt szánni arra, hogy átgondoljuk, hogyan tudunk harmonikusan, az időszak testi-lelki és energetikai jellegzetességeit figyelemben tartva, akár ajurvédikus gondolatokat is megfontolva hangolódni a Karácsony időszakára.


(Az alábbiak a Négy Évszak Ajurvéda Nőknek kurzus résztvevőinek  íródtak, ízelítőül a jövő évi közös munkához, de nagy örömmel osztom meg ebben az időszakban mindannyiótokkal, szeretettel kívánva békés decembert, adventet! – Réka)


LELKIEK:

Az ajurvéda komplex tudomány, és bár az étkezéssel kapcsolatos útmutatásairól ismert a leginkább, az élet mély ismeretéről szóló, általános életvezetési tanácsai ezen bőven túl mutatnak. Az alábbiakban tehát először a lelkiekre vonatkozó, ajurvédikus szellemben fogant gondolatokat osztok meg Veletek:

Őszből télbe fordultunk és ez a váltás az év leghosszabb éjjeleihez közelítve erősen megérződik testünkben, lelkünkben. Amennyire az Ünnepekre való készülődés az egyik kedvenc időszakom az évben (kinek nem?) és nálam is lelkes, belső készülődéssel telnek ezek a tél eleji napok, a modern világnak van még egy külön felvillanyozó hatása: gondoljunk arra, hogy ebben a hosszabbodó sötétségben hány mesterséges csillag ragyog a kirakatokban!

autumn1

Késő ősz: begyűjtés, fészkelés

Érdemes arra figyelni, hogy egyensúlyban maradjunk magunkon belül, és a természet valódi hívását ne fedjük el túlzó aktivitással. Az ajurvéda szerint az ősz korai fontos témája a begyűjtés, a fészkelés, ám itt ősz és tél fordulóján már úgymond a “gyökérenergiák” hívnak magukkal lefelé és befelé magunkba. Pár hete, arcunkat a hűvösödő őszi  fényben fürösztve még láthattuk a természet utolsó bőségeit, ajándékait, ideális esetben korábban sikeresen feltöltekeztünk az utolsó napsugarakkal, meleggel.

winter_root

Gyökérenergiák Orosziban

De a kelta Samhain ünnep havában, november második felétől elérkezett az az idő, amikor a régi világ emberei a külső világtól ételre, energiára, inspirációra már nemigen találhattak.  A modern világban is érezhető, ahogy bensőségesebbre fordul a hangulatunk. Egy befelé és lefelé húzó energetikai folyamat indult el tehát már az ősz végén, de ez igazán most kezdi el éreztetni hatását. Ez a folyamat egészen tavaszig tart majd, tehát még csak az elején tartunk.

Az ajurvéda több, mint 5000 éves tudománya nagy ívekben, szezonális tendenciákban gondolkodik, és azt javasolja, ne pazaroljunk. Ne szórjuk külső és belső energiánkat feleslegesen, mert jön még a január, a február, szükségünk lesz majd a tartalékainkra, hogy a modern világban oly jól ismert tél végi depresszió, vagy legyengült immunrendszer, vagy megfogyatkozott testi vitalitás (és ennek következtében nehézkes testi érzetek, vagy akár a halmozódó zsírpárnácskák) ne keserítsék meg akkor napjainkat.

Most kell elkezdeni a tél végére, “prevenciós jelleggel” gondolni — nem pedig majd akkor a tüneteket kezelni…

Élvezd tehát a Karácsony előtti időszakot – nagyon is! De úgy tedd, az töltsön, ne pedig kimerítsen. Táplálkozz tehát kis, napi élmény adagokkal (mi az idei Négy Évszak Ajurévda Nőknek programban saját magunknak írtunk napi önkényeztetési adventi örömkalendáriumot). Örvendeztesd meg magad minden nap egy pár percnyi kényeztetéssel, legyen az csupán néhány perc szép zene meghallgatása egy kedvenc bögréből elszürcsölt tea társaságában. Nem a nagy dolgok számítanak igazán, hanem azok “gesztusok”, amivel azokat tesszük, adjuk, fogadjuk.

december5

Bensőnkben a kincsek

Engedd magad bele abba a folyamatba, aminek úgy sincs értelme ellenállni: a lelkiekben befelé fordulásnak és energetikai értelemben lefelé mozgásnak húzó ereje a természetben mindenhol megmutatkozik. Bár a december még másról szól, de tartsd fejben, hogy a késő tél idején majd nemcsak a sötétség, de a mélység, az elmélyülés is társad lesz. Furcsa erre gondolni, mert nem így szocializál minket a külső világ, de hatalmas kincsek vannak méhünk mélyén, melyekre majdhogynem csak abban az ingerekben “vákuumos” időszakban lelhetünk  rá. Tapasztalt tél végi méhbe merülős nőtársaim talán még emlékeznek arra, hogy megfelelő felkészüléssel milyen mértékű töltekezéssé is válhat az évnek ezt a (január vége február eleje környéki) karakteres időszaka.

Naplózz

… ezekkel a gondolatokkal a háttérben. Ha nem szeretsz írni, akkor csak fejben ízlelgess, reflektálj a következőkre:

  • Mi az, ami magaddal kapcsolatban a leginkább foglalkoztat mostanában. Mik a pillanatnyi kérdéseid? Nem kell, hogy válaszaid legyenek, de tölts időt a kérdéseid pontos, konstruktív megfogalmazásával, fogadd méhedbe ezeket, és hagyd ott inkubálódni azokat tavaszig.
  • Télen sok a szorongás bennünk, és ez, ha akarjuk, ha nem, meghatároz minket valamennyire. Van-e olyan, ami aggaszt, talán szorongsz is tőle? Mondd ki, tedd ki az asztalra, nézz vele szembe! Ami praktikusan megoldható, azt oldd meg, ne halogasd! Ami nem ilyen típusú, azt azzal tompítsd, hogy ismerkedsz vele, nem engeded, hogy túl ijesztő (papír) sárkánnyá válhasson. Ne vigyél magaddal a mélybe olyat, ami nem oda való!
  • Készülj az ünnepekre: ebben az egyébként a szeretetről szóló időszakban, mi szokott (mégis) kibillenteni az egyensúlyodból? Mire kell ebben az értelemben (is) készülnöd, és hogyan tudsz előre a külső és belső “démonokkal” szemben felvérteződni? Mi szokott segíteni az ilyenfajta stresszes helyzetek kezelésében (ezeket mozgósíthatod is majd). Hogyan tudsz Te magad változni, más lenni egy kicsit ebben az időszakban, vagy akár családtagokkal kapcsolatban, úgy, hogy harmóniában élhesd meg ezt a Karácsony előtti várakozást és az ünnepeket?
  • Írj egy listát, hogy mi az a néhány rítus, amit a következő 30 napban (egy hónapban) gyakorolni fogsz? Lehet szezonális hangulatú is ez (az adventi éneklés is ilyen, vagy a cukor elhagyása mint karácsony előtti “böjt”, vagy egy ismerős felhívása minden nap, vagy 10 perces jogging a belső hő megtartására, stb stb).
  • Írj egy másik listát, hogy mit kell leadnod azért, hogy teret, időt teremthess a fenti rítusok számára az életedben?
  • Azt is írd le, mit vársz ezeknek a gesztusoknak, napi mini-rítusoknak a gyakorlásától? Később kiderülhet igazad volt-e?

Életvezetési és lelki javaslatok tehát decemberre:

    Tartalékolj, nézz előre, hosszú még a tél, ezért tudatosan élvezd ki azt, ami örömet ad, ha kint nincs sok fény már, töltekezz tudatosan belső fényekből. Készülj az alámerülésre, kezeld a (látens) szorongásokat, hogy majd később rálelj a tavasszal újjászülető, tél végén körvonalazódó belső magjaidra.


TESTIEK:

Az ajurvéda komplex tudomány, az alábbiakban csak általános javaslatokat tudok megosztani – természetesen. Ha komolyabb gondod van egészségeddel, keress szakértőt: személyes típusodnak való igazítást, eredményt ajurvédikus tanácsadóval konzultálva lehet igazán hatékonyan elérni.

Általánosságban szólva azonban az ajurvéda azt mondja ki erre az időszakra, hogy ez egy erős Váta felhangokkal rendelkező Kapha időszak. Tehát a fő kihívás ilyenkor az, hogyan tudjuk ennek a két (egyébként egymással szöges ellentétben álló) hatóerőnek a minőségét úgy harmonizálni, hogy abból a lehető legjobb (nemcsak karácsonyi kiskalács) süljön ki.

A telet a hideg, a nehéz, elnehezedő érzések, illetve a nedvesség fokozatos felerősődése jellemzi. A levegőben lévő sok nedvesség okozza azt is például, hogy (főleg a mi magyarországi klímánkon és tenger feletti magasságunkon) gyakran felhős az ég, ború van. Persze, hogy az ösztönlény bennünk az állatokkal együtt hibernálni kívánkozik: lelassulni, bekuckózni, stb. Ezek mind a Kapha dósha jellegzetességei, emiatt mondhatjuk, hogy a tél főleg Kapha évszak. Azonban ha alaposabban vizsgálódunk láthatjuk, hogy a hidegnek gyakran van száraz arculata is (a cseppfolyósság jéggé szilárdul), ez viszont a Váta dósha jellegzetessége, emiatt mondhatjuk, hogy a Váta is erősen meghatározza ezt az időszakot.


Általános javaslatok – hogy télen is megőrizhessük lelkesültségünket és vitalitásunkat:

Diéta:

A sok lelassulás érzet mellett érdekes módon pont télen működik a leghatékonyabban az agnink, vagyis az emésztő lángunk ereje. Arról van szó, hogy a hidegben a testünknek szüksége van tüzelőanyagra és melegre, és a külső tényezők életre hívják ezt a mindannyiunkban meglévő tüzet. Emiatt is kívánja a testünk a nehezebb ételeket, és  a nagyobb porciókat. Nincs is ezzel gond, ha nem esünk túlzásokba (lásd ünnepi lakomák), illetve ha a hideg ellenére kellő mozgással kompenzálunk. Ajurvédikus megfogalmazásban a kapha minőséget meg kell békítenünk anélkül, hogy a váta minőség kárára történjen mindez (ami a kaphát stimulálja, ezzel harmonizálja, az a vátát sajnos “feje tetejére állítja”).

Alapvetően tehát meleg, vagyis főtt ételeket együnk ebben az időszakban (a nyers nem szerencsés), melyeket hidegen sajtolt olajokkal dúsíthatunk (váta harmonizálás).  Megfelelőek az édeskés ízek, pl. gyökerek (répa, édesgyökér, sütőtök) és a krémes állagok.

A váta szárazságát pedig külső és belső olajozással tompítjuk: heti többszöri olajos, teljes testet érintő (fejbőr is) testmasszázs mellett napi 1-2 kanál ghí, vagy szezámolaj, esetleg kókuszzsír segít a rugalmasságunk megőrzésében.

A megfelelő belső tűz érdekében (kapha harmonizálás) pedig melegítő zöldségeket (retek, főtt spenót, hagyma, répa) főzünk és erősebben fűszerezünk (gyömbér, fokhagyma, fahéj, feketebors, cayenne, chili), illetve ezekkel a fűszerekkel is melegítünk.

Sok rostra is szükségünk van, de nem a száraz fajtára: télen a nedves, illetve főzéssel nedvesített rostokat részesítjük előnyben, pl. reggelire főzött zabkása, kukoricadara (puliszka), gyöngyárpa, tápióka, rizs, és ebédre remek étek a klasszikus ajurvédikus kitchari recept (online rákeresve számtalan receptet találsz majd). A zöldségeket mindig főzzük meg, még ha frisset is kívánunk, érdemes “ressre” (pl. wokban) pirítani, picit párolni, ami a túlzó és hideg nyers minőségeket tompítja bennük. A nyáron ismert friss salátákkal szemben téliesnek nevezhető saláta pl. egy reszelt sárgarépa tökmagolajjal, vagy cukkini (épp hogy párolva) mézes-mustáros öntettel.

A tej és a kapha nem férnek meg jól egymással, de ebben az időszakban a vátának a kis mennyiségű tej (esetleg magtej) nagyon jót tehet. Azért, hogy a kapha ne nyákosodjon be tőle, érdemes fűszerezni azt a langyosan elfogyasztott bögrényi tejes italt: isteni bele a kurkuma (indiai ízeket kedvelőknek), de egy csipet fahéj, vagy gyömbér, vagy szerecsendió pont az a bizonyos “x-faktor”, ami a tej kártékony hatását csillapítja.

A hideget, főleg a jeges és cukros üdítőket messziről kerüljük! Nem véletlenül szeretünk teázni ilyenkor. Mézből elég nagyon keveset hozzátenni (a méhészetet tanuló szól belőlem, amikor jelzem, hogy egy evőkanál mézért egy méhecske két teljes nyári hónapot dolgozik – tessék tisztelettel fogyasztani, mert minden cseppje nyári napfényből szüretelt téli kincs!), és érdemes steviával, vagy édesgyökérrel kísérletezni. Fűszerteák is remek hatásúak ilyenkor, és majdnem mindegyikük (gyömbér pl.) a felső légúti problémákra is gyógyírek.

Recept ötletek:

  • remek vérkeringés serkentő téli ital: 5 percig egy edényben forralj 1/2 teáskanálnyit a következőkből: őrölt (száraz) gyömbér, fahéj, szegfűszeg.
  • emésztő tüzet serkentő tea: gyömbér, fahéj, fekete bors, koriander mag, római kömény, édeskömény mag.

És ugyan melegítésekről, és táplálóbb ételekről szóltunk itt, de ne felejtsük, hogy időnként egy egy-napos böjt, vagy egy pár napos, ún. “mono-diéta” nagyon is jót tesz az esetleg túlterhelt emésztő tűz újra élesztésének. Ha itt december elején köhögéssel, felső légúti gondokkal küzdesz (az évszakváltás tipikus tünete), akkor kifejezetten javasolt legalább pár napra a húst, a tejtermékeket, a cukrokat, és a gabonákat pár napra pihentetni és csinálni egy “nagymama-zöldséglevese” kúrát (csak zöldséglevest ehetsz 2-3 napig).


Életvezetés, testmozgás, napi rítusok télre:

 Ha ezekről többet szeretnél tudni, vagy az ajurvéda mélyebben érdekel, érdemes elgondolkodnod a személyes találkozáson.

seasons9bjpg
Négy Évszak Ajurvéda Nőknek 2018

Ajurvédikus szellemiségben fogant szezonális (téli-tavaszi-nyári-őszi) életvezetési, étkezési, lelki rítusokról a

Négy Évszak Ajurvéda Nőknek

kurzusomon tanulhatsz.

További információkért kattints a linkre!

 

Kincs a kincs mélyén

maxresdefault_600x400

Vajúdó Világunkban a Nő olyan helyre ért, mely eddig rejtve volt előtte. Nem látta, mert nem láthatta, előtte még más dolga volt: ajándékba kapott kincseit és tehetségét nagylelkűen osztogatta, amije volt, azt teljes szívéből, méhéből bőséggel ontotta. Ez a felajánlás nagy merészség volt részéről, de maga az ajándék nem érte be kevesebbel. Ajándékára nagyon vigyázott és az ennek fejében megóvta őt. Viszonzásképpen. Vannak átható, átitató, átalakító, áramló és áramoltató kincsek, fények, dallamok, szavak, illatok: ezek csordulásig kitöltik kelyhüket és a peremen gyakran túl is csurrannak.

A nőt ajándékai olyan helyekre is elvezették, ahol nagy csend volt, lélegzetek közti pont, megállás. E helyeken meg kellett igazítani szoknyáján a fodrokat, életét újra kalibrálni, annak barázdáiban meglátni az új sorokat. Közben ajándékaihoz egyre szorosabb barátság fűzte: eltűnt a határ az ajándék és az ajándékozott, a táncos és a mozdulat között. Senki se tudja már ki az illat és ki a kehely – érett gyümölcs lett belőlük.

A Nő élete egyik gazdag ciklusának végéhez ért. Napok és Holdak ragyogása után a csillagok közötti sötét fény az elég Tér. Az űr bársonya párna.

Lelassult. Figyel és hallgat: miről szól az elmúlás? Kincse belül dobban, a szívéből súgja, hogy önmaga bimbó állapotainak még mélyebb szelencéjében nyílásra készen áll az ajándékok jutalma, a kincsek ajándéka.

Ő maga pedig csendben áll, időtlen pillanat végtelenségében jelen.

Él. Érez.

Más az illat, más az íz. Új és friss. Gazdag, bőséges korábbi élete pedig őszülő hajfürtök palástjaként hullik mögé a földre – vissza nem fordul, hiába is nézne, kifolyik ujjai közül a lét.

Új ajándék, új érkezők új kelyhe ő, aki most vár és pihen. Kezeivel kertjében rózsáit simogatja. Olvas, süt, főz. Fest, takarít, hallgat. És sokat teázgat magában.

Ez a ciklus azoké, akik kincseik mélyéről kortyolnak.

 

Ha vérzünk, érzünk? (a #metoo margójára)

C__Data_Users_DefApps_AppData_INTERNETEXPLORER_Temp_Saved Images_images.jpg

Először is: #metoo #velemismegtortent
És égbekiáltóan fontos ezt kimondani, kitenni (magunkból/-tól) tisztán elkülöníteni szexuális vagy egyéb, akár “szubtilis” – ha van ilyen – erőszak kapcsán!

Aztán másodjára, az eredeti topik tovább gyűrűzését, a reakciókat és viszont válaszokat, ujjalmutogatásokat látva már kettősek az érzéseim. És őszintén: türelmetlen vagyok, és (stílszerűen) KIB*SZOTT elegem van. Nem igaz, hogy még mindig ezen a szinten tartunk!!

A haragom nemes, de attól még -remélem- perzsel. Viszont nem kifelé éget, nem másokat, nem a (szexuális vagy emberi vagy akár politikai értelemben vett) agresszorokat küldené máglyára, mint régen boszorkányokat, hanem saját belső szabotőrjeinket, önmagunk erejének befojtóit.

Még egyszer: alapvetően az egészet üdvözlöm. Különbséget KELL tenni erőszaktevő és elviselő között magunkban. Már csupán a kimondás (ez esetben online, virtuális közegben, közösségben támogatott) LEHETŐSÉGE nagyon nagy erejű, fontos, önmagában is gyógyító.

De stáció csupán.

Figyelem a folyamatot, és várom, nagyon várom, hogy sikerüljön nekünk, mindannyiunknak, kitörni a más okokból magunkra vállalt és/vagy szexuális (s egyéb) zaklatás által ránk oktrojált áldozati szerepből, amit akár megszületésünk legelső pillanatában akaszthatnak ránk!

Sajnos ez értelemben sok helyen látok torzulást, elakadást (a #metoo kampányban is). Mert azt is kell tudni, épp a trauma túlélők eseteiből tanulva, hogy a kikiáltás (köpés, hányás, sírás) mellett is szinte kivétel nélkül minden egyes esetben van egy pont, ami után a kettő (külső és belső) közt már nincs különbség.

Rettenetes, de igaz: önmagunk oppresszoraivá válhatunk, váltunk. A durva, agresszív energiát internalizáltuk, megfogantunk vele, és kinyilvánítjuk. Van aki önpusztításig fajulva befelé, van (szerencsésebb?) aki öklét más, vagy az ég felé rázva kifelé. Van, aki befelé és kifelé egyaránt!

Tükör és képe eggyé vált, és önmagában a végtelenségig ismétli saját lenyomatát.

Mondhatjuk, hogy ez az igazi kibaszás! Nem elég az, hogy megtörtént, de még tovább is él bennünk?!?!! Fájdalom, de tény: újra és újra lejátszódik bennünk az erőszak eseménye.

A narratíva végtelen.
Ha hagyjuk.

Azt mondtam, a közösségi kimondás fontos. Az értés is az. Komplikált a lélek, a sajátunké pedig mindig a legzavarosabb.

Nehéz és nem túl divatos ez a gondolat: az erőszaktevővel való szörnyű viszony intenzív, életre szóló pecsét, mélyre égett “billog”, de sok nőnek mégis az emberi élet gyakran még elviselhetetlenebb sivárságából nézve mindig többnek tűnik, mint a semmi. Nem az erőszak az (természetesen), ami rabul ejtő ebben az értelemben, hanem az intenzitás. A “bármi”. Van amikor a fájdalom (újraélése így vagy úgy) elviselhetőbb, mint a rettegett magány, a hiány és a szeparáció.

Ha vérzünk, érzünk!

Hihetetlen mértékű hiánnyal dolgozom a nőkkel, nap mint nap. Hogy erre mennyire mernek ránézni egy-egy találkozás során, változó. Mély sebek ezek. Beforrni tudnak, gyógyulni teljesen ritkán, talán soha.

De hát remélek. Potenciált látok egy ilyen hullámban is. Tisztuljanak ezek a gennyező sebek.

Mégis: örülnék, ha távolabbra néznénk. A perspektiva lehetne határtalan.

Ne rekedjünk meg a kimondatlanságnál, de ne is álljunk meg a tehetetlen dühnél, ami hangos, de túl messze mégsem ér – az ökölrázásnál van nagyobb erő.

Nézhetnénk a kút aljára. Mehetnénk a hányingerünk és fájdalmunk mélyére. Megízlelhetnénk annak keserű, de medicinális minőségeit.

Sírhatnánk. Nyílhatnánk.
És ölelhetnénk.

Merhetnénk önmagunk lenni, és magányunk teljességéből újjászületni, újra foganni, szeretetet szülni.

Nagyon, nagyon drukkolok magunknak, nőknek, férfiaknak, fiainknak, lányainknak!

Merhetnénk merülni.
Merhetnénk merni.

Nagy lendületű április

“Ha megnyitjuk magunkat a Föld bölcsességének, mint a fák úgy emelkedhetünk az égig, hogy közben erősen tartanak a gyökereink is.”

Rainer Maria Rilke

trees

Ma kissé leverten, talán még szomorkásnak is nevezhető hangulatban ébredtem. Az elmúlt napokban egyébként is az elmúlásnak finom fuvallatai keringtek körülöttem, ma reggelre úgy tűnik ez saját érzelmi világomba is behatolt már… Aztán, ahogy a közeli parkban a kora reggeli sétámra indultam (sérült térdemet tanítgatva, hogyan is kell járni ismét), megláttam a télből éledező fákat, és szinte rögtön észrevettem, ahogy elkezdtem mélyebben lélegezni és (bár nem sokat láttam a napot az elmúlt időszakban) azt is, ahogy a szívemet megint egy ismerős könnyedség járta át.

Alább a Négy Évszak Ajurvéda Nőknek – az Évkör Energetikája sorozatból való egyik írásom olvashatod.

Az évnek ebben az időszakában a természet, végre!, hatalmas erőkkel kel életre. Így volt ez már az elmúlt hetekben is, de azok a folyamatok inkább a felszín alatt zajlottak… most azonban ez a sok készülődés a külső világban is láthatóvá válik. Idén, azt hallom, ez az április különösen nagy erőkkel indul… Nagy lendületű energiákkal kell számolnunk. Ez persze egyszerre jó is, nem is… Ez a belső lendület ugyanis arra áramlik majd, amerre a figyelmünk fordul. Magyarán, ha rossz kedved van, a veszély az, hogy az erősödik majd fel. De ha most valami alkotó tervre fókuszálsz, akkor az fog az átlagnál nagyobb lendülettel szárba szökkenni. A kihívás ebben a hónapban legfőképp tehát az, hogy némi önfegyelemmel kimozdítsuk magunkat a negatív, lehúzó minőségekből, ugyanakkor figyeljünk arra is, hogy ne essünk túlzásokba az új tavaszi lendület lelkesítő erejének hatására.

Kihívások:

Számíthatunk zavaró tényezőkre is… arra, ahogy lényegtelen dolgok magukhoz ragadják teljes lényünket. Ha azon kapod magad, hirtelen semmi sem fontosabb olyan, és hasonló dolgoknál, mint például, hogy “egy porszem se legyen a könyvespolcodon, vagy az ablaküvegen az a légypiszok miért van ott már megint”, akkor jó ha “gyanakodsz”. Érdemes rálátni ezekre az apróságokra és okosan gazdálkodni ezzel az erővel, ami ebben a hónapban számunkra adatott.

Érdemes azt is megnézni, hol szoktad vesztegetni az energiáidat? Milyen felesleges köröket futsz nap mint nap? Lehet ez valami rossz szokás, vagy egy fölösleges aggodalom, vagy az olyan kapcsolatok, amikben az adok-kapok nem kiegyenlített. Hamupipőke alaposságával válogasd szét a valódi feladatokat a hamisaktól.

Tekints rá függőségeidre (legyen az életviteli, étkezési vagy érzelmi jellegű). A jó hír, hogy ezeket az évnek ebben az energetikájú időszakában az átlagnál sokkal könnyebben vetkőzheted le. Most nem is térek ki, hogy mennyire hatékony ebben az időszakban tisztító kúrákat tartani, de az! Mi a Női Körben már majd félúton járunk az idei Tavaszi Tisztító Nagykúránkban!

Lehetőségek:

A legfontosabb, hogy bármi amibe belekezdesz a szokásosnál nagyobb hatékonysággal szökkenhet szárba. A valós kérdés tehát az: mi is most az életedben a legfontosabb, mire érdemes fókuszálnod a figyelmed, az erőfeszítéseid saját magad és a kollektív érdekében? Mert most ezt megteheted és kevesebb “saját” erő befektetésével, az természet és a makrokozmosz erejének támogatásával.

A párkapcsolatokban (lásd az előző Teliholdat is) úgyszintén nagy hatással lesz ez a robbanásszerű erőáramlat. Most a kapcsolatainkban is nagy lépéseket tehetünk – akár destruktív, akár konstruktív irányban. Már az is elegendő lesz, ha ebben a hónapban visszafogod magad attól, hogy negatív módon reagálj a már meglévő, vagy éppen az aktuálisan felmerülő helyzetekben. Most áprilisban ez már önmagában is vagy jótékony hatással lesz a kapcsolatainkra, vagy éppenséggel, ha a kapcsolat nem bírja el ezt a tempót és változást, és egyébként is az a dolga, akkor az szétessen, és leváljon rólad. Ebben a tekintetben is érdemes figyelned és változásokra készülnöd.

Alapvetően tehát jó, ha az átlagosnál tudatosabban tekintesz magadra, szokásaidra és terveidre az elkövetkező hetekben, mert nagyon hatékonyan tudod így élni az életed (bármely irányban). Olvasd el még egyszer azt a Rilke idézetet ott fent és merülj el még egy pillanatra abban a képben. De még jobb talán, ha te magad is kimész a természetbe sétálni, és fákat ölelgetni! Engedd meg, hogy valahol ott belül, mélyen csatlakozz azokhoz az erőkhöz, amik ilyenkor összekötik a fentet és a lentet, és a gyökerektől a legmagasabb szintekig képesek kinyújtózni és élettel telve áramolni.

Szeretettel,

Réka

Menstruációs gondok típusai és kezelése

Menstruációs gondok típusai és általános kezelési lehetőségei az ajurvéda szempontjai alapján

menstruationAz előző cikkben a menstruáció általános harmonizálásáról olvashattatok. Itt azt tekintjük át, hogy mit mond az ajurvéda arról, hogy milyen típusai vannak a menstruációs gondoknak, hiszen nem minden tünet “egyforma”. Jellegzetességei vannak magának a vérzésnek is, de a fájdalomnak, vagy egyéb kísérő ciklus környéki jelenségeknek. Ezeket mind fontos megfigyelni, különösen, ha problémákkal, vagy egyensúly vesztésekkel küszködik egy nő. Az alábbiak tájékoztató jelleggel íródtak, nem veszik figyelembe a személyes ajurvédikus típus okozta árnyalatokat. Fontos hangsúlyozni a leírások a menstruációra (nem pedig a személyiség típusra, vagy a menstruáció ajurvédikus szakaszára) vonatkozik! Ha komolyabb gondod van, keress mindenképp szakembert!

Ezekről a témákról bővebben egyébként nálam is tanulhattok. Kifejezetten ciklus harmonizálás-gyógyítás a témája a Hold Hétvége (és az ahhoz kapcsolódó Hold Hétfők) programoknak.

3dosha


A VÁTA menstruáció

(nem a ciklus váta időszakára, vagy személyiségtípus esetén, hanem, ha általában maga a menstruáció váta jellegű)

A váta vérzés jellegzetességei

vpk_body_vataAmikor a váta diszharmonikusan hat a szervezetünkre, pl. a méhünkön áthaladó vérereken keresztül, akkor annak hideg és száraz minőségei gyakran görcsösség, feszesség érzeteket okoznak: ilyenkor a hajszálerek összehúzódnak, és a keringés romlik. A szárazság pedig kiéhezteti a test szöveteit, ami akár a menstruáció kimaradásához is vezethet. Ez az egész folyamat az ún. vérplazma-, illetve a vérszöveti (a rasa, ill. a rakta dhatu) szintről indul ki, hosszútávon a csökkentve a méh táplálását, az endometrium (a méhnyálkahártya) vastagságát és erejét, ami végül a vérzés ki-, vagy akár teljes elmaradásához vezet(het). Általános ajurvédikus igazság pedig az, hogy ahol fájdalom van, ott biztos, hogy a váta hatóerőnek szabad áramlásában csökkenés, vagy akár teljes blokkoltság van. Emiatt van az, hogy a legtöbb váta problémából fakadó tünet fájdalommal is együtt jár. Amikor a keringés lassul, vagy elakad, akkor a friss vér a régi, elhasznált vérrel keveredik, ezáltal sötétebb, barnás színezetet ad neki (ez a menstruációs vér megfigyelése során egyértelmű). Ha a váta általános jellemzőire gondolunk (könnyű, mozgékony, hideg, száraz, kicserepesedett felszínű, de letisztult és áthatoló), a menstruáció váta tünetei egyértelműek lesznek. Nem elhanyagolható tény, hogy a váta “székhelye” a medence környéke, tehát az, hogy a váta vajon mennyire van ott egészséges módon jelen, sokban meghatározza a menstruációs tapasztalatainkat.

Váta egyensúlyvesztett vérzés tünetei:

Fájdalom: szúrós, éles, görcsös, alsó has, derék tájéka
Érzelmi állapot: szorongás, idegesség, félelmek, hangulati ingadozások
A vérzés maga: habos, vékony, száraz (nincs nyálka), sötét, barnás, kevés, rendszertelen
Más: merevségek, hangyák a lábban érzet, zsibbadások, székrekedés, feledékenység, álmatlanság.

A váta tünetek egyensúlyozása, kezelési lehetőségek:

vpk_body_vata-pngAmikor a menstruációs ciklusunk egyensúlyozására törekszünk, mindig az ellentétes erőket használjuk. Tehát a váta túlsúlyos ciklus egyensúlyozására olyan minőségeket igyekszünk erősíteni magunkban, mint a leföldeltség, súly, stabilitás, kenetes olajozottság, fluiditás, áramlás, összekötöttség. A Föld és a Víz elemeket hívjuk segítségül, mert ezek táplálnak, és megtartanak, és összekötnek.

1.    Váta nyugtató életmód: kezdd a kezdeteknél: egyél meleget, kerüld a nyerset, amit főzöl, gyengéden melegítő minőségű fűszerekkel főzd meg, használj elegendő olajat, különösen, ha a menstruációd elapadónak, elmaradozónak mutatkozik, vagy száraz jellegű, barnás színnel. Mindenekelőtt kerüld a kávét. Lassíts, és hozz minden mozdulatodba tudatosságot.
2.    Ricinusolajos pakolások: a ricinusolaj nehéz, olajos, ragacsos, áthatoló minőségekkel rendelkezik, és belülről melegít. A ricinus nemcsak táplál és földeli az ápana váju-t, de mivel mélyen behatol a szövetekbe, feltöri a stagnáló, blokkokat, amik a váta szárazságnak eredményei (pl. székrekedés). Figyelem: a vérzés napjaiban nem használunk pakolást!
3.    Hidratálj! A Váta bennünk száraz, és a felszínes, kimaradozó ciklus annak a szövetünknek a táplálatlanságára utal, amelyikhez a menstruáció tartozik (rhasa dhatu). Tehát igyál bőségesen. Ezen kívül olajozz, kenetezz is. Tehát a víz mellett fontos a ghí, vagy a hidegen sajtolt olajok bevitele. Ezzel nemcsak hidratálsz, de táplálsz, puhítasz is.
4.    Pránajáma és jóga: általában jók a váta gyakorlatok neked, de pont a menstruáció idején nem.  Ilyenkor inkább pihenj, olvass inspiráló könyveket, meditálj. Jógalégzések közül ilyenkor az Anuloma viloma (Nadi shodana, váltott orrlukú légzés) a legszerencsésebb, mert az egyensúlyoz, a szétszórtságot egyben tartja. Nagyon nyugtat és méhen belüli emlékeket idéz, köt a méhünkhöz a menstruáció alatt a Brahmari légzés.


A PITTA menstruáció

(nem a ciklus pitta időszakára, vagy személyiségtípus esetén, hanem, ha általában maga a menstruáció pitta jellegű)

A pitta vérzés jellegzetességei

vpk_body_pittaEnnek a hatóerőnek legfőbb jellemzője, hogy a pitta forró és éles. Jó ebben az, hogy melegséget és erőt hoz magával, ezzel általánosságban a vérkeringést javítja. Annyira, hogy időnként még túlzott áramlás, vérfolyás is lehet az eredménye. A pitta a vérben szeret tartózkodni, és szeret úgymond “túltengeni”, sőt kitörni – leginkább a véráramon keresztül  (pl. vérzés). Emiatt mondhatjuk általánosságban, hogy a pitta vérzés erős, bőséges és piros (oxigéndús). A melegség miatt gyakran jár együtt forró, vagy akár gyulladásos érzetekkel, olyannyira, hogy időnként duzzanatokat is okozhat a vérkeringés erős árama. Emiatt (az egyik féle) mellduzzanatok például lehetnek pitta egyensúlyvesztés miatt is, különösen, ha a duzzanat forróság, feszülés érzetekkel jár együtt. (Figyelem: ha hűvös, és elnehezedő a mell duzzanata közbeni érzés, akkor az kapha problémára utal.)

PITTA egyensúlyvesztett vérzés tünetei:

Fájdalom: égő, feszülő, csípős
Érzelmi állapot: ingerült, türelmetlen, dühös, kritikus
A vérzés maga: élénkpiros, sárgás, meleg, erős szagú, bőséges,
Más: gyulladások, hőemelkedés, fejfájás, égő, feszülő mell, pattanás, émelygés, hasmenés, hányás, izzadékonyság, erős testszag

A pitta tünetek egyensúlyozása, kezelési lehetőségek:

vpk_body_pitta-pngAhhoz, hogy a pittát ellensúlyozzuk, a forró, tüzes minőségét, hűvös, hűsítő minőségekkel kell kompenzálnunk, az éles intellektualitását puha, elfogadó minőségekkel, és lágysággal.

1.    Pitta hűsítő diéta és életvezetés: engedj nyugalmat és lágyságot az életedbe, ne ess túlzó ambíciókba, irányítsd magadban tudatosan azt a tüzet, ami a kreativitásod adja, de ha kibillen az egyensúlyából, haragossá, túlzóan versenyzővé, túl kritikussá tehet. Egész társadalmunk erősen pitta minőségű, fókuszú, tehát a külső behatásokat is kompenzálni kell. Kerüld a túl fűszeres, túl olajos ételeket, de figyelj, hogy közben azért a váta benned ne száradjon ki túlzottan (a tűz szárít önmagában).
2.    Nasya: a pitta típusú pre-menstruációs gondok gyakran a fejben vannak, pl. fejfájás. Ebben segít a Nasya ajurvédikus szokása, ami az orr belsejének szezámolajos kitörlése (ha otthon készíted, 30 ml-be mehet 2 csepp eukaliptusz olaj), ami egyensúlyozza a fej túlzott energiáit. De menstruáció alatt ne gyakorold.
3.    Kókusz olajos pakolás: Ugyanúgy, mint a ricinusolajos pakolás. A kókuszolaj erősen hűsít, és édes, mindkettő segít a pitta egyensúlyozásában. Ismét: menstruáció erős napjai alatt kerülendő.
4.    Mell masszázs: azok számára, akik menstruáció alatt égető mellfeszülést éreznek (nem mell elnehezülést). Lehet otthon készített balzsammal masszírozni: kókusz és olíva olaj keverékébe rózsa illóolajat csepegtetünk. Shatavari por formulában belekeverve nagyon hatékony.
5.    Pránajáma és jóga: illő jóga vagy testmozgás, légzésben a Sitali légzés a legjobb a pitta tünetek csillapítására.
6. A pitta vérzésnél a tisztítókúrák különösen hatékonyak, különös tekintettel a vértisztításra, ami hosszú távú javulást okoz (máj méregtelenítése).


A KAPHA menstruáció tüneteinek egyensúlyozása

(nem a ciklus kapha időszakára, vagy személyiségtípus esetén, hanem, ha általában maga a menstruáció kapha jellegű)

A kapha vérzés jellegzetességei

vpk_body_kaphaElnehezülés, sűrűségből fakadó stagnálás, tompaság, mély nyomó érzetek, inkább hűvös, ragacsos nyálkás vérzés mind a kapha típusú egyensúlyvesztésre utal. Ahogy a stagnálás mértéke növekszik, úgy gyarapodnak az elakadások, blokkok a reprodukciós rendszerben. Elsődlegesen ez a rasa dhatu (vérplazma szövetben) fog jelentkezni, hiszen a kapha számára az kedvelt tartózkodási hely. Innen fakadnak azon típusú a testi tünetek, melyeket a puffadás, telítettség, duzzadásos érzetek jellemeznek. Ez szinte minden nő pre-menstruációs rémálma. Továbbá, minél nagyobb a sűrűsüdés, és gátoltabb az áram, annál inkább fordulnak elő túlburjánzások is (mióma, endometriózis, mellcsomók). Ezen burjánzásokat átszövő, extra vérhálózaton keresztül megérkező vér miatt akár már a korai stádiumban is jellegzetes lehet a bőséges vérzés, mely a pitta vérzéssel szemben inkább hűvös, nyálkás, bőséges, és akár fehéres erezetű is lehet. A bőségesség és hűvösség miatt a kórokozók elszaporodása is esélyesebb,  így a hüvelyi folyások is kapha egyensúlyvesztére utalnak.

KAPHA egyensúlyvesztett vérzés tünetei:

Fájdalom: tompa, nehézkes, lefelé nyomó, a vérzés vége felé jellemzőbb
Érzelmi állapot: depresszió, letargia, érzelmi evés
A vérzés maga: nyálkás, fehéres-sárgás, bőséges, darabos, hosszú ideig eltart
Más: duzzanatok, mellnehezedés, ödéma, vizesedés, víz visszatartás, gombás fertőzések, aluszékonyság, lustaság

A kapha tünetek egyensúlyozása, kezelési lehetőségek:

vpk_body_kapha-pngAz egyensúlyát vesztett kapha nehézkességet, sűrűséget, tompultságot és lassúságot visz a menstruációért felelős szövetbe, tehát kompenzálni a könnyedséggel, áramlással, tisztasággal, ritka, levegősséggel tudjuk, amivel a stagnálást lehet oldani. Ennek elérésére érdemes az agni-t, a belső emésztésért, metabolizmusért felelős tüzet stimulálni.  Az agni tüzes melege ellensúlyozza a kapha árnyoldalait és segít annak stabilizáló, és integráló minőségeinek kibontakoztatásában.

1.    Kapha stimuláló életmód és diéta: egész nap maradj meleg és száraz. Stimuláld az agni-t élénkítő fűszerekkel, pl. gyömbérrel, fahéjjal, fekete borssal. Korán ébredj, ne lustálkodj reggel az ágyban, ne aludj délután, maradj aktív egész nap!
2.    Testmozgás: minden nap mozogj, sétálj, gyakorolj! Fontos a vér- és a nyirokkeringés élénken tartása a stagnálás elkerülése érdekében. Ezt csak a menstruáció erős napjaiban hagyd el.
3.    Ricinusolaj pakolás: a ricinus meleg minősége behatol és könnyen feltöri a letapadásokat és segít távozni a nyákoknak. Ne lepődj meg, ha emiatt az első vérzésed erősebb, mint szokott. Ez a blokkok oldásának tünete, és fontos, egy-két ciklus után be szokott állni. Ismét: menstruáció alatt kerülendő.
4.    Sós bőrradírozás: a napi tisztálkodásodba iktass be sós testdörzsölést. Nem csak a só szemcséinek durvasága stimulál, de melegít (csíp) is. A dörzsölés hatására a só mélyről kihozza a mérgeket a bőr rétegeiből, és segít a nyirok áramlásában.
5.    Pránajáma és jóga: kapha jóga gyakorlás, a légző gyakorlatok különösen hatékonyak a prána megmozgatása miatt. A stagnálások oldása ezekben a finomabb rétegekben messzemenő hatással bír a fizikaibb, testibb, sűrűbb test rétegünkben is. A Bhastrika, vagy a Kapalbhati a legjobbak egy kapha tünetre, mert ezek a légzések erősen mozgatják a rekeszt, és masszírozzák a has űri szerveket, és a medencét. Hatásukban agni-t stimuláló légzések ezek, és ez is nagyban hozzájárul a kapha feltöréséhez.


Források:

  • Maya Tiwari: Women’s Power To Heal
  • Claudia Welch: Balance Your Hormones, Balance Your Life
  • Dr. Vasant Lad: Ájurvéda
  • Dr. Vasant Lad: The Complete Book of Ayurvedic Home Remedies
  • Nancy Lonsdorf: A Woman’s Best Medicine
  • Dr. Robert E. Svoboda: Ayurveda For Women
  • Atreya: Ayurvedic Healing For Women

Rekviem Apámért

apu_20

Ifj. G. Szabó Lőrinc, Lóci (az Apám)

Nem mintha kéne emlékeztető, de olvasom ma valahol, hogy 20 éve távozott az élők sorából a gyerekversek Lócija. Te nekem viszont az Apám vagy, aki 20 éve meghaltál.

Elrákosodva, bemorfiumozva, szájkiszáradva, hörögve, majd alig szuszogva az én ölelésembe, kapaszkodásomba végleg belenyugodtál.

Az évek mentek, de az űr, a szomorúság, az elhagyottság érzése, az ég felé ökölrázós pillanatok dühe: csak néha. Azok nem múlnak ki, helyette ki-kibuggyannak erre, arra, fűre-fára és igazán csak a kitörések váratlansága kiszámítható az egyenletben (létgörbületben).

Hogy is tudnám én ezt az egészet elmondani Neked most? Mit jelentett a halálod életemben? A hiányok…? Meg persze: amit ezáltal kaptam? Majd mindjárt összeszedem magam, hogy valami “pluszos” is itt állhasson, de az elsődleges érzésem egy ilyen napon (bár tényleg igyekszem, sőt ezt keresve ültem le írni!) nem a megbölcsült hála…

Mert hát állok én itt azóta az “egyébként másképp alakult volna”, ezer és egy éjszaka típusú történetek megszámlálhatatlan szálaiból fonott szövetén, repülőszőnyegén… Mi a csuda ez?!? Talaj? Nem. Élet?!? Gondolom…

De azt honnan tudhatnám én, hogy még a “szépnek, jónak” látszó-csillanó szálakból nem lehetett-e volna még több, jobb? Vagy persze rosszabb. Valami más? Hogy mi az a “más”, azt csak Te tudtad volna életben maradásoddal elmesélni… Meg úgy általában elmagyarázni azt is, hogy merre az arra… Orientációs pontként kijelölted volna az Északot, amihez képest a Dél dél.

De így? Kapitány, nagyon hamar léptél le a hídról!!

És itt hagytál velem egy hiányos, kiszolgáltatott, haragos, ijedt lányt meg az ő néha fojtó, nem nagyon múló, mondhatni hűséges barátságát. Te elmentél, ő itt maradt… Máig sem nőtt fel, pedig már (velem együtt) ő is ősz. Máig nem gyógyult meg, pedig régóta gyógyulni járnak hozzá. Máig sem ismeri a megtámasztottság érzését, bár az egész élete mások támogatásáról szól és évtizedek óta áll mellette árbócként az ura.

De volt az a válás, ugye? És aztán rá meg ez a végleges elhagyás. Egyszerűen csak meghaltál. És a karjaimban feküdve, utolsó leheleteddel nemcsak arcomba, de Életem vitorlájába akkorát fújtál Apám, hogy az elegendő lett egy mától már több évtizedesnek nevezhető, féket vesztett szárnyaláshoz is.

És az az eredendő, betöltendő (apai, férfi) tér kibaszottul üres maradt. Nincs ember a Földön, aki visszamenőleg pótolni tudja azt, aminek “ott, akkor” kellett volna oda becsorognia… Ha megfeszül sincs ember, de Isten se, aki a nőiségem közepén tátongó kozmikus fekete lyukat betölthetné.

A semmi – az semmi. A “nincs” az nincs. És 20 év óta ez az “alap”. Ennél lejjebb nincs. És a sok kiszámíthatatlanságban a “nincs, úgysincs, sosincs” adja azt, ami jobb pillanatokban biztonságnak hihető.

Ígértem (magamnak) valami pozitívat?  A tanulságok, az ajándékok? Az erők?

Hát ugyanők!

Persze, hogy mindaz, ami fentebb, az bentebb, és még… Mindez ajándék. Vagyok, Aki Vagyok, lettem, aki lettem… Így, vagy úgy, Nélküled, de felnövekedtem.

Sőt, lassan felnőttek az unokáid is, akiket sose láthattál. Zsombor háta pont úgy görnyed, mint a tiéd és a gitárt a Te ujjaiddal fogja. A két lány ismeretlenül is viszi az érzéseid intenzitását, a fentek-lentek túlzó képességét!

Egyébként a Szabó Lőrinc Nagyapától Általad továbbörökített,  titkos, családi Esti Imát 17 év óta kihagyás nélkül minden este mondjuk a gyerekekkel! Hogy is van? “Kérem a mamát, hogy mindig nevessen! A papát, hogy szeressen, mindig velem lehessen!” (Na? Most erre mit mondjak? Te minek mondtad, ha úgyse?) Tovább az ima: “És mindnyájan friss jó kedvvel, ébredjünk fel holnap reggel!” Na jó. Végül is eddig is ezt tettem… Lehet-e mást?

Emlékszel kislány koromban hányszor ültettél le az Operakalauz és a szövegkivonat mellé? Olvasnom kellett a szavakat, míg  az otthoni hangszórókból, a szomszédok rémületére Wagner A Valkűrjét üvöltetted a fülembe! Tudtad-e egyáltalán  vajon akkor, hogyan, de főleg miért csepegteted belém az ősi mintákat?

Apám, Te! Egy szem gyerekedként, lányodként “csak nekem” Wotan-om!   Tűzgyűrűt vontál körém!    Te mentél el, de én taszíttattam a Földre. Bár lángod itt maradt körülöttem, haláloddal egyben elcsókoltad istennőségem, elloptad királykisasszonyságom! Évekig tetszhalálra, félálomra kárhoztattál távozásoddal!

De ez a láng… Tüzed ereje mai napig szít engem.  Elválásunk sebe táplálja női, harcos földi létem… Kaphat-e vajon többet egy lány az Apjától?

Nem tudom, nem tudhatom. Én Tőled mindenesetre ezt kaptam. De egy biztos: bár nagyon haragszom, mégis és mindig, kimondhatatlanul szeretlek.

Lányod, Brünhildéd:

Rékád

U.I.: Fent említett opera jelenete kedvenc online verziómban Pierre Boulez vezényletével, Bayreuth-ból. A videó alatti kis ikonra kattintva lehet (és érdemes) az (angol nyelvű) szöveget hallgatás közben olvasni. Én mondjuk bőgök mindig tőle… De gyönyörű az egész, a szövege pedig archetípusos utalásokban is mély, súlyos, jelentőségteljes!

TAVASZ

seasons_spring_400x200

Alább olvashatod a tavaszi hónapokra vonatkozó, illetve tavaszi témával foglalkozó bejegyzéseimet:

HÓNAPOK

Március

 …

Április

 april_400x200_betu

Május

 …

NYÁRI NAPFORDULÓ

Nyári napforduló virágesszencia

summersolstice

Februári ajurvéda (recepttel)

february2_400_200_textElérkezett az a hónap, amelyet sokunk a legnehezebben visel el… A február nekem is csak azért könnyebb talán, mert ebben a hónapban van a születésnapom ; ) De a szülinapi tortám gyertyafénye után tényleg nehéz már ezt a sok hideget, latyakot, sötétet elviselni.  Elegünk is van, a depresszió is kerülget, emellett az éves újjászületés iránti vágyódásunk gyakran türelmetlenségbe csap át.

Szerencsére ez a türelmetlenség bennünk funkcionális is. Ez a kis tüzesség valójában már az éledezésnek jele. Ugyan sokat hűti ezt még a tél végének növekvő Kapha minősége (lásd fent), de a föld alatt már nagyban készül az élet a tavaszi robbanására.

A februári hónap különleges minősége ebben a kettőségben rejlik: hogyan lehet a legtöbbet kihozni egy hideg és lucskos külvilág és a belső, kirobbanás előtti szikra feszültségének együtt állásából?

A kelta hagyomány szerint túlléptünk Imbolc, Birgit, a menyasszonyi női minőség (keresztényként Gyertyaszentelő Boldogasszony) ünnepén. Mély szimbolikája van persze ennek a fordulópontnak és őszintén: engem ezek az ún. „kereszt-ünnepek” még jobban is érdekelnek, mint az inkább híres napforduló és napéjegyenlőségi fesztiválok. Ennél az időszaknál fontos tudni, hogy még erősen intuitív, inspiratív, a felszínen még nem tisztán megnyilvánuló energiák dolgoznak bennünk. Az a bizonyos fáradtság, tél végi lehangoltság, depresszió vagy az időnkénti türelmetlenség mind-mind ebből a (valójában) belül olvadozó, latyakos, „sáros”, érzelmileg letisztázatlan, „katyvaszos”, belső, pszichés olvadozásból fakadnak. Könnyű emiatt összetéveszteni a hétköznapi élet eseményeivel kapcsolatos érzelmeinket a mélyebben, a föld és a tudat felszíne alatt zajló belső mozgásokkal.

susanseddonbouletspiderwoman

Susan Seddon Boulet festménye

De Imbolc és a február alkímiája pont arról szólna, hogy a tél csendes belső barlangjából hozott meglátásainkat összegyűjtsük, majd azokat finoman, saját ritmusukban, az éledező külső világ hívására, elsietett kiélések nélkül a felszínre engedjük. A görög hagyományokban a telet Hádész alvilági birodalmában töltő Perszephoné mielőtt tavasszal a felszínre jönne először barlangjában ülve még hálót sző: megszövi a világ ez évre vonatkozó nagy képét, egyetemes tervét, ami alapján majd az elkövetkező hónapokban az új élet megvalósulni lesz hivatott. Az északi népeknél, a skandináv mitológia istennői hármasának szűzi képviselője, Freya istennő teszi ugyanezt Odin isten áldozati fájának tövében.

 

(Zárójelben: a szűziességről alkotott ősi kép erősen eltért a mai világban elterjedt gyenge, ártatlan, erőtlen, időnként áldozati imázstól. A szűz legfontosabb mérvadója termékenysége, a bimbó kipattanás előtti energiája volt. A mai világunkban sajnos lassan már csak az elcsépelt Valentin nap utal ezekre az ősi (szexuálisan is) ébredező, belső tüzekre.)

Most itt februárban tehát még a (talán) harcokból ismerős, a nyílvessző kilövése előtti, feszült pontban állunk. Hogy is mondták a csatákban? „Tartsd, tartsd, tartsd – és (majd még csak pár hét múlva): TŰZ!”. Egyfajta vitalitás brahmacharya, (mag-)visszatartási gyakorlat, élet lecke ez. Ezekben a napokban pedig kiderülhet, mennyire sikerült jól használnunk a tél adta lehetőségeket: az elmúlt hónapok során (remélhetőleg) megszerzett töltődéseink, kipihentségünk, mélyről való feltáplálódásunk adja meg az erőt az életerőnk, vitalitásunk robbanás előtti szikrájának feszültség és türelmetlenség nélküli megéléséhez.

Mit is tehetünk februárban?

Hogyan adhatjuk meg a tiszteletet ennek az időszaknak a még mindig befelé húzó, akár a veszteségeinkkel és az elmúlással kapcsolatos érzéseink előtérbe kerülésével együtt járó hangulatnak anélkül, hogy a melankólia és tél végi depresszió nagy fekete lyuka menthetetlenül beszippantana minket?

MEDITÁLJ!

Az első javaslatom irritálóan egyszerű lesz: meditálj! Mindegy hogyan, ha van megszokott rended, módszered erre: remek! De gondolhatsz Perszephonéra is: nőies módon, feszes tervezés nélkül, belső kreatív energiáid alapján engedd, hogy “lelki ujjaid” közül előbuggyanhasson az elkövetkezendő időszak színeinek kavalkádja, a 2017-es év csak belső szemed számára látható szőttesének formájában.

Nagyon sokat segít, ha tudatosítod a belső zajlásokat. Gyakran tényleg abból fakad a türelmetlenség, hogy nem tisztázzuk mennyi minden ÉL MÁR MOST IS bennünk (csak még saját idejére várva, megnyilvánulatlanul). Emiatt segít a meditáció.

Ami pedig a testieket illeti, néhány (egyértelmű, de sosem elegendően hangsúlyozott) jótanács:

TISZTÍTS!

Olvadáskor sár van. Igaz ez nemcsak az utakra, de a belsőnkre is: testileg, lelkileg most olvad a trutyi belül: tisztíts! (A meditáció is az egyébként, csak a mentális tartományra vonatkozik.) Fontos, hogy elkezd a belek tisztítását, mielőtt a további szerveidhez kerülnél. A Négy Évszak Ajurvéda Nőknek programban mi ennek nagyon is rendezett módját tartjuk (több héten, sőt hónapokon keresztül), de a lényeg, hogy féregteleníts (fokhagyma, mustármag), és a téli hónapok alatt leülepedett bélsártól komolyabban is megtisztulj (útifűmaghéj, jógi tea).

KI A CUKORRAL!

Ha egyet kérhetek, akkor most ebben az időszakban különösen figyelj, hogy a cukrot száműzd az étrendedből. Különösen a finomított, fehér cukrokat és édes joghurtokat. Nagyon sok téli gyökér zöldségben, édesburgonyában van édes íz, ezekkel pótolhatod a komfort igényedet. Használd inkább ezt, ha muszáj.

D3 VITAMIN!

Hát, nem azt fogom javasolni, hogy szedjél… De javaslom, ha nagyon rosszul bírod ezt az időszakot, vizsgáltasd meg a D3 szintedet – sokunkban kórosan alacsony a modern világban. A legjobb módja a D3 beszerzésének viszont a szabadban tartózkodás. Ha végre kisüt a nap, nehogy bent maradj a négy fal közt! Napi fél óra is bőven elég! De az tényleg naponta legyen: még ha ködös napok vannak, akkor is igyekezz szabad levegőn lenni, mert a szűrt fény is fény! A testmozgásról nem is szólva! Próbálj meg gyalog menni munkahelyre.

TÁRSASÁG!

Én is érzem, ahogy jövök elő a barlangomból, és egyre szívesebben megyek ismét társaságba! A melankólia legjobb ellenszere, ha olyanokkal vagy együtt, akik nem pusztán felvidítanak (az sem árt), de akikkel meg tudod osztani akár a kérdéseidet, gyengéidet is, akik olyan emberek, hogy előre tekintő, pro-aktív módon viszonyulnak ahhoz, ami egyedül esetleg elbátortalanító, kételyt ébresztő, blokkoló lehet. Óvakodj azoktól, akik rendszeresen többet kérnek, mind adnak, ugyanakkor törekedj arra, hogy mindig maradjon tartalékod (magadra) és mások meghallgatására, támogatására is. Ismét: a lényeg a tudatosság, a választások és prioritások.

MOZOGJ!

Sokat! Ebben a hónapban érdemes elkezdeni a nyújtózkodásokat, hogy aztán majd tavasszal az erősebb mozgásformákat is elfogadja a tested túlzott panaszkodások, ellenállások nélkül. Séta, jóga, nyújtások, lazítások, és mély légzések az alapprogram. A február még a felmérésről, tulajdonképpen inkább öndiagnózisról szól(hat), tehát ha nem mozogsz rendszeresen, ne vidd rögvest túlzásba, azonban fokozatosan valamit mindenképp kezdj el hetente legalább 4-5-ször mozogni (napi 20 perc is elég)!

GYÓGYNÖVÉNYEK!

Kéretik beszerezni a Triphalát (legalább 3 havi adag). És nagyon jó még a Chyavanprash (bio boltokban keresendő) immunerősítő, és beleket jól megmozgató lekvár is. Erős jógi teát érdemes nagy adagokban lefőzni, és azt napi rendszerességgel iszogatni.

OLAJOZZ!

Még mindig! Kívül (abhyanga) és belül (min. napi két evőkanál hidegen sajtolt olaj, pl. szezám, kókusz, olíva) vagy ghí (indiai tisztított vaj) fogyasztása még mindig ajánlott. Az olíva olaj azért különösen jó most, mert tele van antioxidáns poliphenolokkal, amik nemcsak az egészséges szív-, és érrendszert támogatják, de maga az olíva sűrű olaj, és úgy hat, mint egy láthatatlan külső-belső télikabát. Fogyassz sok avokádót, ha megteheted. És hasznosak az olajos magvak (fontos: áztasd őket éjszakára megelőzően, egyébként az olaj bennük nem megköti a vizet, nem hidratál, hanem épp ellenkezőleg: szárít!)

ÉDES, SAVANYÚ, SÓS

Váta nyugtató hatásúak, emiatt ennek a tél végi időszaknak a fő ajurvédikus ízei. Nem cukor, nem savanyú uborka, és nem chips! Ugye… Hanem édes gyökerek, fermentált zöldségek, és pl. az angol zeller, vagy olivabogyó, vagy az algák lenne az előbb felsoroltak egészséges alternatívája.

GYÖMBÉR

— bárhogy. Kandírozva, teával, porban curry-ként, frissen, reszelve mézzel. Mindenesetre: sokat!

RECEPT!

safranyos_mandula_ital_3Sok receptkönyv van a piacon, de kevés ital szerepel ezekben, emiatt szeretek ital recepteket küldeni vagy honlapon megosztani veletek. Még mindig hosszúak az esték, és ahogy fent vázoltam, fontos lenne nem “elsietni az újjászületést” és kicsit benne nyugodni még a belső készülődésben. Ehhez lehet inspiráló esti ital a következő ajurvédikus, nyugtató, sáfrányos, odzsasz építő, datolyás, mandulás, ashwagandhás, fűszeres esti üdítő tea:

Mandula tej:

  • 1 csésze (nyers) mandula
  • 1 l tisztított víz
  • csipetnyi himalájai rózsaszín só

safranyos_mandula_ital_2Tedd a mandulát egy tálba, és tisztított vízzel töltsd fel addig, hogy ellepje. 6-8 órát hagyd ázni. Majd szűrd le, öblítsd le friss vízzel. Szabadítsd meg a mandulákat a héjuktól, add hozzá a vizet és a sót, és a botmixer (vagy turmixgép) magas fokozatán addig turmixold, amíg krémes és habos nem lesz. Ha finnyás vagy szűrd át muszlin kendőn (vagy nagyon kis lyukú szűrőn), ezzel a darabos, sűrű részét félre teheted (de meg is tarthatod). Fridzsiderben 3-5 napig tárolható.

Kb. 8 dl liter lesz belőle.

Esti sáfrányos üdítő ital:

  • 2 csésze mandulatej
  • 4 magozott datolya (húsos, nem a száraz)
  • 1 evőkanál ghí (vagy olaj, pl. kókusz)
  • 1 evőkanál nyers (de legalább krémes) méz
  • ½ teáskanál kardamom mag
  • ¼ teáskanál sáfrány
  • opcionális: ¼ teáskanál ashwagandha por

Egy kis edényben, kis lángon hevítsd a mandulatejet, de ne forrald fel. Öntsd át a turmixgépbe és add hozzá a többi hozzávalót. Bot-mixeld, amíg krémes nem lesz. Öntsd a kedvenc bögrédbe és az ágyban szopogasd el (miközben Perszephoné jár a fejedben ; ) ).

Két adag lesz belőle.

safranyos_mandula_ital

Szeretettel mindenkinek,

Réka

Januári ajurvéda (méh-tér)

Naptár szerint új év kezdődött, és az elmúlt napok a (némi önkritikával fűszerezett) újévi fogadalmak bűvöletében zajlott. Sokan most akarnak fogyókúrába kezdeni, új mozgásrutinba belefogni, vagy egyéb (lelki) témában változtatásokat eszközölni. De biztos, hogy jó időszak-e erre ez?

Több fogadalom már meg is dőlt, bebukott, feladódott. Minden év ilyen, és számomra annyira egyértelmű, hogy ez a sikertelenség abból fakad, hogy a természet valódi minőségére pillantva láthatjuk, hogy semmi, de semmi nem támogatja ezekben a hetekben még az újat. Most még a pihenés, a behúzódás, a kuckózás, befelé fordulás ideje van. Eljön majd az újjászületés ideje, de a régi világok nem január elsejét, hanem a tavaszi napéjegyenlőség környékét tekintették az új évkör kezdetének (emiatt indítom én magam is mindig kora tavasszal, illetve arra felkészülve a természeti világ újjászületésére készülve csak néhány héttel korábban a női évkör programomat, pl. idén a NÉGY ÉVSZAK AJURVÉDA NŐKNEK kurzust).

january1_400x200Modern és túlpörgött világunk türelmetlensége talán az, ami ránk erőlteti ezt a mesterséges elvárást, szokást? Vagy a tél középi csend ilyen ijesztő legtöbbünk számára – és hát mitől ne lenne ijesztő ez a „la petite mort” (franciául a „kis halál”), hiszen nem „tanítják az iskolákban” (nem kapunk eszközöket, termékeny viszonyulási mintákat arra, hogy) hogyan is lehet letisztult semlegességgel jelen lenni ebben a minőségben. Látom, tapasztalom ezt számtalanszor nőkkel dolgozva: nemcsak januárban, de más (pl. a menstruáció idején, vagy bizonyos élethelyzetekben) sem tudunk igazán megnyugodni és ránézni arra, ami éppen csak úgy „van”.

A TEST ÉS NŐI HORMONJAINK

És ha még a fejünk érti is, amiről itt beszélek, a testünknek idő kell ahhoz, hogy szomatizálja azt: sajnos legtöbbünk teste kifejezett adrenalin függőségben él, és ez megakadályozza abban, hogy lassítson. Ez annyira igaz, hogy legújabb kutatások szerint már a gyermeket váró nők teste a méhükben növekvő baba mellékveséjéről „csapol” (és a babák már kimerült, illetve túlzó kortizol termelésre szoktatott mellékvesével születnek meg)! Olyan nagy szükség van a kinti világ pörgésének kompenzálására, hogy a saját adrenalin és a kortizol raktárak nem elegendőek (ezek a hormonok segítenek a testnek, hogy az az akut vagy krónikus, elhúzódó megfeszített tempó, vagy stressz hatását egyensúlyozzák bennünk). Nagy eséllyel már mi magunk is úgy születtünk, sőt anyánk méhében az egész fiziológiánk és endokrin (hormon) rendszerünk úgy fejlődött, hogy fokozott stresszhormon termelésre legyen képes.

Sajnos azonban ezt a szervezetünk csak úgy tudja megoldani, hogy máshonnan gyűjti be a muníciót a stresszkezelő rendszerbe, ezzel azonban elvonja azt onnan, ahová az a hormon valójában való (pl. progeszteron segítségével, ami az egyik legfontosabb, reprodukciós folyamatokban résztvevő, és a leghamarabb kimerülő hormonunk). Emiatt merülnek ki olyan hamar a korosodó (illetve mostanság már a 30-as évek közepi) nők progeszteron raktárai, ami női problémákat, ösztrogén dominanciát és egyéb betegségeket is okozhat.

JANUÁR

A tél közepe a legmélyebb, evolúciós szempontból nézve a leginkább olyan időszak, amikor a testnek pihennie kell. Az elmúlt hetekben influenzajárvány söpört végig az országon, szinte mindenki az orrát fújta – csodálkozunk, ha a testünk immunrendszere nem bír védekezni? A stressz köztudottan immunrendszer romboló hatású. Amit meg kell értenünk az, hogy ne csak az akut stresszt vegyük észre! Az is stressz a szervezetünk számára, hogy egy olyan időszakban, mint a január túl sokat követelünk tőle. A több millió éves evolúciós folyamat során kialakult testünk számára ez a csupán néhány évtized óta gyakorolt (kora 20. századtól számítható) folytonos, a négy évszak során állandó pörgés egyszerűen értelmezhetetlen és felkészületlen annak elviselésére. Soha, de még nagyanyáink idejében sem volt annyi fény, villódzás, sőt meleg januárban, mint most. A gyertyát csak a múlt század elején váltotta fel az elektromos világítás. Az én nagymamám naplójában azt olvasom, örültek, ha tél közepén 15 fokra sikerült felfűteni a szobájukat. Hát persze, hogy emiatt kevesebb aktivitás volt az életükben. Igen, többet aludtak. A mai világban, ha valaki télen álmosabb, mint nyáron, az „nyűg” (és tény: a munkahelyi leadási határidők enyhén szólva nem veszik ezeket a szempontokat figyelembe). Sajnos ritkán vonjuk le azt a következtetést, hogy most nem 6-8, de 8-10 órát kellene aludnunk és több időt sötétben töltenünk ahhoz, hogy a testünk regenerálódni tudjon, és hogy megkapja azokat a kinti impulzusokat, melyek a testünk éves működésében egyfajta bioritmus metronómként működnek és elindítanak belül olyan mély regenerálódási programokat, amikre hosszútávon szükségünk van.

(Humor helye: Ha annyira városlakó lennél, hogy elfelejtetted volna, milyen is a mély tél energiája, mi az, hogy csend, hideg, az elmúlás szele, akkor íme egy kis ráhangolódás, rögtön érthetővé válik, mit is jelent az, amikor az ajurvéda hideg és száraz minőségekről beszél a tél kapcsán… A tél tehát “ilyen” : ) :

AJURVÉDA

Persze a külvilágot megváltoztatni nem tudjuk. Sem a kinti hideget, az üvöltő szeleket, sem a város ennek ellentmondó pörgését… Valószínűleg saját szokásainkon is csupán kis lépésekben tudunk módosítani. Nem mindenki teheti meg, hogy barlangba vonuljon januárban, és természetesen nem is kell. De ha értjük és elfogadjuk a fentieket, és ha még mindig újévi változtatás szokása dolgozik bennünk, akkor szóljon ez a fogadalom arról, hogy megnézzük, milyenek is vagyunk igazában ilyenkor, és fogalmazzunk kis célitűzéseket annak érdekében, hogy testünk azt kapja meg, amire valójában szüksége van.

  1. ALUDJ
    Ahogy fent említettem, lényegesen több alvásra van ilyenkor szüksége a testnek, mint nyáron. Van egy szibériai törzs, akik úgy hibernálnak, mint a medvék: szó szerint lényegében átalusszák a telet, egyébként nem maradnának életben abban az irtózatos hidegben! Ne érezd magad rosszul (selejtesnek, gyengének, stb.) ha az alvás igényét a tested jelzi számodra, hanem fogadd el, és próbálj ténylegesen emelni az alvással töltött órák számán, de legalábbis növelj az esti elcsendesedő órák számán.
  2. FÓKUSZÁLJ A CSENDEKRE
    Keresd a csend lehetőségeket a napodban. Gyakran szokásból pörgünk, és egyszerűen csak lemaradunk a mini-pihenést nyújtó, napközbeni pillanatainkról. Ha tényleg annyira sűrű a munkahelyi, vagy családon belüli elfoglaltságod, hogy úgy érzed, egész nap rohanni kell, még akkor is vannak szituációk, amikor leülhetsz (akár a WC-n), és vehetsz néhány mély lélegzetet, és tudatosíthatod magadban, hogyan is állnak a dolgaid belül: hogy érzed magad, mit súg a tested, biztos, hogy jó érzéssel bírod azt a még ki tudja hány eltervezett programot, vagy ideje talán szelektálni, és csak a tényleg lényegesekre szorítkozni aznap? A legjobb, ha mindezt reggel teszed: hihetetlen eredményes az, amikor a napot úgy kezdjük, hogy (akár cetlin, akár csak fejben) tervet készítünk. Ehhez képest legtöbbünk első dolga a mobil, az internet, az idegrendszerünk még alig éledt fel, de már a világpolitika hírei zaklatják fel, vagy a közösségi oldalak szívják be, olyannyira, hogy pár perc alatt a totális zaklatottság és szétszórtság állapotába kerül, már rögvest napkezdéskor. Tégy egy kis erőfeszítést, hogy ébredés utáni első órában telefonhoz nem nyúlsz, internet közelébe nem kerülsz, hanem nyugodt reggeli készüléssel alapozod meg a napot.
  3. TÁPLÁLD AZ IDEGRENDSZERT
    A tél közepe ajurvédikus értelmezésben egy erős Váta hatás alatt álló (de egyébként Kapha által is meghatározott) időszak. Ez a hideg és száraz minőség különbözó módokon hat ránk: a sok felső légúti betegség is jele a Váta működésének, de az idegrendszerünk gyengülése, érzékenysége, kimerülése (stressz), illetve lelki értelemben a szorongásra és depresszióra való hajlamunk felerősödése ebben az időszakban mind ennek a hatásnak köszönhető. Erre az ajurvéda a már elég jól ismert, ún. stresszkezelési módszerek (meditációk, légzőgyakorlatok, a fent említett tudatossági gyakorlatok, stb.) mellett más javaslatokkal is él. Az idegrendszerünk testi minőségű is, és szó szerint táplálható. Amire az idegeinknek szüksége van, az a (jó minőségű, hidegen sajtolt) olajak. Télen a testünk (mint a mókusok az erdőben) a magas zsírtartalmú ételekkel tudja megtámogatni magát: fogyassz a szokásosnál több magvat, és hidegen sajtolt olajat. Az olajat ne főzd, inkább salátákra, vagy a már levesek tetejére csorgasd rá, vagy medicinális jelleggel akár (napi 2-3) evőkanállal is fogyassz belőlük. De kívül is olajozunk az ajurvédában: ez a naponta gyakorolt ún. abhyanga, vagyis teljes testi önmasszázs. Szezám-, vagy más olajjal zuhanyzás előtt átmasszírozni a testünket, nemcsak megnyugtató, kellemes, de ha elég kitartóan visszük bele az olajat a bőrön keresztül mélyebbre a szövetekbe, akkor az egészen az idegekig hatol. Nagyon meghálálja a test ezt a rutint, érdemes tehát beiktatni ezekben a napokban. Hasonlóképpen az orrjáratok olajozása is nagy segítség: nemcsak védőréteget képez a hideg ellen az érzékeny nyálkahártyás területnek, de a homlokfelé eljuttatva az olajat az idegrendszerünkre is kihatással van. (A légutak ajurvédikus karbantartásáról IDE KATTINTVA olvashatsz).
  4. MELEGÍTS
    Nemcsak száraz, de hideg is a Váta (és a Kapha is). Talán egyértelmű, hogy ilyenkor sálat, sapkát veszünk fel, és valaki még a derekát (adrenalint termelő székhelyét) is tudatosan melegen tartja, sállal kendővel, melegítő palackkal, stb. A „vacogás” (nemcsak testi, de lelki értelemben is ) rövid távon stimuláló hatású, de hosszabbtávon idegrendszerileg megterhelő. De melegíteni belülről is lehet, és nemcsak forró teákkal, meleg levesekkel, de fűszerekkel és bizonyos idegrendszert tápláló állagokkal. A (kizárólagos) nyers, és száraz étkeket előtérbe helyező diéta kifejezetten nem ajánlott, annál inkább a meleg és krémes (de nem tejes) állagok előtérbe helyezése lényeges. Turmixolt zöldséglevesek, főzelékek nagyon jót tesznek ilyenkor. Fogyassz többet ezekből, persze figyelve, hogy a főzelék ne rántásból álljon csak: a turmixgépek idején érdemes inkább a téli gyökérzöldségek pürésítésével fokozni a krémes állagot.  Ami pedig a fűszereket illeti: minden karácsonyinak tekintett („mézeskalácsos”) fűszer ilyenkor tökéletes: gyömbér, fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom, és időnként a cayenne, vagy a chili. Készíts keveréket, és csipetnyit (az olaj mellett) szórj a főzelék, vagy a leves, vagy a párolt zöldséged tetejére, napi szinten fogyassz ebből. Melegít még természetesen a testmozgás, tehát:
  5. MOZOGJ
    Furcsán fog hangozni, de a testnek a túl sok ülés stresszes. A testünk nem arra alakult, hogy statikus, kitartott pózban maradjon sokáig. Ezen kívül a meleget, a belső tüzet (a fenti ajánlásoktól eltérően nem annyira étkekkel, vagy fűszerekkel), hanem légzéssel és mozgással is lehet szítani. Először a légzés is egyfajta táplálás, de ezen felül itt az energiát nem kívülről visszük be, hanem belülről hívjuk elő, szítjuk, aktivizáljuk. Ha más testi rutinod nincs is, igyekezz ezekben a hetekben azért naponta legalább fél órát tempósan gyalogolni. Ilyenkor beindul a keringés, így eljuthat a perifériákra, a hajszálerekbe is a friss oxigén (tüzelőanyag), tisztul is a szervezet, és a sok (egyébként ilyenkor tényleg fontos) pihenés mellett nem tunyul el. Kutyasétáltatók nyilván ebből a szempontból előnyben vannak, de lehet a munkahelyre (legalább néhány megállónyit) gyalog menni, vagy lehet liftek helyett a lépcsőzést választani – számtalan mód van arra, hogy naponta (sokszor kicsit) megmozgasd a tested.

MÉH-IDŐ

Ha a test megkapja, ami a magáé ilyenkor (melegítés, olajozás, önmasszázs, szauna, inhalálás, táplálás, alvás, pihenés, elcsendesedés), akkor nem nehéz eljutni abba a letisztult térbe, ahonnan idegrendszeri problémák (szorongás) és lelki torzulások (letargia, depresszív hajlam) nélkül tudunk bepillantani a belső világunkba, amit a nőknél kifejezetten méhtérnek is nevezhetünk. A tél közepe energetikai értelemben a nőknél egy hangsúlyosan méh időszak. Nemcsak arról van szó, hogy méhünk (férfiaknál a hara) ténylegesen egy (ős-)barlang, de arról is, hogy a méhtér (yonisthana, vagy a hiranyagarbha) az inkubációs folyamataink, a csendes, tudatalatti átalakulásuk, fejlődésünk tere is. Mint mag a föld alatt, mi magunk is belül és mélyen, szemnek nem látható módon készülünk az újjászületésre. Januárban újévi fogadalmakat tenni (számomra) olyan, mint egy koraszülés. Eljön majd a vajúdás és szülés évente ismétlődő ideje később, de most még a türelem, a kivárás energiáival jó ismerkednünk. A méh tere ilyenkor mélyül és befelé tágul. Nem extrovertált, hanem introvertált, nem teremt, hanem támogat. Kifejezetten erős ilyenkor az energetikai kapcsolat a gyökereinkkel, a Föld mélyével, Anyabolygónk magnetikus magjával-magmájával, belső, központi melegével. Elmerülni, sőt regressziós folyamatainkba belemenni ebben a forró, meleg inkubációs térben kitüntetett pillanata az évkör munkának. Legalább annyira fontos, mint tavasszal foganni, nyáron „virulni”, ősszel fókuszálni. Az ezzel kapcsolatos gyakorlatokat és meditációkat mi a MÉH-MUNKA kurzusain (mind az Évkör, mind a menstruációs tanfolyamokon) gyakoroljuk, kultiváljuk. Ha érdekel, szeretettel várlak, részletek erről IDE KATTINTVA olvashatók)!

Méhem mélyéről kívánok Nektek hiteles januárt!

Réka

Novemberi ajurvéda

november_400x200Hát persze, hogy megkaptam az inspirációt egy kis novemberi végi ajurvédikus cikk írásához: itt ülök, rágcsálom a mézes-reszelt gyömbéremet, iszogatom a teámat, mert már napok óta betegeskedem, krahácsolok… Persze a tanítást nem adtam le (miért is tenném ugyebár, khm, khm…?) De emiatt most kíváncsian várhatom, hogy vajon idén (is) belobban-e a tüdőm (gyerekkorból hozott gyenge pont és persze a szívvel és a kötődésekkel kapcsolatos pszicho-szomatikus téma), vagy elegendő lesz a torok köszörülgetés ahhoz, hogy változtassak, módosítsak azon, ami épp most van (nincs).

Meditálgatok tehát bögrém társaságában azon, hogyan is hatott rám az elmúlt időszak külvilága és persze hogyan hatottam magam önmagamra. Minden teljesen világos, kérdések helyett sorakoznak bennem a válaszok, mert hiszen amikor a tudás nem elég, a test “beint”, megálljt parancsol, ezzel vezet s mutat utat és ad válaszokat (még ha köhögés formájában is). Hála érte, még ha kicsit hangos is ez a krahácsolás itt (bízom benne legalább Ti még időben meghalljátok)!

A krahácsolásban az a “remek”, hogy azonnal ráirányítja a figyelmet a légzésre – azzal, hogy az ember észreveszi, hogyan (nem) lélegzik (rendesen). Az egyébként is sekélyes légzésünk ilyenkor még szaggatottá is válik, alig emlékeztet arra a fluid áramlásra, ami normálisan az egész testet táplálni hivatott. Amikor a légzésünk lágy, laza, nyugodt, áramló és mély, az mindig arra utal, a belső harmóniában van a külső világgal: nincs dugulás, nincs töredezettség, nincs stressz, szorongás. A légzés nem pusztán oxigéncsere, hanem teljes egészségünkre kiható kommunikációs folyamat. Az elmére, a lélekre és a fiziológiánkra (idegrendszer, endokrin rendszer) egyaránt hat. A légzés zavartsága mindig mélyebb okokra utal, és vice versa, még ha ezt a bacilusoknak, vagy a novemberi hideg-latyakos időjárás (egyébként nagyon is valós) hatásának tudjuk be.

A légzés maga az élet: van első és utolsó lélegzetvétel – és hogy ez mit is jelent, mindannyian értjük (az “utolsó vacsora” másról híresült el, és általában véve nem az evést tartjuk az életben maradásunk elsődleges feltételének). A légzésünk olyan nemes szervekhez kötődik (szív, tüdő), melyek teljes testre kihatóan minden egyes sejtünk táplálásáért felelősek. A Védikus tanítások szerint a légzésünk együtt mozog az ún. pránával (chi, életerő, vitális energia) is, mely különféle finom csatornákon keresztül áramlik a testünkben. Légzőrendszerünkre figyelni, karban tartani tehát az ajurvéda szerint nagyon kifizetődő, mert többről szól, mint gondolnánk. Sőt: a légzés transzformatív erejű.

Hogyan és miért?

Ehhez egy kicsit most “ajurvédikusabbra” kell, hogy váltsam a megközelítést.


A prána csatornái a testben

Az Ajurvéda szerint mind anyagi és energia jellegű áramlások zajlanak a testünkben, melyek szépen körülhatárolható csatornákon keresztül utaznak bennünk körbe-körbe. Ezek a csatornák (strotamsi-k vagy strotasa-k) behálózzák az egész testet. A légzésünket érintő csatornát prana vaha strotas-nak hívják, ami végül is mindegy is, de megemlítem, mert ez a rendszer egyébként nagyon hasonlít a a nyugati orvoslásban légzőrendszerként ismert (orr, orrjáratok, arc-, és homloküregek, légcső, tüdő) rendszerhez, de talán még fontosabb és kiterjedettebb a működése, mivel a prana vaha strotas a szívet is magában foglalja és “intim” viszonyban áll az emésztési rendszerünkkel is.

Legfontosabb funkciói:

  • légzés
  • gondolkodás
  • érzelmi kapacitás
  • metabolizmus (a táplálék energiává, életerővé, és tudatossággá való átalakítása)
  • magasabb szintű tudatosságunkkal való kapcsolat

A Prána csatorna még mélyebb jelentősége

Az Ajurvédában minden egyes ilyen csatornának megvan a maga gyökere (mula), vezetéke (marga) és nyílása, kimenete (mukha). Mind a háromnak fontos munkája van a csatornán belüli áramlás harmonizálásában. A gyökér az, ami a finomabb okokra, a betegség “gyökerére”, illetve mögöttesebb összekapcsolódásokra utalhat, a kimenet pedig nagyon hatásos gyógyító pont (amivel időnként nemcsak a fizikai test gyógyulására hathatunk).

A prana vaha strotas gyökere a szívben, és az emésztési traktusban található. Vezetéke a testen belül a légutak, az orrjáratoktól a torkon keresztül a légcsövön át a hörgőkig és a tüdőhólyagocskákig tart. Kivezetése pedig az orr és az orr nyílások. Mind a három terület (szív, emésztési traktus és az orr) nagyon fontosak. Miért?

A szív

A szív a test legfőbb “útkereszteződése” – minden (testi, érzelmi, energetikai) szinten. Ráadásul a prána csatornán túl még két másik csatornának is a gyökere (plazma-, és nyirokcsatornáé, ill. a mentális csatornáé is). Olyan, mint egy központi pályaudvar, melyen keresztül testünk minden egyes sejtje kapcsolatban állhat egymással. Emellett a szív az ún. ojas-nak is a székhelye (aki ismer és jár az óráimra tudja mennyit beszélek arról, milyen fontos különösen a modern világban élő nőknek az ojas táplálása!). Az ojas a testi, lelki és spirituális “nektár”, ami rugalmas erőnket, termékenységünket, befogadó és elengedési képességünket táplálja. A szív emellett érzelmi központunk és szívcsakránk is. Erről külön fejezetet lehetne írni (lehet egyszer fogok is). De most annyi elég lesz, hogy a szívben gyökerező prána csatorna pontosan a szíven keresztül teljesen összefonódik a test más nagyobb és finomabb csatornáival, ezáltal a szív ezt a csatornát képessé teszi arra, hogy rajta keresztül mély és radikális változtatásokat eszközölhessünk az elménkre és a test szerveire. Ez talán meg is magyarázza, hogy a légzés miért is tartozik az egész világon, vallásoktól függetlenül, a legelterjedtebb spirituális gyakorlatok közé (az éneklés is erősen kihat a légzésünkre!). És tény, hogy a pránajáma gyakorlatok is több szinten is megtámogatják az egészségünket

Az emésztési traktus

Az emésztőrendszer nagyon fontos az ajurvédában, mert ez az agni (a metabolizmus “szent tüzének”) székhelye. A kiegyensúlyozott agni egészségünk sarkalatos köve – és egyben minden betegség és egyensúly borulás gyökere is. Emiatt fontos a prána csatorna és az emésztő traktus kapcsolata. Az agni az átalakítás hője, tüze, melynek természetesen a megfelelő lángoláshoz levegőre van szüksége, ami pedig ugye a prána csatornában kering.

Ezen túl van egy különleges kapcsolat a tüdő és a vastagbél között. Ez részben annak köszönhető, hogy kilégzés során elindul bennünk egy felfelé mozgó energia (udana vayu), melynek székhelye a tüdő, belégzés közben pedig egy lefelé mozgás érezhető (apana vayu), mely az ürítésekért (vizelés, székelés, menstruáció, szülés) felelős irányzat, melynek székhelye a vastagbél. Ez a két áramlat folyamatosan és arányosan fluktuál, ill. keveredik bennünk – jó esetben. A vastagbél egészségének megtartása tehát direkten kapcsolódik a légzőrendszerünk egészségéhez.

Az orr

A kivezető nyílása a prána csatornának az orr. Ez terápiás szemszögből nézve nagyon fontos tény. A mi világunkban nem vigyázunk eléggé az orrunkra (bár a szájápolás szerencsére mindennapos). Az orr nemcsak légzőszerv, hanem a finomabb energiavezetékekhez is közvetlenül kapcsolódik. A két orrjárat az ún. ida (hold, lunáris) és pingala (nap, szoláris) csatornák nyílása is egyben. Ezek magyarázata ismét rendkívül sok időt venne igénybe, elég legyen annyit említeni, hogy ez a két csatorna a két agyféltekére, ill. a gerincünk mentén az egész idegrendszerünkre, és motorikus rendszerünkre is kihat. Egyszerű légzőgyakorlatokkal,  illetve az orrjáratok napi tisztító olajozásával egészen mélyre ható változásokat eszközölhetünk magunkban.

A test gyenge pontjai

Van egy szanszkrit szó, a khavaigunya, melynek jelentése “gyenge pont”: ez a kifejezés a ránk személyesen leginkább jellemző fiziológiai sérülési lehetőségekre utal. A khavaigunya oka lehet genetikus, családi jellegű, vagy valamely korábbi traumás élmény, bármi feldolgozatlan érzelem, vagy egy korábbi testi sérülés, betegség eredménye. A lényeg hogy vannak területek, vagy konkrét szervek, vagy szövetek, melyek bennünk különösképpen érzékenyek, az ajurvéda magyarázata szerint amiatt, mert ott a három dósha (hatóerő, váta, pitta, kapha) egyensúly vesztetten kering, kvázi elakadt, vagy blokkolt, de minimum valamely minőségben többletes, illetve hiányos (de nem harmonikus, kiegyensúlyozott). Ez a diszharmonikus és esetlegesen blokkolt energiaáramlat pedig idővel megakadályozza a terület megfelelő működését.

Ami konkrétan a légzőjáratok egészségét illeti elég kiszámíthatóak ezek a helyek. Amikor egy könnyed náthánk van, néhányunknak fontos azonnal a tüdőre is odafigyelni, még ha nem is jelennek meg ott rögtön a tünetek. Vagy éppenséggel az arc-, és homloküregek védelme kerülhet az előtérbe. Bármelyik jellemző rád, ha egyáltalán eddig megfigyelted, az biztos hogy a kezdő betegség személyesen jellemző továbbterjedési milyensége egy ajurvédikus “gyenge pontra” utal. Jó hír: kellő figyelemmel felgombolyíthatóak a mélyebben fekvő, személyes  okok is.


Ha érdekel, kattints tovább az alábbi őszi ajurvédikus témákban írt cikkekhez – még nincs mindegyik készen, ha a link nem él, látogass vissza később:


A ciklusunk önismereti utat kínál – beszélgetés Gáborjáni Rékával menstruációról, fájdalomról, ciklusról, holdállásról I.

(Az eredeti megjelenés helye dr Tamás Zita endometriózissal küszködő nőket segítő honlapja volt 2015. szeptemberében.)

Régóta foglalkozol azokkal az ősi női tanításokkal, praktikákkal amelyek a női egészséggel, nőiségünk tudatos megélésével kapcsolatosak, és ebben a témában előadásokat, kurzusokat tartasz. Az endometriózissal küzdő nők többsége sajnos a menstruációt egy nagyon fájdalmas, életüket megnehezítő körülményként éli meg. Hogyan lehet elindulni a ciklusunk egészséges és tudatos megélése felé vezető úton?

2015_12_400x400Az endometriózis kapcsán India többezer éves, természetes gyógyítási rendszerét, az ajurvédát említeném annak ellenére, hogy egyébként nem csak ezzel dolgozom. Tudjuk, hogy az endometriózisra nincs teljesen kielégítő nyugati orvosi magyarázat, és gyógyítási módszer sem, bár vannak különböző elméletek és kezelési lehetőségek. Az ajurvédának érdekes módon van az endometriózisra magyarázata, holisztikus megközelítésből természetesen mást és másképp látunk. Kissé leegyszerűsítve egy rendkívül komplex problémát és tünet együttest, kimondhatjuk azt, hogy

az ajurvéda az endometriózist a “kapha” hatóerő lokális (méhnyálkahártyában történő) túlburjánzásaként látja, de azt is érti, hogy ez a túlburjánzás eredendően, elsődlegesen a váta hatóerő, energia borulása miatt történhetett meg.

Bár természetesen más ajurvédikus motívumokat is fel lehet fedezni a történetben, különösen, amikor nem általánosságban, hanem egyedi esetekről konzultálok valakivel például. A váta egy olyan energia, hatóerő a testben, ami lényegében az összes mozgást viszi. A légzés és az összes kiválasztási és ürítési folyamat – így például a vizelés vagy a székelés – a váta hatóerőnek köszönhető, és a menstruáció is egyértelműen a vátához tartozik. A vátának a testen belül a stabil lakóhelye a medence környéke. Ez nem azt jelenti, hogy csak ott van jelen, mert az egész rendszert mozgatja, de akkor van harmonikus állapotban, ha oda le van horgonyozva, és onnan fejti ki a hatóerejét. Az ajurvéda – értsük ezt most metaforaként vagy sem – lényegében azt mondja, hogy az endometriózis azzal kapcsolatos, hogy a váta elhagyta a székhelyét, a medence terét. Elég csak arra gondolnunk, hogy endometriózis esetén a méhnyálkahártya-sejtek szétszóródva találhatók a testben. A vátát meghatározó levegő, és annak mozgató, száraz minősége szétszórja ezeket a méhnyálkahártya-sejteket a testben a helyett, hogy azok lefele ürülnének, és a hüvelyen keresztül eltávoznának a testből. A másik jellemzője az endometriózisnak a görcsösség, és ez is a vátának köszönhető. A vátának ugyanis nemcsak mozgató ereje van, hanem egy nagyon száraz és szárító minőség, azért is hívják gyakran szélnek. Például amikor görcsösségek, ropogós ízületek, szárazságok, feszülések vannak a testben, az majdnem mindig – az ajurvéda meglátása szerint – egy váta egyensúlyborulás.

A lényeg tehát, hogy az endometriózis mindkét fő tünete – sejtek helyéről elkerülése és a görcsösség – arra utal, hogy ez egy váta probléma.

Ennek következtében nyilvánvalóan a kezelések is ezzel lesznek kapcsolatosak. Az egyik legfontosabb dolog, ami a vátát megnyugtatja az a rendszer, és ezen belül az egyik legfontosabb az életvezetés: a kiszámítható, nyugodt, rendszeresség. A rutin. Ha most nem kifejezetten endometriózisról beszélünk, azt lehet mondani, hogy egy erősen vátával meghatározott személyiségtípusú embernek majdnem biztos, hogy problémája van azzal, hogy időben feküdjön le, normálisan és rendszeresen egyen, vagy a projektjei kivitelezésében érvényesítse a rendszerességet. Ez egyébként civilizációs tünet, tehát észre sem vesszük, mert ebben létezünk, az egész világunk így él. Tehát annak, aki endometriózissal küzd, majdnem biztos, hogy ezekkel a típusú dolgokkal a maga módján foglalkoznia kell. Így meg kell vizsgálnia, milyen módon van szétszóródva az élete, hogyan tud abba rendszert vinni, milyen módon tud egy fajta jó értelemben vett leföldelést, kenetességet és megfelelő minőségű táplálékot – mind szellemi, mind lelki, mind fizikai értelemben – bevinni a testébe, és hogyan tud egy kicsit jobban a földön járni.

Ez érdekes, amit most mondasz, merthogy az endometriózisnál az életmód-váltás az egyik kulcs a gyógyulásban, és mindenben, ami javasolt, rendkívül fontos a rendszeresség. Így például a mozgás, az étkezés, a stresszkezelés mindig előjön, mint fontos tényező.

Igen, viszont azt is meg kell említeni, hogy azért ez egy érzékeny rendszeresség a nő életében, mert más lesz igaz a ciklusunknak egy korábbi, egy középső és egy záró szakaszában. Tehát valahogy úgy tudjuk megtalálni azt a testi-lelki kenőanyagot, amitől olyan olajozottan fognak menni a dolgaink nőként, ha odafigyelünk arra, hogy éppen hol tart a ciklusunk a 28 napban, és nem akarunk valami mást csinálni, mint aminek éppen ideje van. Az általam tartott Hold Hétvége műhelymunkán szoktunk arról beszélni, hogy milyen részei vannak a ciklusnak. Ezt különbözőképpen lehet felosztani, például három, négy vagy hat szakaszra, de legalább három fő stációt érdemes megnézni. Nagyon fontos, hogy minden nő érezze meg, hogy ő például milyen a ciklusának az első harmadában: ekkor mi az, ami jellemző rá, és fogadja el a különbözőségeit. Lehet, hogy általánosságban egy bizonyos étkezésbeli változtatást kell vinnie az életébe, de ezen belül lehet, hogy vannak finom különbségek annak megfelelően, hogy éppen hol tart a ciklusában. Ez egy tanulási folyamat, ami hosszú időt vesz igénybe, mert nem tanították nekünk gyerekkorunkban, és a világunkra sem jellemző. Ehhez meg kell tanulnunk elméleteket, és információkat kell szereznünk a hormonrendszerünkről, az alternatív módszerekről. De a legfontosabb tanulási mód az, ha magunkat megismerjük, és talán itt vagyunk a legjobban elárvulva. Mert ha valaki el is indul azon az úton, hogy elkezd információkat begyűjteni, még mindig nagyon erős az a külső vagy belső elvárás, hogy bedobozoljuk, bekockázzuk, bekategorizáljuk magunkat. De el lehet jutni arra a pontra, hogy elfogadjam magamat, a sajátosságaimat általában, és konkrétan a ciklusom egyes szakaszaiban is. Visszatérve tehát a rendszerességre azt lehet mondani, hogy

a rendszeresség fontos, de az egy érző vagy rugalmas rendszeresség, mert nekem még az a tapasztalatom, hogy egy nő számára egyensúlyvesztést eredményez az, ha nem követi a ciklusának a hullámzásait.

Valamitől azt szoktuk hinni, hogy az egyensúly egy statikus dolog. De például gondoljunk egy szélben ringatózó fára. Ha annak az egyensúlya az, hogy áll, akkor akár még el is törhet a szélben, és sokszor ezt tapasztalom a nőknél, hogy túl merev egyformaság határozza meg a hónapban lévő ciklusukat, miközben a női fizikai lét – mivel a hormonrendszerünk nagyon erőteljesen beleszól a lelki minőségeinkbe is – egyensúlya dinamikus, hullámzó egyensúly. És egy nő akkor van egyensúlyban, amikor hullámozhat, És amikor azt mondjuk, hogy egy nő hormonálisan eldurrant, mert a premenstruális szindromája alatt éppen hisztérikusan kiabál a férjével, az nagyrészt azért van, mert nem adatott meg számára az ellenpólus és annak az ideje. Tehát amikor elkezdünk ebbe belelágyulni, és belehullámozni, akkor lehet, hogy még ijesztő is lehet, hogy a ciklus egy adott pontján egy kicsit depressziósabbnak, egy másik pontján pedig egy kicsit mániákusabbnak találjuk magunkat. De hogyha ezt szép türelemmel engedjük belibegni, akkor be fog állni egy egyensúly. És én azt gondolom, hogy hosszú távon ez az az egyensúly, amit a nőknek vissza kell tudni szerezni.

Ha tudatosabban szeretnénk hozzáállni a ciklusunk hullámzásaihoz, akkor milyen minőségekre figyeljünk a ciklusunk egyes szakaszaiban? Melyek azok a főbb vonulatok, amik általában jellemzőek?

Nagyon egyszerűen két fő ellenpólusról lehet beszélni a ciklusban: a menstruációnak és az ovulációnak az ellenpólusáról. És ha nem csak ezt a néhány napot nézzük meg, amikor ovulálunk vagy menstruálunk, akkor beszélhetünk a ciklusunk két “féltekéjéről”. Utána lehet ennek nézni, és valószínűleg egy hormon szaktanácsadó sokkal jobban el tudja magyarázni, hogy mi történik hormonális szinten a ciklusnak az első felében és a második felében. Ha most nem hormonok nyelvén fogalmazzuk meg, hanem a lelki folyamatok nyelvén, akkor

az első féltekében van egy stabilizálódás, aztán egy erősödés, a második féltekében pedig ennek az erőnek a kibontakozása, megélése, végül egy – nem rossz értelemben vett – elcsendesedés.

Nem véletlenül beszéltek mindig arról, hogy a hold telik és a hold fogyatkozik, és hogy ez jó. Tehát a holdnak nem az a feladata, hogy állandó és kiegyensúlyozott sugárzással ragyogjon az égbolton, mint a nap, hanem az ő természete másban van. Régen precízen tudták, hogy amennyire a természetben szükség van a napra, annyira szükség van a holdra. A hold volt az, ami megadta a dolgoknak a nedvét, a nap volt az, ami megadta az energiát. A hold mozgatja a nedveket egy növényben, és tudták nagyon jól azt is, hogy a hold tengereket mozgat.

Lehet a holdról és a ciklus kapcsolatáról nagyon költőien, spirituálisan és misztériummal is beszélni, de van ennek egy nagyon egyszerű és leföldelt, parasztasszonyok által is tökéletesen értett vonulata.

A gyógynövényszakértők nagyon jól tudják, hogy a holdállásnak megfelelően kell gyűjteni a gyógynövényeket. A növény gyökerében, szárában, levelében vagy a virágjában van a hatóerő. És amikor a virágjában található a hatóerő, akkor teliholdkor kell gyűjteni azért, mert olyankor a hold gravitációjára a növénynedvek fölhúzódnak a földből a száron át a levélbe és a virágba. Így teliholdkor a legpotensebb ezeknek a gyógynövényeknek a hatóereje. És ugyanígy újholdkor, vagyis amikor a legkisebb a gravitáció – mert itt egyszerű fizikáról, vagyis gravitációról beszélünk a hold és a föld között – behúzódnak az életnedvek a gyökérbe. Nem működünk mi sem másképp, tehát ez hat ránk is. Régen ez része volt a női tanításoknak, tudásoknak, és ezek miatt volt egy ilyen fajta értése a hold és a női ciklus kapcsolatának. Az elmondottak miatt gondolták azt, hogy az újholdnak és a bolygóknak a konstellációja megsegíti a nők menstruációját, ugyanis a menstruációs vér, mint nedv, lefelé száll, így az újhold energiája megsegíti azt. Ugyanígy amikor egy nő kibontakozik, és a petefészkében vonul be az életerő, ami aztán egy ilyen majdhogynem egyfajta női ejakulációval kirobbantja magából az érett petesejtet, akkor azt gondolták, hogy ezt a fajta mozgást egy nőnek a testében leginkább a telihold segíti. Tudom, hogy egy modern nőnek elég nehéz elhinni, hogy a holdnak a változása rá ilyen hatással lenne, de a testünk 80%-ban víz. Mint ahogy a tengerek mozognak, mi is mozgunk, és nyilvánvaló, hogy itt egy finomabb értésről van szó. Rendszeresen tele vannak a szülészetek teliholdkor, és tudják nagyon jól a gyakorló szülészek is, hogy hogyan hat ez ránk mint nőkre.

Én azt gondolom, hogy sokkal jobban éreznénk ezeket a finomabb hatásokat, ha elkezdenénk azt, amit képviselek meg tanítok, vagyis visszatérni és saját magunk számára újra felfedezni a változékonyságunkat a cikluson belül.

Nem azért nem érezzük, mert nincs, hanem csak azért, mert minden arra kényszerít rá az életünkben, hogy ne érezhessük, és ebbe valamilyen módon mi beleegyezünk. Tudva vagy tudattalanul…. Nem azt mondom, hogy minden egyes nő részéről ez egy tudatos döntés volt, mert egy kicsit ebbe beleszülettünk. De előbb-utóbb eljön egy nő életében az a pont, amikor ezek a kérdések elkezdenek felmerülni, és kívánom, hogy ne azért, mert valami egészségügyi problémája merül fel. A változékonyság éppen, hogy egy egészségmegtartó minősége a ciklusnak. A legtöbb nő sajnos a ciklusa nagy részében egyensúlyvesztésben van, mert ez az – ahogy említettem – amire az életünk és saját magunk rákényszerítjük magunkat.

Az interjú II. felét ITT olvashatod.

A ciklusunk önismereti utat kínál – beszélgetés Gáborjáni Rékával menstruációról, fájdalomról, ciklusról, holdállásról II.

Az interjú I. felét ITT olvashatod.

(Az eredeti megjelenés helye dr Tamás Zita endometriózissal küszködő nőket segítő honlapja volt 2015. szeptemberében.)

Arról beszélgettünk az interjú első felében, hogy a nők többsége a ciklusa nagy részében egyensúlyvesztésben van. Mit tehetünk azért, hogy egyensúlyba kerüljünk?

2015_12_400x400Ez azzal jár egy nő életében, hogy először adaptálódnia kell és alkalmazkodnia neki és aztán idővel az életének is a ciklusához. A legtöbbször, ha ezt elkezdi komolyan venni, akkor valószínűleg az életében változtatásokat kell tennie. Már az is nagyon nehéz, hogyan változtassunk az étkezésen, de amikor kiderül, hogy mindennek mi a következménye, és hogy itt sokkal nagyobb az a falat, amit le kell nyelnünk, akkor ott kezdődik el az igazi munka. És ilyenkor kellenek a segítők, a türelmes, nem szó szerinti „bábaasszonyok”, akik azt mondják, hogy ezt meg lehet csinálni, hogy megéri, és hogy higgyél benne. Néha járnak ezzel párkapcsolati konfliktusok, átrendeződések, időnként még szakítások is, munkahely-változások, tehát ez akár ilyen nagy horderejűvé is tud válni. Mindenki a saját problémájának és élethelyzetének megfelelően tud szépen lépésről lépésre ezen az úton haladni. Azt gondolom, hogy

valójában a menstruáció megértéséből – és akkor itt már tényleg a női szakralitásról, mélylelkiségről beszélünk – az egész életünket érthetjük meg.

De nyilvánvaló, hogy nem rögvest és nem az első menstruációs megfigyelési hónap alatt, hanem amikor elkezd beérni az, hogy ez mivel jár. Ha például nekem elsődlegesen az a fontos, hogy megéljem a menstruációmat, de emiatt nem tudok bemenni a munkahelyemre, és szól a főnököm, hogy képzelem azt, hogy e miatt szabadnapot veszek ki, akkor máris megtörtént az első munka. Viszont a jó hír az, hogy majdnem mindig ezek azok a megbetegítő tényezők, amik a fizikai tényezőkön túl a hosszú távú vagy néha érthetetlen betegségek hátterében állnak.

…ahol sokszor már a körülmények kényszerítik ki egy szélsőséges módon azt, ami nem jöhetett létre önmagától. Nagyon sok endometriózisos nő érintett abban, hogy a menstruáció napjaiban nem tud felkelni, vagy nem tud elmenni dolgozni.

Ez egy nagyon furcsa dolog, de erről sem tanítanak minket iskolában: egyértelmű számunkra, hogy vissza tudjuk tartani a vizeletet, a székletet bizonyos ideig. Érdekes, de arról sose hallottunk, hogy vissza tudjuk tartani a menstruációt… Több nővel beszéltem, aki beszámol olyanról, hogy minimálisan vérzik nap közben, és amikor este hazamegy, akkor buggyan ki belőle egy nagyobb adag. Tehát én azért elgondolkodnék azon, hogy valójában mit is tudunk. Vagy például szülészekkel beszéltem, akik arról számolnak be, hogy a méhszalagokban mennyi feszülés tud lenni, és hogy ez mennyire gátol egy nőt a szülésben. Ugyanezek működnek a menstruációban is, és igenis vissza tudjuk bizonyos mértékben tartani a menstruációt. Itt egyfajta tartás van, és ez nem is feltétlenül görcs vagy feszülés, hanem egy összeszedettség, ami viszont nem jó ezekben a napokban. Erősek, összeszedettek vagyunk, mentálisan fókuszáltak és ilyenkor nem ez a feladat. Minderre még rátesz egy lapáttal az a sok tabu, ami a menstruációt övezi.

Sok nőnek még mindig nem a megtisztulás képei jutnak eszébe a menstruációról, és az, hogy ez egy természetes kiválasztási folyamat, hanem éppen az ellentéte: koszosnak érzi magát.

Nagyon sok nőben van benne az, hogy milyen üzenetet kapott a neveltetéséből eredően, amikor az első menstruációja megjött. Tehát ezek mind ott vannak, amik nem segítik a nőt abban, hogy el tudja engedni a menstruációt, és a menstruációt el kell engedni, és fel lehet fedezni, hogy ez jó. Ezzel persze nem feltétlenül arra gondolok, hogy nem lesz fájdalmas.

A női jóga segíthet abban, hogy a fájdalmas menstruáción enyhíthessünk? Mint jógaoktató mik az ezzel kapcsolatos tapasztalataid?

Nagyon gyakran a testünkben, így például az izomban lévő fájdalmak nem az erőnek a hiányából fakadnak, hanem a tartásnak a túlzásából. A testterápiákban blokkokról szoktak beszélni. Bár a blokk szó pontos, de nem szeretem használni, mert mégis elbátortalanító jelentéstartalmat is hordoz. Én inkább azt mondanám, hogy ezek egyfajta testmemóriák. Valamitől bizonyos izmok vagy az egész testünk elhiszi vagy megszokta, hogy ilyen módon kell magát tartania. Tehát valamilyen módon el kell hitetni az izmokkal azt, hogy egyrészt képesek, másrészt talán még jobb is nekik az, hogyha mást csinálnak. Egészen döbbenetes, amikor a kismamák gyakran az első néhány órán izomlázzal mennek haza, mivel olyan sok feszültség és tartás van akár a vádlijukban, a combizmukban, a hátukban, pedig én aztán nem edzősködöm egy ilyen jógaórán. Ha kibírnak két-három alkalmat, akkor pedig általában már sokkal jobban érzik magukat, és guggolásokat is sokszor meg tudnak csinálni annak ellenére, hogy már lényegesen nagyobb a pocakjuk, és elméletileg elnehezültebbnek kellene magukat érezni. Nem is beszélve, hogy gyakran itt vannak a negyvenedik héten, és innen mennek el szülni. Nagyon sokszor találkoztam azzal, hogy ha sikerül kedvességgel, megértéssel megnyugtatni a testet és a testnek ezeket a memóriáit, hitrendszerét, és sikerül elhitetni vele, hogy lehet másképp is, akkor nemcsak az ellazulás, hanem az erő is megjelenik. Mert az izom sosem attól erős, hogy tart, hanem mindig akkor erős, amikor rugalmas, tehát képes az összehúzódásra és az elernyedésre. Akkor fog tudni az izom erősen húzni, hogyha utána el tud ernyedni. Az összes olyan izom a testünkben, ami a legnagyobb munkát végzi, így a szívizom és a légzésizom, mind ezt a fajta pumpálós dolgot csinálja. És megint visszatértünk ahhoz, amiről beszélünk, hogy

nem a statikus erő az igazi erő, hanem a hullámzó erő, tehát a pulzáló erő. A kismedence belső izomzatára és szalagjaira is ez mondható el, hogy képesnek kell lennie különböző fizikai tartásokra és elengedésekre is. De ehelyett a legtöbb modern nőnél egy állandó tartás van, amiből mégis hiányzik az erő.

A menstruációs görcsösség szimbolikájában valójában egy el nem engedés, ugye?

Igen. A menstruáció alatt konkrétan pulzál a méh, tehát azt is mondhatnám, hogy egy kis szülés, egy kis vajúdás. Kis túlzással mondhatom, hogy méh összehúzodásaink vannak. Sok nő meg is figyeli, hogy van egyfajta hullámzás érzése, ha nagyon erős fájdalmai vannak. Nekem is eszeveszett menstruációs görcseim voltak fiatal lány koromban, tehát amikor már vártam a hányást, mert az volt a felmentő sereg: ha elengedni nem megy, akkor tehát kilököm, és akkor mégis megtörténik valamitől érdekes módon az ellazulás is. Tehát a méh pulzál, és ennek vannak ténylegesen fizikai érzetei, amelyek konkrétan a méhhel és a méhszájjal kapcsolatosak, ugyanis a méhszáj tele van érző idegekkel. Ha ezzel kapcsolatban van egy el nem fogadás, félelem, tartás egy nőben, akkor arra még külön rá is tud feszíteni, ami még tovább ront a dolgon. Gyakran már nem is lehet kibogozni, hogy mikor is kezdődött mindez, és mi történt egy nővel a múltban, ami ide vezetett. Valaki tényleg úgy születik, hogy nem annyira fáj a menstruációja, van, akinek meg rögvest fáj. Néha nem is kell feltétlenül mélyen analizálni.

Azt viszont el lehet mondani, hogy a legtöbb modern nő életéből hiányoznak azok az anyai, homlokra tett hűsítő kezek, az a fajta körülölelés, és anyáskodás, és segítés, mondjuk egy kamaszlánykori menstruáció idején, vagy amikor először megjelenik egy menstruációs fájás.

Képzeljük el, ha ott lett volna velünk egy olyan nő, aki megtanítja, hogy mit tudsz csinálni azon kívül, hogy beveszed a gyógyszert, bemész az iskolába és megírod azt a földrajz dolgozatot… E helyett azt mondja, hogy maradj itthon, én is itthon maradok veled. Sötétítsük be a szobát, pihenjél le, tegyünk oda egy meleg borogatást, és próbáld megérezni, hogy azt, hogy ennek mi az iránya, merre kell mennie, és amikor nehéz, akkor szoríthatod a kezemet.

Adott esetben tehát ilyen módon meg lehetne tanulni, és a lányainknak is meg lehetne tanítani, hogy hogyan éljék meg a menstruációjukat.

Én azt gondolom, hogy minden olyan nő, aki a ciklusával küzd, az majdnem hogy kap az élettől egy gyönyörű feladatot, és ez pedig az, én mindenképp ezt kívánom neki, hogy jó sok gyereke legyen, és jó sok lánya legyen, és azokat a lányokat valami másfajta tudatossággal tudja kísérni el – majd ha eljön annak is az ideje – az ő nőiségükbe. És azt gondolom, hogy erre a Földnek egyébként elég nagy szüksége van. Én nem tudom elképzelni, hogy ez így mehet tovább, ami történik a női egészséggel most ebben a civilizációban, 2015-ben. Nem tudok olyan szakértővel, nőgyógyásszal beszélni, aki ne abban erősítene meg, hogy folyamatosan romlanak a számok, tehát, hogy egyre több nőnek van problémája. Elméletileg a fogamzásgátlóban tárolt hormonok kevesebbek, de mégis úgy tűnik, hogy könnyebben billenek ki a nők az egyensúlyukból. Tehát egészen biztos vagyok abban, hogy valamitől a mi generációnknak ez még egy plusz feladata. Ha a problémáknak nem csak az áldozatiságát éljük meg, hanem egyfajta erőt próbálunk kovácsolni a nehézségből, ha felvállaljuk betegségeink tanításait, akkor egyéni paradigmaváltásról beszélhetünk. Mert valószínűleg egy olyan nő, akinek ezzel meg kellett küzdenie az életében egészen más anya lesz, mint akinek  nem kellett ilyen gondokkal foglalkoznia. Szerintem akár az endometriózis akár más betegségeink kincseket rejtenek, ha hajlandóak vagyunk így tekinteni rájuk. Ha nem áldozati, legyőzetettségi nézőpontból, passzívan tűrjük, hanem – nehézségeit felvállalva – használjuk azokat az aktivizálódó erőforrásokat, és megszülető képességeinket, melyekre épp hogy a betegségünk tanít meg. A betegség egy lehetőség, nem átok – ha mi is így akarjuk.

A női ciklusunk tehát egy önismereti utat tár elénk, és az endometriózis éppen hogy kiált, hogy foglalkozzunk ezzel…

Igen, nagyon izgalmas betegség az endometriózis, ha most nem csak az egyedi, konkrét gyógyulásokkal foglalkozunk. Én azt gondolom, hogy nekem – bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó, de – nagyon „inspiráló” betegség ez, mert metaforikus. Azt gondolom, hogy vannak olyan szimptomatikus betegségei a civilizációnak, amik többről szólnak, mint az egyéni eset: mondhatjuk egy egész korszakot jellemeznek. Van az a fázis, amikor egy nő még görcsben fetreng, és nem érdekli a világ sorsa, hanem pusztán egy dolog érdekli, hogy a holnapot kibírja, és fel tudjon állni – és persze ennek a fázisnak meg kell adni a tiszteletet. A fizikai test meggyógyítása elsődleges, de előbb vagy utóbb eljut a nő a  gyógyulás útjára. És amikor már ebben a fázisban tart, akkor én azt gondolom, hogy egy új női központú életmód nagyköveteivé válhatnak azok a nők, akik korábban endometriózissal küzdöttek. Elmesélhetik, milyen az, amikor a nőiségük saját maguk ellen fordul, hogy mi történik egy testtel, amikor nem figyel magára (még ha ez nem csak saját felelősség, figyelmetlenség, hanem okok komplex sorozatának eredménye is). Elmesélhetik: „nézzétek, ez fog mindannyiunkkal, sőt még édes anyaföldünk testével is történni, ha nem állunk vissza finom, érzékeny, rugalmas egyensúlyunkba, ha nem hallgatjuk meg azt, hogy mire van szüksége a testünknek, vagy a földünk, a világunk testének.” Elmesélhetik: „nézd, én jártam már itt, a testemben tapasztaltam meg azt, hogy mi történik, ha ezt az életmódot folytatjuk. Ne tegyük! Változzunk! Figyeljünk! Érezzünk! Rugalmasan alkalmazkodjunk!” És minél több lányhoz, nőhöz, anyához, nagymamához juttatják el üzenetüket, saját személyes példájukat, annál nagyobb eséllyel élhetnek más nők is jobban, és egészebben, azok is akik nem vállalták magukra ezt a „karmát”, ezt a feladatot.

Így néz ki az, amikor elhagyjuk az áldozatiság börtönét, amikor egyéni paradigmaváltást eszközölünk, amikor az átokból áldást kovácsolunk saját magunk, és a közösségi egész számára.

Az egyéni gyógyuláson túl ezt kívánom minden gonddal, betegséggel, endometriózissal küzdő nőtársamnak.

A légutak általános (napi) karbantartása: a prána csatorna és a felső légutak

Az első cikkben az ősz kihívásait taglaltuk ajurvédikus értelemben, illetve azt, hogy mennyivel többről is van szó, mint pusztán a légutak tisztításáról, amikor a légúti gyakorlatokról beszélünk az ajurvédában és a jógában.

A második cikkben azt néztük meg, hogyan lehet a (kezdődő) betegség tünetei alapján kategorizálni, vajon milyen dósha egyensúlyborulása okozta a megbetegedést, hiszen a kezelést ez nagyban módosíthatja.

Alább pedig az általános, akár naponta is végezhető rítusokat említjük meg, kérlek mindig fordulj megfelelően képzett szaktanácsadó, vagy oktató segítségéhez, amikor ezeket a gyakorlatokat tanulod.

A prána csatorna gyakorlatai

Első körben a prána csatorna egészsége és napi szintű működése az, amit meg kell említsünk. Nem biztos, hogy mindegyik gyakorlat megfelelő számodra, az is számít, melyikkel rezonálsz, ne feledd, a légúti csatorna szoros összefüggésben van a szívvel, a finom testekkel és az elmével. Fontos tehát, hogy szeresd azt a gyakorlatot, amit rendszeresen végzel!

Napi pránajáma gyakorlat

Ahogy fentebb alaposabban megnéztük, a prána,  az életerőnket biztosító vitális áramlás.N Minden szövetünkhöz és sejtünkhöz eljut. Fizikai szinten a légzésünk segíti el ezen az úton testünk minden pontjához. Friss prána magunkhoz vétele felerősíti az agni-t, visszatáplálja a fluiditást és frissességet, feloldja a felgyülemlett feszültségeket, támogatja az idegrendszert. Segít az emésztésben, a kiválasztásban és az ürítési folyamatainkban. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek hiányát a hétköznapjainkban. Nemcsak jógikus légzések azok, melyek a prána csatornát karbantartják, egy jó kocogás, ütemes séta, úszás, bármilyen ritmikus légzéssel járó sport már remek, de tudni kell, a jóga tudománnyá mélyítette el a légzőgyakorlatokat (és sport közben is lehet rosszul lélegezni). Ha nem is a jógánál tartasz ki, érdemes tanulni belőle.

A gyakorlatokat oktatótól sajátítsd kérlek el, itt csak néven nevezem a legáltalánosabb prána csatornára ható pránajáma gyakorlatokat.

  • teljes jógalégzés
  • váltott orrlyukas légzés és változatai

Jóga a prána csatorna karbantartására

Képzett oktatótól tanuld meg kérlek, de többek között az alábbi mindenki által elvégezhető, klasszikus gyakorlatok ajánlottak:  cicahát, szék, harcos, oldalt hajlások, kobra, szfinx, sáska, íj, híd, fél gyertya.

Gyógynövényes megtámogatás

Néhány az alábbi ajurvédikus preparátumok közül direkten a prána csatornára, mások közvetetten az agni élesztésére hatnak. Az alábbiak Magyarországon is elérhetőek.

Triphala: minden ajurvédikus gyógyhatású készítmény gyöngye! Emésztést, metabolizmust javítja, nem lehet hozzászokni, szinte mindig szedhető. Naponta két kapszula (vagy 2-4 g por)

Chyavanprash: ajurvédikus gyógynövényes lekvár. Agnit növeli. Tisztítja az orrjáratokat. Napi 1-2 evőkanálnyi.


A felső légúti járatok gyakorlatai

A felső légutak a következő területeket jelentik: orr, orrjáratok, arc-, és homloküregek, torok, és légcső). Ezeknek a helyeknek legfőbb funkciója az, hogy belégzéskor megszűrjék, megmelegítsék, és kellően párásítsák a belélegzett levegőt (amik nem mindig felelnek meg a belső klímánknak). Ennek meg kell történnie, mielőtt a levegő elérné az érzékeny és energetikailag is komplex kihatású tüdőt. Kilégzéskor pedig ezek a helyek viszik ki az elhasznált levegőt, és a felesleges, vagy akár (bent rekedés esetén) toxikus anyagokat a külvilágba. Ha gyakran van problémád a felső légjáratokban, a következő rutinok segíthetnek orvosolni a gondot. Ismét általános javaslatokkal kezdünk. (A konkrét problémák ajurvédikus gyógyírjeit a következő cikkben olvashatod majd.)

A prána csatorna feji és nyaki része az, ami a testünknek ezt az általános régióját (energetikai értelemben) uralja. Ezt a területet gyakran a tisztaság (tisztánlátás), belátás, meglátás, intuíció, intelligencia, kommunikáció, önkifejezési módszerek tekintetében tartjuk leginkább számon. Ezek a témák persze az egész testtel, különösképpen a szívvel együttműködve tudják igazán harmonikusan megláttatni magukat az életünkben, cselekedeteinkben, reakcióinkban. Ha a fent felsorolt témák bármelyikével gondod van, vagy úgy érzed el vagy vágva azoktól valamilyen módon, érdemes megnézni miért is van ez így. De a lelkizésen túl lehet praktikus rítusokkal is megtámogatni ennek a területnek a (pszicho-)szomatikus egészségét.

A Nasya és a Neti

A orrok érzékeny nyálkahártyái táplálást igénylenek harmonikus működésükhöz. Nemcsak testi szinten dolgoznak, hanem közvetlenül kapcsolódnak (az előző cikkben már említett) hold és nap (ida és pingala) energia csatornákhoz, melyek a gerinc mentén komplexen több más rendszerünket (ideg-, emésztő, nyirok) is működtetik. Tehát a netizés és a nasya használata nemcsak a szabad és kényelmes légzést segíti elő, hanem a teljes testre hat. Fontos tudni, hogy bár mindkettő az orrot ápolja, hatásuk mégis teljesen más. Az alábbiak aláapján eldöntheted majd, melyikre van inkább szükséged. Ha enyi alapján nem eldönthető, akkor jön a “puding próbája az evés”: próbáld ki, és az eredményességük alapján maradj annál, amelyiket hasznosabbnak érzed. Ha mindkettőt szereted (esetleg “városi jógiként, vagy jóginiként” rendszeresen gyakorlod is már), akkor is hasznos lehet tisztázni, hogy egymásnak némiképp ellentétes irányú energiákat stimulálnak ezek a napi rítusok, emiatt jobb, ha nem egymás után alkalmazod őket. Lehet naponta váltani, vagy évszakonként, vagy a tünetek jelenlétéhez igazodva – megfigyelve azt, mire van szüksége a testednek.

A nasya

A nasya annak gyakorlata, amikor olajjal törölj át az orrjáratainkat. Ez az olaj lehet egyszerű szezámolaj, vagy gyógynövényes olaj is. Azt segíti elő ez, hogy a finom membránokat az olaj lubrikálja, keni, táplálja. Bőven vérrel ellátott területek ezek, és a vérkeringés szétoszlatja a teljes területre, sőt elviszi messzebbi, pl. agyi részekhez is az olajokban lévő tápláló anyagokat. Emiatt mondhatjuk ki azt, hogy a nasya kihat az agyi funkciókra, és mentális képességeinkre is (hosszútávon). Emellett védőhártyaként is szolgál, mind hideg és száraz időben az időjárás ellen, de a pollenekkel és porral szemben is. Áttételesen a hangunk tisztaságára is hat (gondolj náthakor a rekedtségre, melyet az innen lecsöpögő váladék okoz), ill. a látásra is (ez már komplexebb kapcsolat). Nasyat nem ajánlják várandós és menstruáló nőknek a fenti régiók stimulálása miatt (az apana bennük lefelé irányul).

Orrmosás (neti)

Az orr sós vizes kimosása (a netizés) abból áll, hogy egy hosszú csőrű kancsócskából könny módjára sós oldatot öntünk a mosdó fölé hajtott orrjáratunkba úgy, hogy az a másik orrlyukon keresztül csurogjon ki. Ez a nyálkahártyák tisztaságát, és lubrikáltságát szolgálja, kimossa a felgyülemlett pollent, más allergéneket, a port, a koszt, és a felgyülemlett nyálkát. Néha száraznak érződik az orr a netizés után: ez vagy amiatt lehetett, mert túl sósra keverted az oldatodat, vagy azért, mert alkatilag jobb neked az olajozás.

Pranayama

Bhramari

A teljes jógalégzés és a váltott orrlukas légzés általánosan a prána csatornára ható gyakorlat. A Bhramari (hümmögő méhecske légzés) viszont kifejezetten a felső régió (felső légutak, és fej) területére hat kiválóan. Egyfelől nagyon nyugtató, másrészt érezhető rezgő minősége kihat a torokra, nyakra és torokra is, de legalább ennyire az agyalapi és tobozmirigy működését is harmonizálja. Nyugtatja az egész idegrendszerünket, csillapítja az elme felszínes, csapongó természetét, segít a cerebrális feszültségek oldásában, a torok egészségét támogatja, tisztítja a hangot (és kihat a tiszta kommunikációra), segít az alvásban, mélyen táplál, a belső mézes-nektáros minőségeket (ojas) hívja elő. Kismamákkal rendszeresen gyakorlom, sőt gyakoroltatom: szülés után a kisbabák imádják (hasukba zümmögünk akkor már egy jó kis babamasszázst követően, emlékezteti őket e méhen belüli hangmasszázsra.) Elővigyázatosságra nincs szükség, de figyelem: leviszi a vérnyomást: csak ülésben gyakorlandó, és befejezés után jó ledőlni pér percre, nem pedig felpattanni azonnal.

Ujjayi

Másik nagy kedvencem, nőknek, kismamáknak. Hőslégzésnek hívják, de én gyakran Oceán morajlása légzésnek nevezem (régi tanárom Uma Dinsmore Tuli nyomán). Ezt úgy gyakoroljuk, hogy az állat lazán, de érezhetően a torok felé húzzuk (tokát csinálunk), ezzel némiképp szűkítve a torok nyílását, ami azt eredményezi, hogy légzésünk lelassul, és tengermorajlás szerűen sustorgóvá, épp hogy hallhatóvá válik (ez néha a mély alvásos szuszogásnál is megfigyelhető – nem minden “horkolás”). Nyilván, hogy a torokcsakrára hat, lágyan még a torokfájást is gyógyító jógikus módszer, melegítő hatású (vérbőséget kelt), erősen nyugtató hatású (bele is lehet aludni), és korrigálja a felsőbb régiók egyensúlyvesztéseit. Lassítja a légzést, megnyitja és tisztítja a finom-csatornákat, friss pránát csatornáz a máskor kevésbé ellátott területekre, segít a stagnáló, bent rekedt érzések kimosásában, megszellőztetésében, javítja a mentális tisztaságot, elősegíti a nyugodt alvást.

Yoga

Atorokra ható ászanák segítik ezt a területet a leginkább: oroszlán, és a nyújtott lábas előrehajlás, de némiképp a teljes gyertya is jótékony hatásúak.

Tovább A légúti megbetegedések ajurvédikus gyógyírjei c. cikkhez.

A három dósha hatása légúti betegségeinkre

Az előző cikkben az ősz kihívásait taglaltuk ajurvédikus értelemben, illetve azt, hogy mennyivel többről is van szó, mint pusztán a légutak tisztításáról, amikor a légúti gyakorlatokról beszélünk az ajurvédában és a jógában.

Alább  pedig azt nézzük meg, hogyan lehet a (kezdődő) betegség tünetei alapján kategorizálni, vajon milyen dósha egyensúlyborulása okozta a megbetegedést, hiszen a kezelést ez nagyban módosíthatja.


doshas_400x200A dóshákban (az ajurvédikus hatóerőkben) meglévő egyensúly vesztések befolyásolják a felső légúti megbetegedések jellegzetességeit. Ha bármelyik hatóerő erős túlsúlyba kerül, a panaszok kiszámíthatóan ugyan, de mások és mások lesznek. Ez segít viszont a kezelésben.


Váta

A vátát bennünk leginkább a következőek teszik diszharmónikussá: a szárazság (ételben, időjárásban), a hideg, a durva, a folyton mozgó (szél, vagy) változékony (élethelyzet).

Okok

Érdemes tehát figyelni, hogy az alábbiakból ne legyen túl sok minden jelen az életünkben:

  • túlzó szárazság
  • túlzó és kapkodó, saját határainkon túlmenő mozgások, feladatok
  • hirtelen találkozás hideggel
  • stressz
  • a szövetek alultápláltsága

Tünetek

Túl sok váta a rendszerünkben a következőket eredményezheti:

  • Szárazság. Az orrban, üregekben, torokban, tüdőben, ami fájdalmas orrjáratokat eredményezhet, száraz köhögéssel járhat, irritált felső légutakhoz vezethet.
  • Görcsösség, áramlás hiánya. A szövetekben, izmokban, ami ismét görcsös légúti rohamokhoz vezethet, torokban, légcsőben, tüdőben egyaránt. Ez persze együtt jár a prána áramlásának csökkenésével is, aminek még továbbmenő hatásai lehetnek.
  • Légszomj. Túl sok váta (mozgás, és szorongási arculatai) a légutakban gyakran áll a légszomj hátterében. Segíthet a váta dósha csendesítése a légúti problémák gyógyításában.

Kezelési lehetőségek

Váta nyugtató étkezés és életvezetési alapelvek, illetve bizonyos gyógynövények. Ez önmagában egy külön téma, itt sajnos nem tudok kitérni bővebben, de alább több praktika is található (pl. száraz köhögésre), mely a vátát nyugtatják. Ezen kívül a kurzusaimon tárgyaljuk bővebben ezeket (Négy Évszak Ajurvéda Nőknek, illetve Hold Hétvége – a vastag betűs részre kattintva többet is olvashattok ezekről a tanfolyamokról).


Pitta

Pitta túlsúly a légutakban bármi olyan dologtól lehetséges, ami a pittát bennünk általánosságban is felerősíti. Ezek pl.: túl erős fény, hő, éles, csípős, olajos, sugárzó és táguló minőségek.

Okok

Érdemes tehát figyelni, hogy az alábbiakból ne legyen túl sok minden jelen az életünkben:

  • Stimulánsok, pl. alkohol, dohány, koffein, marijuana, szteroidok, etc.
  • Csípős, forró ételek és érzések
  • Túl sok agyalás, gondolkodás, elemzés, racionalizálás
  • Eltúlzott ambíciók, versenyszellem saját határainkon túlmenő célok kitűzése
  • Saját magunkra való valódi figyelem, ápolás

Tünetek

Túl sok pitta a rendszerünkben a következőket eredményezheti:

  • Gyulladások. Tipikus pitta tünet. A légjáratok megfelelő ápolása komoly gyulladásokat előzhet meg (torokgyulladás, fültőmirigy gyulladás, arc-, és homloküreg gyulladása).
  • Irritációk, viszketések, pirosodások. Ezek is tipikus pitta tünetek, a gyulladások (korai) jelei. Megtaláhatóak az orrban, szájban, torokban, tüdőben.
  • Láz. A pitta túlzó hője mindig (legalábbis részben) felelős a lázért. Azok a légúti megbetegedések, melyek lázzal járnak mindig jól fognak reagálni a pitta diétára és kezelési módokra, mert hűtenek, lágyítanak, puhítanak, és elvonják a túlzó pittát a területről.
  • Másodlagos bakteriális felülfertőződés. Ez általában már egy válaszreakció a testünkben, különösen, ha az a test pitta egyensúlyvesztéses. Ismét nyugtatás, hűsítés, lágyítás lesz segítségünkre addig, amíg a testünk visszaállítja a megfelelő mikrobiális egyensúlyt (probiotikumok szedése nem biztos, hogy elegendő).

Kezelési lehetőségek

Pitta nyugtató étkezés és életvezetési alapelvek, illetve bizonyos gyógynövények. Ez önmagában egy külön téma, itt sajnos nem tudok kitérni bővebben, de alább több praktika is található (pl. torokfájás), mely a pittát nyugtatják. Ezen kívül a kurzusaimon tárgyaljuk bővebben ezeket (Négy Évszak Ajurvéda Nőknek, illetve Hold Hétvége – a vastag betűs részre kattintva többet is olvashattok ezekről a tanfolyamokról).


Kapha

Kapha túlsúly a légutakban bármi olyan dologtól lehetséges, ami a kaphát bennünk általánosságban is felerősíti. Ezek pl.: nehéz, lassú, hideg, olajos, puhány, sűrű, lágy, statikus, elkenődő és borús minőségek.

Okok

Érdemes tehát figyelni, hogy az alábbiakból ne legyen túl sok minden jelen az életünkben:

  • Túl kevés mozgás (ülőmunka, pl)
  • Hideg, lucskos időjárás
  • Nehéz érzelmek (bánat, gyász, ez mind a tüdőbe gyűlik)
  • Túl sok és túl nehéz, sűrű, túl krémes, olajos hideg ételek

Tünetek

Túl sok kapha a rendszerünkben a következőket eredményezheti:

  • Nyákosodás, takony, sűrű orrfolyás, “schleim” gyülemlés. A nyákok nagyon fontosak a számunkra, a nyálkahártyák lubrikáltsága nélkül száraznak, viszketősnek érezzük ezeket a területeket, de de nem jó, ha túl sok van belőlük. Ilyenkor köhögünk, fújjuk az orrunkat, ezekben az esetekben a kaphát kell megbékíteni.
  • Túl gyakori, visszaeső nátha, dugulások, köhögések. Ezek kézenfogva járnak a fentiekkel. A kapha általános gyógyításával ezeket a problémákat is orvosolni tudjuk.
  • Duzzadások, ödémásodás. A kapha lassú, stagnáló, és vizes, emiatt gyakran okoz duzzadásokat és vizháztartásbeli gondokat. Kapha elvek mentén gyógyítjuk.
  • Stagnálás a gyógyulásban, elhúzódó felépülés. Toxinol felhalmozódása, bent rekedése. A kapha stagnáló minősége miatt, a felépülés is lassabb lehet, mint szeretnénk. Egy kis tűz bevitelével, és nem túlzó mozgással sokat javíthatunk ezen az állapoton, illetve a méreganyagok ürítését segítjük elő.

Kezelési lehetőségek

Kapha nyugtató étkezés és életvezetési alapelvek, illetve bizonyos gyógynövények. Ez önmagában egy külön téma, itt sajnos nem tudok kitérni bővebben, de alább több praktika is található (pl. arc és homloküreg elzáródás), mely a kaphát nyugtatják. Ezen kívül a kurzusaimon tárgyaljuk bővebben ezeket (Négy Évszak Ajurvéda Nőknek, illetve Hold Hétvége – a vastag betűs részre kattintva többet is olvashattok ezekről a tanfolyamokról).


Tovább  A légutak általános napi karbantartása: a prána csatorna és a felső légutak c. cikkhez.

Ajurvéda nőknek

reiki-9795_3_400x200_chromatic2Az ajurvéda tanításait tükröző közös munka során kifejezetten terápia-jellegű megközelítéssel dolgozunk, mely igény szerint ölthet csoportos és/vagy egyéni konzultációs formát. A csoportos foglalkozás azoknak szól, akik még a komolyabb tünetek megjelenését megelőzően, általános egészségmegőrzés céljával tájékozódnának női ciklusuknak ajurvédikus módszerekkel történő egyensúlyban tartásáról, vagy azoknak, akiknek kisebb, egyensúly borulásos problémái vannak (ciklus rendellenesség, kimaradó ciklus, kellemetlen menstruációs tünetek, stb.)

Az egyéni ajurvédikus szaktanácsadás már komolyabb tüneteknél javasolt. melynek során az ajurvéda szellemében alakítunk ki egy (nem feltétlenül “indiai”, hanem az ajurvéda szemléletét és logikáját tükröző) modern, személyre szóló programot. Legalább 3 konzultációra van ilyenkor szükség: az első alkalommal alkatelemzés és diagnosztika zajlik, második alkalommal a konkrét életmód tanácsadás, 6 hét után pedig egy kontroll, ami során eldönthetjük a továbbiakat.


Figyelem!
Pillanatnyilag egyéni konzultációkat nem tartok!
A csoportos foglalkozásokra nagy szeretettel várlak!
Megértéseteket kérem, köszönöm!


Ajurvédikus szellemiséggel dolgozó alkalmaim:

  • Hold Hétvége – ciklus program: csoportos, információs és begyakorló foglalkozás, mely női menstruációs ciklusunk finomabb értését szolgálja. Időpont: előre meghírdetett alkalmak, mindig egy hétvége, szombat-vasárnap 10.00 – 17.00. (További részletekért kattints a linkre.)
  • Négy Évszak Ajurvéda Nőknek: csoportos, egy éven keresztül négy teljes napos műhely, mely során a találkozást követő évszakra készülünk az ajurvédikus és más holisztikus szempontok alapján. (Tovébbi részletekért kattints IDE.)
  • Egyéni ajurvédikus szaktanácsadás: egyéni konzultáció, min. 3 alkalom. Időpont: Egyéni egyeztetés alapján. (Pillanatnyilag szünetel!)

Jelentkezés, időpont kérés, információ: az IDŐPONTOK oldalon

A nőknek szóló ajurvédáról bővebben:

A női test hihetetlen összetett és érzékeny rendszer. Életünk során gyakorolt, ciklikusan változó szerepeink (anya, lány, feleség, háziasszony, pénzkereső, a munkában helytálló, erős nő, stb.) egyfelől színt és változatosságot visznek hétköznapjainkba, másfelől azonban sokan tapasztaljuk a szétszórtságot, sőt azt, hogy ez a modern világban nőktől elvárt többfelé figyelés (multi-tasking), túlzottan leterheli az idegrendszerünket, okoz feszültséget, cukorbetegséget, inzulinrezisztenciát, és hormonális problémákat, mely idővel egyre több, kisebb-nagyobb testi tünetekkel fűszerezi-keseríti meg a napjainkat. A modern világ maga rizikófaktor, mely (többek közt) kifejezetten női rendellenességeket okoz.

Az ajurvéda egy olyan több évezredes egészség megőrző rendszer, mely rendkívül nagy figyelmet fordít kifejezetten a nők egyéni egészségügyi problémáira. A múltban, ahol nem álltak rendelkezésre a nyugati orvoslás időnként lenyűgöző módszerei, kénytelen volt mélyebben rápillantani a betegségek okára, hogy azokat még tüneti megjelenésük előtt, csírájában fojthassa el. Modern nyelven: a prevenciót, a megelőzést tartotta a legfontosabb gyógyítási módszernek. A prevenciót egészen “korán” kezdték ők: már a várandós nő testét is a megszületendő gyerek egészségére ható tényezőként tekintették. Az, hogy egy ember egészsége majdani életének közepén milyen lesz, azt alapjaiban meghatározza az, hogy testének elsődleges, magzati korban kialakuló időszakában milyen hatások érik. Az ajurvéda ténylegesen “templomként” tekint a női testre, és emiatt egy egész külön orvoslási szakág alakult ki kifejezetten szülészeti-nőgyógyászati céllal — évezredekkel ezelőtt (Garbha Sanskar).

Az ajurvéda tudja, hogy a női szervezet rendkívül érzékeny, és (még a férfi testnél is összetettebb) hormonális rendszeri adottságaiból kifolyólag különleges elbírálást igényel. Ezen kívül az ajurvéda felismeri a női testnek és léleknek a természethez, és a természet ciklusaihoz erős meghatározottságát: nem képes a női szervezet egyensúlyban maradni, ha nincs szinkronban a természet ciklikus hangsúlyváltásaival!

doshas2Az ajurvéda egyéni terápia, tehát figyelembe veszi azt, milyen egyedi adottságok határoznak meg minket testileg és lelkileg. Ugyanarra a problémára, vagy külső behatásra az egyik testalkatú, lelki beállítódottságú nő más tüneteket produkál, mint egy másik típusú nő. A betegségeink a legtöbbször válaszok egy adott (külső, belső) szituációra, testünk kétségbeesett, és eltorzult kísérletei az egyensúly visszaállítására. Az ajurvéda igyekszik az eredendő sajátosságokat felismerni, és a valódi egyensúlyt a legmegfelelőbb módon visszaállítani.

Az ajurvéda évezredek tapasztalataira alapozva fejlesztett ki olyan gyógyhatású keverékeket, modern nyelven kiegészítőket, melyekkel megsegíthető a női test egészséges működése, de fontos tudni, hogy az ajurvéda szellemiségével ütközik a problémát pirulával kezelő, a tüneteket pusztán lefojtó, azonnali gyógyulással kecsegtető orvoslás. Ajurvédikus szellemben gyógyulni egyrészt személyes felelősségvállalást, másrészt elköteleződést, türelmet és kitartást igényel. Tünetet kezelni gyorsan is lehet, de a test betegségeinek valódi, gyakran lelki és tudati okait is feltárva, esetlegesen hosszú évek helytelen életvezetési szokásait megváltoztatva, mentális, vagy érzelmi berögződött reakció mintákat átírva meggyógyulni nem megy egyik napról a másikra.

A leghatékonyabban az ajurvéda így működik, ideális esetben szaktanácsadásra már akkor érdemes eljönni, amikor a betegségek a korai stádiumban vannak, tehát valójában még csak egyensúly borulásokról beszélhetünk. Tény, hogy ez nem is olyan könnyű, mint hangzik, mert az az igazság, hogy nem is tudjuk, mire figyeljünk! A modern világban csak akkor tűnik fel, hogy valami “nem stimmel”, amikor már erősen kellemetlen tünetek vannak. Emiatt tartom fontosnak az informálódást és ajánlom szeretettel a Hold Hétvége – ciklus programot , és a Négy Évszak Ajurvéda Nőknek éves programot, ahol több módszer mellett az ajurvédára is támaszkodunk női testünk és ciklusunk egyensúlyban tartásának megsegítésére. Itt még nem betegségekkel dolgozunk, hanem megtanulunk figyelni testünk finomabb, korai jelzéseire.

Abban az esetben, ha a nő ciklusa már borul, ha a menstruációt megelőző PMS tünetegyüttes megakadályozza normális életvitelében, ha túl erős a vérzése, ha rendszeresen küzd fertőzésekkel, ha fogantatási gondjai vannak, ha cisztája, miómája, endometriózisa van, akkor már betegségekről kell, hogy beszéljünk és megállapíthatjuk, hogy a megbetegedési folyamat már a tünetfelhalmozódási fázisba lépett: ilyenkor feltétlenül foglalkozni kell a problémával, mielőtt az még komolyabb betegséget okoz. A komoly betegségeknél az ajurvéda hosszútávú alkalmazása segít csak, komoly életmódváltásra van szükség, és itt minimum másfél éves otthoni munkáról van szó. Ilyenkor az ajurvéda az orvosi ellátás mellett (örömmel javasolok holisztikus szemlélettel dolgozó orvosokat, nőgyógyászokat, hormonszaktanácsadókat, dietetikusokat és más specialistákat) mint kiegészítő, életvezetési gyógymód alkalmazható.

Ajánlom, időben fordulj szakértőkhoz, ne várd meg a betegségek kialakulását! Amennyiben bármi módon segíthetek, keress a gszreka@t-online.hu e-mail címen.

Gáborjáni Réka — dúla, női jóga oktató, ajurvédikus szaktanácsadó, ciklus coach. (Bővebben rólam itt olvashatsz.)

Asszonyok, lányok merjetek menstruálni

Szülés, nőiesség, menstruáció, erő, önismeret, élet egy dúla szemével, avagy te is sorsod áldozataként viselkedsz, vagy tisztában vagy saját erőddel?

(Kánya Andrea a “GirlPower” blogján megjelent cikke. Eredeti megjelenés 2015. március 5.)


Jó, lehet hogy egy kicsit erős címet adtam a cikknek, de ha végigolvassátok, remélem megértitek, miért, és legfőképpen mire szerettem volna mindenképpen felhívni a figyelmeteket.

Egy nagyon érdekes előadáson vettem részt a minap Újlipótvárosban. A Stúdió 11-ben megrendezett Angyalkoktél elnevezésű sorozat kedd esti előadója Gáborjáni Réka dúla és jógaoktató volt. Nevével már korábban sokszor találkoztam, így nem volt kérdés, hogy meg akarom hallgatni az előadást, amely a “Hogyan legyünk egészséges kapcsolatban testünkkel?” címet viselte. Persze – ahogyan általában lenni szokott – voltak fenntartásaim, hiszen (Rékát nem ismerve) nem tudhattam, hogy nem-e valamiféle túlmisztifikált, spirituális katyvasz fogad majd, de nem volt mit vesztenem.

012_sq2_400x400Igen szép számmal összegyűltünk Réka előadására, aki nagyon szimpatikus volt már az első pillanatban. Elmesélte, hogy akkor lett dúla, mikor azt még egy „föld alatti mozgalom” keretein belül tanulhatta,  ráadásul Geréb Ági tanításával indult neki a dúlai pályának. Emellett Rékáról tudni kell, kismamajóga oktatóvá vált, ahogy fogalmazott: azután, hogy rájött az első szülése után, mindent – mármint a szülést – a jógából és annak minden eszközével csinált. Ami még nagyon jó volt Réka előadásában, hogy szinte rögtön az elején leszögezte: spirituális a téma, azonban távol áll tőle mindenféle szirupos misztikum, ez inkább – ahogyan ő mondta – egy leföldeltebb, öngyógyítási folyamatról szól. És én ennek rendkívül örültem.

Réka azzal kezdte, hogy korunk kismamaközössége mennyire megváltozott, egyszerűen mások a várandós nők, mint 10 évvel ezelőtt – főleg a nyitottság mélyebb, „lelkibb” megélésében. A szülés egy rendkívül intenzív testi folyamat, amely teljesen átstrukturál – és mivel ez egy nagyon igazi és nagyon őszinte folyamat, ezért is félünk tőle nagyon – hangzott el az előadáson.

„A testnél nincsen őszintébb tükrünk”

– mondta Gáborjáni Réka.

Szülés, ciklusok, hormonok

A szüléssel kapcsolatban sok nő arról számol be, hogy valamiféle erő szállja meg közben. A női erőnek gyógyító hatása van, a nők pedig fantasztikus átalakuláson mennek keresztül, amint megtapasztalják önnön erejüket. Ám tudni kell: az erejüknél levő nőknek is ugyanúgy vannak problémáik, ugyanakkor mégsem áldozataik sorsuknak – és ez itt a kulcs Réka szerint.

„Sokan ugyanis az áldozatiság rabságában élnek egész életükben.”

Gáborjáni Réka szerint ezt az erőt nem csak akkor tudjuk megélni, ha már szültünk, csak épp akkor válik automatizmussá. „Folyamatosan szülünk. Saját magunkat” – fogalmazott az előadáson a dúla.

„Ebben a kultúrában hatalmas terhekkel indulunk neki a világnak. Gondoljunk csak akár a kor vívmányaira, amellyel a bioritmusunk teljesen felborult. E vívmányok által már nem kell alkalmazkodnunk a környezetünkhöz (például a sötétséghez), azonban ennek már a mi generációnk issza meg a levét” – mondta Réka.

Az előadáson arról az aggasztó tényről is beszélgettünk, hogy az agyunk hogyan viselkedik karmesterként, és hogy az agyalapi-vagy tobozmirigyünknek milyen szerep jut akkor, mikor a petefészkünknek parancsot ad a hormontermeléshez az alapján, hogy világos van-e, vagy sem – és itt jön ismét képbe a nagy zavar, amit a váltott műszakú munkánkkal, a különböző fényforrásokkal, felborult életünkkel működtetünk, így nem csoda, ha sok nő hormonháztartása, ciklusa is felborul. De ugyanilyen rossz forrás a telefon is, amit éjjel-nappal nyomkodunk, sőt még éjjelre sem kapcsolunk ki, pedig érdemes lenne, mivel a melatonin-termelést is kikapcsolja (azért is nevezik a sötétség hormonjának, mivel sötétben termelődik): a melatonin felelős az alvási ciklusért, és bizonyítottan antioxidáns, valamint rákellenes hatása van.

Titkold el? Tényleg?

Van bennünk egy ősasszony Gáborjáni Réka szerint, vagyis: mindannyiunkban lakozik egy régi nő, akit génjeink hordoznak magukban.

A Vörös sátor című klasszikusból is tudjuk, hogy bizonyos körökben, kultúrákban, szokásokban a nők együtt menstruáltak – a matriarchális társadalmakban ez természetes is volt (és ma, egy munkahelyen dolgozó nők előbb-utóbb együtt menstruálnak). A menstruáció egy természetes folyamat, amelyet a mai kor társadalma valamiféle gusztustalan, takargatnivaló jelenségnek állít be. Gondoljunk csak a tamponreklámokra, ahol a – kék színű – folyadékot minél inkább titkolni, rejtegetni kell, és már a kislányokba is azt sulykolják, hogy ez a bizonyos havi “baj”(!) egy rettenetes átokcsapás, egy szörnyű, havonta jelentkező kór, amit minden nőnek szégyellni kell. Réka előadásán például ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra a paraszti hagyományra, mely során a parasztasszonyok vérrel öntözték meg a gyógynövényeket, de azt is megemlítette, hogy korábban szó sem volt sem tamponról, sem betétről, helyette inkább a szalmában hittek, amelyet aztán visszaforgattak a földbe. Igen, ez volt az igazán környezettudatos élet, nem pedig a mai. Ma már rohanunk, százfelé vagyunk, és közben még ezt az alapvető tisztulási folyamatot is elnyomjuk.

Megtisztulás

És hogy mennyi mindenre jó még a menstruáció?  Bizonyított tény, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, mivel menstruáció során megtisztulnak. Ehhez semmiféle spiritualitás nem szükséges. A menstruáció során ráadásul egyfajta érzelmi toxin, vagyis méreg is távozik a szervezetünkből – mondta Gáborjáni Réka. Egészen egyszerűen az történik, hogy kitermeljük a sok szart, ami az életünkben ránk rakódik. Épp ezért vannak hangulatingadozásaink is, hiszen egyfajta érzelmi, gondolati, energetikai megtisztulásról is szó van, melyet  női harcos archetípusunk pedig felvállal – később pedig a világban is tudja hasznosítani ezt az erőt.

Réka előadása végén a különböző gyógynövényekhez való visszatérésre hívta fel a figyelmet, hiszen ez egyfajta földközeli életet rejt magában, és a ritmus fenntartása pedig egészségmegőrző hatású.

A dúla előadása tényleg rendkívül lenyűgöző volt. Nemcsak azért, mert többedmagammal egyetemben kissé talán jobban odafigyelek azóta önmagamra, befelé, kis papírkákkal járkálok, meghallom a belső hangot, miegymás. De fontos hangsúlyoznom, hogy Réka szavaiban minden mondat kincset ért. Például az is, amely a fogantatással kapcsolatban került szóba a beszélgetésünk során, és amelyben azt tanácsolta: tegyük fel magunknak a kérdést, mi történik, ha mondjuk megcsal a férjünk. Réka tanácsa:

“foganj meg a szituációval, és ez az erő fog irányítani. Fogadd be a helyzetet, add át magad neki, és megszülöd saját magadat új minőségben.”

Fantasztikus, elgondolkodtató szavak, melyek egyre közelebb hoznak a bennem élő ősanyához is, és amelyek után elindulhattam egy olyan úton, amelyen vállalom, tisztelem, sőt büszke vagyok arra, hogy nő vagyok.

És utoljára egy jó tanács, Rékától: fogj egy naplót, és kezdj magadra odafigyelni. Jegyzetelj, mikor, milyen napszakban jön meg, hogyan érzed magad, hogyan éled meg, milyen a fájdalom és mit üzen neked. Az önismeret első és legfontosabb lépcsőfokára léptél.

***

Girl Power!

Négy Évszak Ajurvéda Nőknek

seasons9bjpg

2018. februártól! Évkör Lányoknak-Nőknek-Asszonyoknak ajurvédikus és más holisztikus tanítások mentén

4 egész napos workshop + 130 oldalas jegyzet + privát honlap több, mint 60 cikkel (mindösszesen kb. 350 oldanyi anyag) + privát online felület élmény megosztásra és kérdés-feleletekre = egy teljes éves támogatás a női egészségünkért, ajurvédikus útmutatások alapján, női praktikákkal, testi-lelki gyakorlatokkal.

Ez az új programom, az Egy Asszony Éve Női Évkört hivatott (praktikus okok miatt) kiváltani.

Egy évben 4-szer találkozunk személyesen egy teljes napra. Minden találkozáskor a KÖVETKEZŐ évszak energiájára készülnénk fel, leginkább ajurvédikus elvek alapján – de nem csak. Szeretek a lélekkel is foglalkozni. Minden évszaknak meg vannak a sajátos lelki minőségei, színei, hangulatai is, melyeket lehet, sőt érdemes és fontos is, meglátni, kiélvezni, kihasználni. Tehát mindig lesz egy testi (szervi) és lelki egészségünkkel is foglalkozó blokk a találkozások során.

Persze a találkozókon lesz mód az előző hónapok tapasztalatainak megosztására is, hiszen fontos ezeket némiképp átbeszélni.  (Erre kis körökben lesz lehetőség, mert ha mindenki a nagy körben szólalna meg, lejárna az időnk). De nagyon sokat tanulunk mindig abból, ahogy egymás tükrében magunkat meglátjuk, azt hogy milyenek is vagyunk (pl. egy bizonyos program keretein belül): kinek hogyan ment, ami ment, és miért nem ment, ami nem ment, stb.

Tehát szeretném a Kör jellegét is megtartani a csoportnak és az online támogatási lehetőségeket kiaknázva számíthattok az éves “tyúkanyóskodásomra”, mert a résztvevők egy éves és szezonális információkban bővelkedő privát honlapon, illetve privát csoportban tarthatják a kapcsolatot egymással, és velem. Itt lehet kérdezni majd, megosztani akár személyes élményeket, és persze más, a témával kapcsolatos linkeket is.

Továbbra is lesznek majd házi feladatok: 

  1. az évünk alatt négyszer otthoni kúra, amit persze sokkal könnyebb együtt még ha nem is egy helyszínen megcsinálni (eddig is otthon csináltuk, ez nem változás…). Sokat számít ilyenkor is a Kör megtartó ereje
  2. lesznek ún. “mell-napok” és “méh-napok”, amikor is a leginkább nőies szerveink egészségére szánunk tematikusan néhány napot
  3. minden évszak más és más szezonális mozgástípussal tisztelünk meg
  4. megtanuljuk, mit jelent pontosan a szezonálisan étkezés (elmélyítjük és modernizáljuk azt a régi tudást, hogy  “csak azt” jó enni, ami épp terem)
  5. a “hónap szerve” részben pedig havonta más és más szerv egészségére fókuszálunk majd – otthon, de online támogatással.
  6. megtiszteljük az új és a teliholdat
  7. tanulunk a ciklikusságra tanító kelta kultúrából
  8. sokat naplózunk, kérdezünk magunktól.

Az év végére egy egészen elmélyült, tapasztalatokra alapozott képet kapsz arról, milyen is megélni az évszakok hullámzását, hogyan járul ez hozzá hosszútávú testi és lelki egészségünkhöz. Reményeim szerint az egy év után sok mindent fogsz tudni integrálni, és a továbbiakban magaddal vinni a saját életedbe.

Időpontok:

Összesen négyszer, 3 havonta, nem sokkal a kelta tűzfesztiválok (keresztünnepek) ideje után mindig. Ezek érdekes félidős-fordulópontok az évkör másik négy jobban ismert (de nem fontosabb), csillagászatilag is számon tartott, napéjfordulós, ill. napéj-egyenlőségi pontjai között.

Úgy néz ki, hogy két csoport indul. Mindig ugyanazon a hétvégén vagy szombati vagy vasárnapi napra csatlakozhatsz (a csoportok fixek, csak különleges helyzetben lehet napot váltani, alkalmilag, mindig előre megbeszélve).

Tematikailag mindig az előttünk álló évszak energiájára készülünk ennek megfelelően az időpontok és témák a következőképpen alakulnak (a változtatás jogát fenntartva!):

2018.

  • február 24. (sz) / 25. (v): tavasz
  • május 26. (sz) / 27. (v): nyár
  • szeptember 8. (sz) / 9. (v): ősz
  • november  24. (sz) / 25. (v) : tél

Ár:

Teljes bérlet (4 egész napos műhely): 60.000.- (Áfával). A csoportdinamika (kontinuitás) miatt kérlek teljes évre jelentkezz!

A jelentkezés 10.000.- Ft előleg céges számlára való utalásával válik biztossá. Az alábbi feliratkozást követően kapsz egy válasz e-mailt majd, amiben megadom a számlaszámot, ahová a 10.000.- Ft előleget utalhatod. A Program árának fennmaradó 50.000-ét majd az első alkalommal kell teljesíteni.

Feliratkozás:

A jelentkezések teljes évre, tehát mind a 4 alkalomra szólnak (csak akkor jelentkezz kérlek, ha biztos tudsz így jönni!)

A jelentkezés két lépcsőben történik.

1. kérlek jelentkezz be nálam az alábbi forma kitöltésével – erre válaszként fogom küldeni majd az utalási és egyéb praktikus információkat

 

2. kérlek döntsd el, melyik napra csatlakozol (szombat vagy vasárnap) és ezt az alábbi két Doodle feliratkozási linken jelezd is:

Szeretettel várlak!

Réka

Hold Hétfők – 6 alk. ciklusjóga

holdhetfok2

Kép forrása: Mysticmamma

Ez a 6 alkalmas női jóga (finomenergia-tudatos mozgás) sorozat a ciklusgondozás program része, a Hold Hétvége tanfolyam párja, mely során a menstruációs ciklus hat ajurvédikus, energetikai és hormonális szakasza alapján gyakorlunk. Kifejezetten test fókuszú tanfolyam, ahol mozgunk, illetve mozgásos meditációkat és célzott légzésmunkát végzünk ciklusunk harmonizálása, egészsége érdekében.

A hét Hold napján, vagyis hétfő délutánonként, hat alkalommal gyakorlunk együtt, női körben, a ciklus szakaszai alapján. Minden héten elvégezzük az alapprogramot, majd a ciklus szakaszaihoz kapcsolódó hat különböző gyakorlatot, légzést, meditációt és “rítust”.

A tanfolyam nyitott minden érdeklődő nő számára.

A tanfolyam (praktikus okok miatt) nem tud az épp aktuális Holdálláshoz, vagy a résztvevők aktuális menstruációs ciklusához igazodni, tehát ha a későbbiekben egyénileg is folytatnád a programot, ezt majd Neked kell a saját ciklusodhoz időzíteni, otthon.

Azt, hogy ezt pontosan és részletesen hogyan teheted meg a tematikailag kapcsolódó, két havonta induló, két napos Hold Hétvége műhelyen tanulhatod meg.

Ehhez a gyakorlati tanfolyamhoz a Hold Hétvége – 1. két-napos hétvégi műhely (valamikori) elvégzése nem kötelező, de erősen ajánlott, mert az elméletet, a magyarázatokat, a ciklusunk belső áramlásának menetét, illetve ha szükséges annak egyensúlyozását, gyógyítási lehetőségeit ott sajátíthatjátok el. A Hold Hétvége tanfolyamhoz egy majd 100 oldalas, alapos jegyzet is társul, ami ennek a két tanfolyamnak otthoni kiegészítője hivatott lenni.

Ezeken az alkalmakon komoly magyarázatokra, átbeszélésre, elméleti betanításra nincs idő, de természetesen rövid kérdés-felelek típusú konzultációra mindig van mód, és én örömmel várom is a kérdéseiteket.


IDŐPONTOK:

A dátumokról az IDŐPONTOK, JELENTKEZÉS, HELYSZÍN oldalra olvashatsz!

ÁR:

A 6 alkalom 20.000.– Ft

(A Hold Hétvégével együtt, kombinált bérletben, kedvezményesebb.)

ELŐJELENTKEZÉS / FELIRATKOZÁS:

Kérlek az IDŐPONTOK, JELENTKEZÉS, HELYSZÍN oldalon található Doodle linken iratkozz fel, majd mindenképp várj tőlem a kurzus indulása előtti napokban egy visszajelző e-mailt.

Hold-Hétvége – ciklus program

zuki_holdhetvege_squareNagy örömmel ajánlom ezt a műhelyem, mely ösztönözni kívánja az otthoni, hétköznapokban való alkalmazását annak, amikről az inspiráló-információs Méh Mágiája előadás sorozatban közösen beszélgetünk, gondolkodunk. A program során elmélyülhetsz és gyakorolhatod azt, hogyan figyelj jobban női ciklikus természetedre, a méhedre, hogyan változtass életmódodon ahhoz, hogy tested tisztábban és pontosabban követhesse a Hold hívó szavát.


ÚJDONSÁG! A Hold Hétvége kiegészült a Hold Hétfők női jóga programmal, ahol 6 héten keresztül közösen gyakoroljuk a Hétvégén megtanultakat. Ezáltal a hétvége után kapsz még egy kis támogatást, hogy a ciklus gondozást még hatékonyabban tehesd mindennapjaid részévé. A Hold Hétfők program mindenki számára nyitott, de mindig az épp aktuálisan végzett Hold Hétvége csoport érdeklődő tagjainak számára elsőbbséget biztosítok.

További praktikus infók a Hold Hétfőkről IDE KATTINTVA.


A Hold Hétvége az “alap”, hiszen addig amíg a női életünket a legegyértelműbb módon meghatározó, havonkénti ciklusunkkal nem vagyunk élő-érző kapcsolatban, vagy ha a ciklusunk már gondot okoz számunkra, akkor egyértelműen mind a viszonyulásunkat, mind a kisebb testi-lelki egyensúlyborulásokat elsődlegesen meg kell gyógyítanunk! Tehát ez a hétvégi műhely a következő főbb célokat szolgálja: a menstruációs ciklusunk pontosabb értése, aktív megfigyelése, testi szintű rendezése a ciklus különböző szakaszainak változó minőségéhez igazodó jóga gyakorlatsorozatokkal, illetve az ájurvéda, a Bach virágterápia, és illóolajok ciklushoz igazodó használatával.


Általában kéthavonta indul.

A dátumokról az IDŐPONTOK, JELENTKEZÉS, HELYSZÍN oldalra olvashatsz!


Régóta tervezek egy olyan praktikus konstrukcióval előállni, mely során segítséget nyújthatok abban, hogy az együtt megtanult praktikákat, bölcsességeket hogyan építhessétek bele a hétköznapjaitokba – hiszen minden tanítás halott, porosodik, ha azt nem éljük a gyakorlatban, a hétköznapjainkban. Erre született annak idején a hosszútávú, egy egész évet felölelő az Egy Asszony Éve Program, illetve utódja a Négy Évszak Ajurvéda Nőknek műhelysorozat. A Hold Hétvégék pedig azoknak szólnak, akik alkalmi jelleggel kapcsolódnának egy aktív programhoz és akiket kifejezetten a női ciklusos (menstruációs) önismereti munka érdekel.


A program preventív, tehát alapvetően egészséges (max. egyensúlyvesztésekkel terhelt) test igényeihez és lehetőségeihez mérten lett kialakitva, bár a visszajelzések alapján segített már komolyabb problémák (mióma, endometriózis, túl erős vérzés, kimaradó ciklus, libidó hiány, fogamzási gondok, illetve menopauza) tüneteinek hatásos kezelésében.


A program praktikus leírása:

otthoni, önálló gyakorlásra ösztönöz a program azzal, hogy praktikus teendőket (testgyakorlás, diéta, önmegfigyelés, lelki munka feladatok) kínál kifejezetten a női ciklus jobb megértésére, sőt, rendszerezésére, harmonizálására.

  • A program során kapsz egy sallangmentes elméleti megalapozást, mely segítségedre lehet abban, hogy finomabban, mélyebben, ihletettebben értsd a tested és érzékenyebben viszonyulj állandóan változó, ciklikus, női természetedhez. Az egyensúly a női testben más, mint a férfiaknál. Egy állandóan változó női ingadozó testi-lelki struktúra statikus merevségben a ciklus legnagyobb részében egyensúly vesztésben van: ez nagy részben hozzájárul a modern világunkban sok gondot okozó női betegésgek kialakulásához. (1. nap témái: a ciklusunk yin és yang minősége; a ciklusunk kozmikussága, a telihold és újhold energiái, a vörös és a fehér ciklus; hormonjaink hullámain: tudomány női szemmel; 2. nap témái: a havi ciklus (tri-)dóshikus természete, kozmikus ciklusaink, és betekintés az elmélyültebb “méh-munkába”)
  • Kapsz egy 105 (!) oldalas jegyzetet.
  • Kapsz ezen kívül egy hatásos testgyakorlás programot (alapprogram, ill. ciklushoz igazodó rítusok”), melyet persze a későbbiekben is gyakorolhatsz.
  • Kapsz javaslatokat instrukciókat arra nézve, mit és mikor (t)egyél, vagy ne (t)egyél, hogyan kényeztesd magad, hogyan dolgozz lelkiekben magadon (diéta, praktikák).
  • A hétvége után másfél hónap időkereten belül rövid online kérdés-felelek jellegű konzultációt, kísérést.

IDŐPONTOK:

mindig szombat-vasárnap, 10.00-17.00 (mindkét nap 1 óra ebédszünet)

A dátumokról az IDŐPONTOK, JELENTKEZÉS, HELYSZÍN oldalra olvashatsz!


ÁR:

A 2-napos hétvége ára 25.000.-, mely tartalmazza a 12 kontakt órát: elméletet, a mozgások begyakorlását, praktikus teendőkkel kapcsolatos instrukciókat, a 105 oldalas (!) jegyzetet, és igény szerint másfél hónap alatt felmerülő kérdésekre való tömör, emailes/online válaszadást. Egyéni konzultáció külön kérhető, de az nem része ennek a programnak.

HOLD BÉRLET:

(Hold Hétfők és a Hold Hétvége kombinálva, kedvezményesen): 40.000.-

ELŐJELENTKEZÉS / FELIRATKOZÁS:

Kérlek az IDŐPONTOK, JELENTKEZÉS, HELYSZÍN oldalon található Doodle linken iratkozz fel, majd mindenképp várj tőlem a kurzus indulása előtti napokban egy visszajelző e-mailt.

Nagy szeretettel várlak!

Réka

Méh Mágiája előadások

Kun Fruzsina festménye (www.fruzsi.hu)

Kun Fruzsina festménye
(www.fruzsi.hu)

Méhünk több, mint fizikai reprodukciós, fajfenntartó szerv. Mégis a legtöbbünknek eszébe sem jut a méhe a havi cikluson és esetleg a várandósság idején kívül. Pedig a méh lényegesen többről szól… Nemcsak hihetetlenül intelligens fizikai szerv. De a méhünk, mint ezt sok (pl. sámán) tanításból is tudhatjuk, mint energetikai szerv lényegesen többrétű, és a női ciklus és a gyerekkihordás “csak” az ún. elsődleges funkciója. A méh többről szól. Többre és másra is képes…

Ezek az előadások legfőképp információs és inspirálódási lehetőséget kínálnak. Beszélgetünk, filozofálgatunk, egy-egy elmélyülős meditációval pedig anyagot szolgáltatunk lelkünknek a további elmélyüléshez. Viszont ha praktikus teendők, programok érdekelnek akkor érdemes a Hold Hétvégékre vagy akár a Hold Hétfők-re is eljönnöd.

A tetemes anyagmennyiség miatt az eredetileg egy estés műhelyt 3-részes sorozattá bővítettem, melynek témái:

TÉMÁK:

1) menstruáció : – vérmisztériumok, testi tisztítás, energetikai megtisztulás, hold rituálék, a fehér és a vörös holdciklus, stb.

2) szexualitás : párkapcsolat – méhünk szakrális önkifejezése

3) szülés, újjászületés (nem kismamáknak) : – a várandósság és a szülés energiáinak a konkrét gyermeknemzésen túlmutató aspektusainak spirituális értése és megélése; Umbilicum Mundi: a világ köldöke; a placenta (méhlepény) és a köldökzsinór traumák lelki gyógyítása.


A méhünk a szakrális nőiség nagyrészt elfeledett bölcsességének tárháza és legtöbbször kihasználatlan teremtő erejének székhelye.

A méhünkben tudás lakozik. Régen ezt úgy mondták: “látás”. Ismerjük a mondást: szívével lát az ember… Hát ebben az értelemben a nő lát a méhével is. Innen ered a belső érzékelése, mélyebb meglátásainak nagy része, homályból körvonalazódó ráébredései és intuíciója innen fakad. Az amerikai indiánok tanításai szerint a szem látásmódja valójában a ragadozó életformánk öröksége. De a varázslómesterek mindig is arra törekedtek, hogy túllépjenek a ragadozó szeme által észlelhető világ határain túlra. Szerintük a nők rendelkeznek azzal a szervvel, a méhükkel, mely lehetővé teszi a belépést a tiszta érzékelés birodalmába. Jellegzetesen női paradoxon az, hogy adottságunknál fogva végtelen erő áll rendelkezésünkre nőként, ugyanakkor legtöbben semmiféle érdeklődést nem mutatnak aziránt, hogy birtokba vegyék ezt az erőt.

A méhünk antenna is egyben. Olyan szerv, ami befogadója, tolmácsa és elosztója azoknak a finomabb energiáknak, melyek a az Anyaföld felől, a Holdtól, a Naptól és az egész Világegyetemből sugároznak rá(nk). Ezeket a hatásokat régen az asszonyok ismerték és tudatosan felhasználták, vagy épp óvták magukat tőlük. Teljesen természetes része volt életüknek a méh eseményeit (ciklus, várandósság) kozmikus kapcsolódásukban megtapasztalni. Ezeket a tapasztalatokat továbbadták egymásnak, lányaiknak.


IDŐPONTOK:

Méh Mágiája Előadások (3 rész)

A dátumokról az IDŐPONTOK, JELENTKEZÉS, HELYSZÍN oldalra olvashatsz!

ÁRAK:

BÉRLET: a 3 alkalom (3x 180 perces előadás) össz. 15.000.-

Alkalmi csatlakozás csak akkor lehetséges, ha a bérletes helyek nem teltek be! Erről alább a jelentkezési formulán tudsz érdeklődni.

Egy előadás: 6.000.-

ELŐJELENTKEZÉS / FELIRATKOZÁS:

Kérlek az IDŐPONTOK, JELENTKEZÉS, HELYSZÍN oldalon található Doodle linken iratkozz fel, majd mindenképp várj tőlem a kurzus indulása előtti napokban egy visszajelző e-mailt.

JógaSzülés – Felkészítő kurzus

A szülésfelkészítő kurzus a kismamajóga órákat egészíti ki: a testfókuszú gyakorlás mellett előadások is hasznosak egy várandós számára. A program holisztikus, és mind a bábai modell, mind a modern szülészeti ismereteket felvonultatja. Az egyik legrégebbi független szülésfelkészító tanfolyamként lassan 15 éve segíti a szülésre készülő kismamákat. 6 alkalom.  További információk a JógaSzülés honlapomon.

Titi-tó

szabolorincNagyapám születésnapja van, ma lenne 112 éves… ezen a képen olyan a keze, mint apámé, az enyém és a fiamé… megható és különös.

Kevesebben tudják, de nagymamám Mikes Klára (nekem Klára mama) születésnapja is ma van. Ő ma lenne 117 éves.

Még velem élnek. Egyikőjüket ismertem. Mindkettőjük bennem él.

Szabó Lőrinctől ez fogott meg ma:


 

Szabó Lőrinc: Titi tó

Ha tudsz:
mulass, ahogy a többiek;
ha tudsz:
szánkázz a habzó víz felett;
ha tudsz
robogj hegyjáró motoron
vagy sülj a szőke homokon,
érdekeljen a jó gyomor
és nótázz, mint az esti bor:
ha tudsz;
másképp bolond vagy, vagy beteg,
s ha gyalázod az életet:
hazudsz!

Hazudsz,
amikor a magányba bújsz;
hazudsz,
ha irodalmadba vonúlsz;
hazudsz,
mikor az orrod lógatod,
vagy nagyon is fenn hordozod,
mondván, hogy léha, buta nyáj,
amit köréd gyűjtött a nyár.
Hazudsz!
Nem könnyű a szórakozás,
próbálj meg élni, nyavalyás,
ha tudsz!

Ha tudsz:
táncolj, nevess, komédiázz;
ha tudsz:
boldog lehetsz, mint bárki más.
Ha tudsz!
Előtted ring a Titi tó,
még a neve is viditó,
úgy fütyül, mint a cinkedal.
Légy még egy kicsit fiatal,
ha tudsz:
fütyüld te is, hogy Titi tó,
hiszen ha élni itt se jó,
hazudsz!

Hazudsz, –
nem a világban van a baj!
Hazudsz, –
teneked túlkedves a jaj!
Hazudsz, –
te vagy buta és gyáva, és
fájdalmas gőgöd, az egész,
csak sóvárgás: az tölt tele,
megvetett vágyak szemete.
Hazudsz!
Ha fájsz, mondd, hogy: hazudsz, hazudsz!
Így talán még az égbe jutsz.
Ha tudsz!

Az “igazi” nő

Változó világunkban a nő… Rég írtam a sorozatomba, de az elmúlt napokban volt időm elmélyülni (mélyre süllyedni) a magyar bulvár világ szexista (“gender” – nemi szerepeket boncolgató) vulgarizáló stílusának rejtelmeiben. Kifejezetten érdekelni kezdett, hogy azok a témák, amikkel én nap mint nap dolgozom – gyakran “szakrális” és egyéb elnevezésekkel illetve azokat – hogyan is jelennek meg a hétköznapok forgatagában. Hiszen mindig is azt vallottam, hogy amikről én beszélek (méh mágiája előadások, szakrális női szerepek, kollektív feminin, női öngyógyítás kör), amit képviselni igyekszem az életemben és tanításaimban, az nem a világtól el, hanem épp hogy annak sűrűjébe bele visz. A nőiséggel való közös munkánk nem kimenekíteni, hanem megerősíteni kíván. A lényeg Önmagunkat nem megtagadni, hanem saját magunkat totalitásunkban elfogadni lenne (jó).

az_igazi_no_4S íme, nézzétek mibe futottam bele (kép oldalt), ez volt az, ami kiütötte a biztosítékot nálam, “utolsó csepp szindróma” — abban az értelemben, hogy muszáj írnom róla és megosztanom, mert bár vulgáris, de talán pont ebben a minőségében találja fején a szöget. Nem rosszabb ez, mint bármi más, amit olvastam, viszont erőteljesen szembesítőnek találtam, nekünk nőknek. Nohát, nohát: megszólal a “szakrális maszkulin” (hogy ismét egy divatos “spiri” kifejezéssel éljek…)?? Elgondolkodtató, nem gondoljátok? És nincs-e igaza? Legyen bármilyen apróság is egy hajfestés, műköröm, és a többi képen említett “kamuság”, hogyha az valahol arról az ön NEM elfogadásról (önelfogadási hiányról) szól, amivel mindannyian szembesülünk rendszeresen, kívül és belül magunkban, akkor egy “igazi” férfi ezen csak sajnálkozva röhögni tud.

Leszögezem, nem attól “kamu” vagy nem “kamu” egy nő, festi-e a haját! A képből áradó valódi provokáció (számomra) mélyebbre megy, és arról szól, vajon mennyire sikerül azzá lennünk, aki valójában és igaziból vagyunk. Egy festett haj lehet az önelfogadás hiányának a jele, de természetesen, épp ellenkezőleg: lehet önkifejezési eszköz is (pl. egy punk-os, vagy rasztás frizura). Ebben az esetben nem a festés a lényeg, hanem a  mögöttes, önmagának elfogadásán dolgozó ember (nő) lelki folyamatának egy stációja, és annak a külvilág felé való kimutatásának egy módja. De lehet sajnos az önértékelési zavarnak egy jele. Annak, hogy aki vagyok, nem elég jó, vagy egyszerűen csak “nem elég”. Tehát, kiegészítem festékkel, új mellel.

Az a “baj”, hogy ez az egész történet sokkal mélyebbre megy mint hajak, körmök, cicik. A történet arról szól, hogy itt a mai világban olyan elképesztő hasadásba kerültünk önmagunkkal, úgy tele vagyunk kettősségekkel, kifelé irányuló megfelelési vágyakkal, arcra sminkelt vagy belül viselt maszkokkal, hogy az már lassan kimerítő. A fáradtság pedig még nagyobb önmegtagadás irányába visz minket, emiatt pedig szó szerint csöpög belőlünk a fásult, letaglózott keserűség. Meglehetősen sok nővel találkozom, és rendszeresen azt a folyamatot kísérem végig, melynek során mindig kibukik, hogy az, aki elkezd önmagával szembenézni (lemossa a kamu festékeit), szinte azonnal belefut azokba a történeteibe, viszonyulásaiba, melyek megvilágítják számára önmaga mártír-szintű feláldozásának kisebb-nagyobb humorral elviselhető fokozatait.

Olvassátok el például azt a másik cikket, ami felkeltette az érdeklődésem: pár hete Bihari Viktória úgyszintén bulvár (Facebook) felületen megjelent, szórakoztató, mégsem felszínes, hihetetlen magas megosztási rátát elért kis bejegyzésének tömör lényege az, hogy a kánikula közepette bevásárlószatyrokat cipelő nőnek hogyan van tele a töke. Akinek ugye nincs is töke. És mégis tele van, mert mint “a nadrágot” az életének sok területén, akarva akaratlan, ámde töretlenül, hordania kell számára már nem vállalható felelősségeket.

De nem az az igazi gond, hogy hagyományosan férfias szerepeket is viszünk mi nők! Hanem az, hogy valójában még mindig nem sikerült a paradigmaváltás. Nem baj, ha bevállalunk többletet, baj viszont, ha még mindig, mint bevásárlószatyrot, magunkban hordjuk a most már internalizált, önmagunk irányába ható elnyomás mintáit.

Az áldozati projektet. Na ez az, ami igazán súlyos.

Önmagában nem baj az, hogy batyukat cipelünk, férfiakat is megszégyenítő módon terheket viselünk, vagy hogy kereket tudunk cserélni az út szélén. Vagy hogy felelős pozíciókat töltünk be és a jég hátán is megélünk. Őszintén szólva, ki akarna visszamenni abba a nőiességnek (másképpen) félreértelmezett világába, ahol egy nő passzív volt, nem tanulhatott, nem szavazhatott, muszáj volt akaratán kívül is gyereket szülni, ha éppenséggel pechére egy kósza barom arra járt, majd ennek a számára nem is mindig örömteli eseménynek a skarlát stigmáját akár egy életen át is hordania kényszerült. Ki akarna még megaláztatást? (Bár itt van még mindig ez a külső erőszak is, itt van a szemünk előtt sajnos: akár Európában is, de a világ más tájain rendszeresen szembesülni kell nők millióinak fizikai abúzussal, családon belüli, vagy társadalmi elnyomással, erőszakkal.)

Erőszak. Elnyomás. Megaláztatás. Abúzus. Áldozat.

Önfeláldozás.

Tehát ahol épp nem kívülről jön a nyomás, ott ezt a gyógyítani való női mintát már internalizálva (belülre ölelve, női szimbolikával élve: “vele terhesen”), mi magunk hozzuk létre önmagunk pillanatról pillanatra való önmegtagadását. MÉG MINDIG.

Nem kell külső elnyomó, vagyunk mi önmagunk tökélyre vitt, zsarnok öncsonkítói.

Számtalanszor hallgatom végig a konzultációk során azt, ahogy a (női) sajátosságunkkal való szembesülési folyamataink során eljutunk annak fájdalmas felismeréséhez, hogy énünknek lényeges részeit feláldoztuk, ráadásul gyakran anélkül, hogy ezzel egyáltalán tisztában lettünk volna, anélkül, hogy beleszólásunk lehetett volna, mert pl. anyai mintaként kaptuk. Vannak nehezített pályák (túl korán, ténylegesen kislány korban ért traumák hatására), és vannak felszínesebb sztorik (pl. amikor a reklámok, a marketing gyarmatosítás által értékeknek maszkírozott, hamis “javak” eléréséért tesszük mindezt). Sok nő úgy él, hogy fel sem ismeri ezt az önfeláldozási mintát önmaga működésében. Ezáltal önmagáért felelősséget nem tud vállalni, és kómás állapotából való, időnkénti felébredési pillanataiban odáig jut el maximum, hogy a körülötte élő szereplőket, gyakran a férfiakat hibáztatja ezért.

Pedig mindig mi, csakis mi adjuk át az erőnket.

az_igazi_no_3De miért? Mi az, a belső motívum, ami még mindig ilyen elementáris erővel köti meg szárnyainkat? Miért szorít még mindig ennyire ez a már nem is túl kényelmes áldozati “papucs”? Miért nem lehet végre lerúgni, ha már úgyis annyira “büdös”?

“Lehangoló” (és felvállalva, hogy itt egy ilyen rövid cikk keretein belülre tuszkolható, leegyszerűsítő) lesz a válaszom. Sok minden van a háttérben, és őszintén szólva boldog lennék egyszer egy nagyobb fórum előtt, értő és mélyen érző emberek (nők és férfiak) társaságában erről bővebben kerekasztal értekezni. De van egy lényeges elem, amit azért emelek ki a többi közül, mert említését a leginkább provokatívnak, seggbe rúgósnak, ösztönzőnek érzem.

Az, ami visszatart minket az nem egy félelmetes ellenerő. Nem ellenség, mumus, leküzdhetetlen bálvány. Rosszabb: lustaság. Egyfajta KOMFORT-FÜGGŐSÉG: mert mezítláb járni kemény, szúrós. Munkás. Figyelemre kényszerítő. Konfrontatív. Minden egyes lépésnél őszinte, valódi. Érezhető. Fájdalmas.

Meztelennek lenni sérülékeny dolog. Megláttató. És ha más lát minket, még a végén az ő tükrükben (amit konkrét élethelyzetek formájában tartanak felénk) mi magunk is meglátjuk magunkat (“Na, ne!”). És akkor elkezdődik az igazi nagybetűs Munka. Szembesülések sorozata. Ki vagyok én típusú kérdések szinte folyamatos áradata – és az erre adott válaszoknak való folyamatos megfelelés, döntések, felszólalások, lemondások, felvállalások formájában. A hitelesedés folyamata.

Szerintem kevésbé fárasztó, mint naponta sminkelni, körmöt ragasztani, fodrászhoz járni, de nem állítom, hogy könnyebb. Az biztos, hogy kevésbé öncsonkító, mint áldozatiságban punnyadni, észrevétlenül vagy látványosan mártírkodni, és az is, hogy sok változást fog katalizálni az életünkben, minden szinten, szinte minden módosulni fog.

A jó hír, hogy mint minden ez is tud bennünk hatóerővé válni, abban az értelemben, hogy önjáró minőségre lel, magyarán be kell gyakorolni, mint a biciklizést, amit akkor aztán már élvezni is képes az ember (lánya). Örömmel tölt el minket, hogy mindennek a belső munkának a hatására, a szabadság biciklijén ülve láthatjuk, ahogy a világ folyamatos változásaival tarkítva elsuhan mellettünk, de mi ezt már mégsem lemaradásként, kirekesztettségként éljük meg, hanem élvezzük azt, hogy mi ennek az állandó változásnak egyaránt vagyunk hatni képes, alkotói-aktív részesei, mint nem-passzív (!), hanem érző befogadói is.

Elmondhatunk sok mindent arról, milyen is az “igazi” nő. Szeretek is kifejezetten női sajátosságokkal foglalkozni,  mert hiszem, hogy női mivoltunk mélyebb megismerése kikerülhetetlen. Az egyenjogúság sosem volt, vagy lesz egyformaság. Elkülönböződésünk fontos önmegismerési stáció.

De azt tudnunk kell, hogy az igazi nő ugyanattól igazi, mint az igazi férfi: és ez pedig nem más mint Önmagának és a Világnak az elfogadására, befogadására való képessége, és az ezzel arányosan megjelenő kapcsolódási ereje.

Barátodként az Utadon,

Réka

Fuss, ahogy tudsz! (Tavasz van?)

whatsstoppingyouMa kora reggel, telihold másnapján, a Kissvábhegy tetejére érek (“bár a kutya nem / a kutya sem / jött velem”), s azon kapom magam, hogy őrültként kalimpálok a kezeimmel, s a lábaim sem érik nagyon már a földet (“tánc”?), épp csak hogy megérezve a hátam közepébe fúródó, némi rosszallással átitatott kíváncsiság tekinteteit…

Az egyik női jóga órámra készülök így éppen (“de jó nekem!”), becsatlakozva a női megérzésekkel dús “áramba”. Hogy is szokták mondani? Mi is van a “mezőben”? Miről is van szó ma (és ebben az évszakaszban)?

Változások szelét hallom… A csatornán süvítünk épp át… Szoros, nem szoros: ez van! Nem kérdés, nincs választás. Ezen most ha akarjuk, ha nem, át fogunk születni. Azért jó, ha azt is tudjuk, hogy valami (“tán egy nyílt partszakasz?”) vár ott túlontúl.

Viszont … Drágáim … saját belső életigenlésünk hangját meghallani, saját magunk egyéni ízű joie de vivre-jébe belekóstolni k.i.h.a.g.y.h.a.t.a.t.l.a.n. most! Több mint, jó dolog (mint ahogy nem is olyan könnyű, mint azt elsőre sejtenénk.)

Felelősség! Kötelesség! … 

Tehát megkérdem (főképp magamtól):

MI AZ, AMI ÉPPEN MOST GÁTOL? 

Mi állítja meg azt, hogy éppen itt és most jelen légy — s nem is csak akárhogy, nem úgy mint az előbb, és nem úgy, mint majd holnap, hanem a pillanatban teljes Ön-Magadként? Az élet csatornájaként, áramlóan-állandóan változó, megfogalmazhatatlan, bekategorizálhatatlan, megragadhatatlanul lágy jelen-lét-erőfolyamként.

Nem félelmekkel csonkított magadként. Nem elvárásokkal kicicomázott magadként. Hanem cenzúrázatlanul hatalmas Ön-Magadként. Az életigenlés erejétől szerényen, a nyafogások és kifogások szorításából felszabadulva, valójában semmiként, s mégis mindenként.

Olyan kérdés ez, ami számomra mindig érvényes, de most az évkör szezonális energiája támogatja, sőt, szinte megköveteli tőlünk hogy erre ránézzünk,  úgyhogy Drágáim:

Indul a tavasz… mint egy kipattanni készülődő rügy, ébredjetek, forrongjatok, lázadjatok!  De nem valami (más) ellenében, hanem saját gátjaitok felszámolásával KREATÍVAN! Használjátok ezeket az erőket Ön-Magatokért! Nem értelmetlenül, nem oktalanul, hanem legbelsőbb, legfojtogatóbb görcseitekből, legszorosabb korlátaitokból kirobbanva, újra szülve magatokat — itt és most (és mindig)!

Farkasokkal, vagy nélkülük, fuss! Fuss, Drága fuss, ahogy tudsz!

Fuss, míg végre kiszabadítod Ön-Magad — magadból!

Hozzá zene (pasival 😉 )

________________________________

Áldott legyen tökéletlenségünk

tokeletlensegHahó! Látod-e, milyen gyönyörű vagy? És milyen gyönyörű az a sok tökéletlenség, amit legszívesebben kiradíroznál az életedből?

Áldott legyen vágyódásunk! És a félresikeredett áfonyás palacsinta (Fink Blueberry Pancakes). A konyha kövére való teljes kivérzéseink…

Áldott légyen az akarás ereje, a kétségbeeséseink rikoltása, megadódásaink hattyúhalála…

Áldott légyen indignált méltatlankodásunk (“nekem van igazam!!”) Áldott legyen, mikor rájövünk, milyen a tévedésünkből fakadó meztelenség.

Áldott legyen minden pillanatunk, amikor feladjuk! Amikor a remény utolsó szálai is foszlanak. Áldott legyen a sztori végén váró semmi, a fene nagy üres vákuum… Áldott legyen minden ökölszorításunk, kétségbeesett kapaszkodásaink, és az, ahogy a végén, amikor itt az ideje, úgyis az egész kicsúszik a kezünkből!

Áldott legyen a mikor elfogy türelmünk cérnája. Amikor (“végre!”) megjelenik az elvárás hiánya. Áldott legyen, ahogy feladjuk (“úgyis az van, ami van.”)

Áldott legyen végzetünkbe való szabadesésünk.

Lassú forrongásunk. Felemésztő tüzeink!

Áldott legyen a törés és változás. A sérülés, a vedlés, a sírás, a vérzés.

Legyen áldott a ronda. Legyen áldott a harag. Legyen áldott mindaz, ami megy, s ami marad.

Áldás Rád úgy, ahogy Vagy!

Végül is, valójában, ha jól megnézzük: minden szó egy újabb Ámen.

(“Csak kezdj már élni…”)

___________________________________

A bennünk élő férfierő gyógyítása

Több, mint 10 éve dolgozom nőkkel és azzal, amit kollektív női tudatnak is nevezhetünk (spirituális körökben, kissé giccsesen, szakrális femininnek is szokták ezt hívni). Annyi nő kerül el hozzám, hogy lehetőségem van arra, hogy azt is megfigyelhessem, akár hétről-hétre, hogy ebben a kollektív tudatban milyen aktuális minták, kérdések, problémák merülnek fel. Az egyéni konzultációkban mindig egyszerre látom a személyest, és a közös történetet is.

zuki_ferfieroDe természetesen a nőkről szólva mindig férfiakról is beszélünk. Akár külső férfiakról, akár a bennünk élő férfias minőségeinkről. És egy jó ideje az a benyomásom kezd kialakulni, hogy bár még mindig van bőségesen dolgozni való a női minőségeinken, egyre többször találom azt, hogy a fő konfrontálódások a sérült férfi minőségekkel van. Mintha a (mind a nőkben, mind a férfiakban élő) női minőségek felébredtek volna több évezredes Csipkerózsika álmukból, de pont emiatt mély szembesülések fűszerezik az életünket – a férfivel (kint s bent).

Az alábbi videó is a belső férfiről szól. Pont annyira spiri-öko-globálisan, ahogy én is szeretek ezekről gondolkodni. 😉  Arról beszél itt kedves barátom Chris Bourne – Open (www.openhandweb.org), hogy hogyan tudjuk egyéni szinten is magunkban gyógyítani ezt az egyensúlyát vesztett pro-aktiv energiát, amit ő ebben a videóban szimbolikusan Isteni Harcosnak, Sérült Sárkányerőnek nevez. Arról beszél, hogy a külső világban való tetteink, vonzásaink és választásaink, őrjöngő fogyasztói, ragadozó, “most ide mindent, de rögtön” mentalitásunk mellett mennyire fontos a belső, tudatos jelenlét erősítése. Sajnos pont az egyensúlyát vesztett, túl aktív yang minőségek és extrovertált világunk eredménye az, hogy erről elfeledkezünk.

Nem kérdés a számomra, hogy elképesztő és nem is könnyű változások várhatóak világunkban az elkövetkező évtizedekben. Muszáj lesz szembenéznünk egyéni szinten is olyan kérdésekkel, melyeket eddig halogattunk csak. Személyes tapasztalatom mind magamban, mind a Veletek való munkámban az, hogy az elsődleges szembesülések letaglózóak. Ijesztőek. Hát ki is tudná könnyedén elfogadni a saját árnyékait, félelmeit, csomóit, blokkjait? Vagy ne adj’ isten a teljes kipusztulás gondolatát, akár elméleti szinten is? De hiszem, hogy egytől egyig megtehetjük azt a belső 180 fokos fordulatot, ami által eljuthatunk egy olyan belső állapothoz, mely segít abban, hogy külső fuldokló kapálódzások helyett méltóságteljes jelenléttel dolgozhassunk Életünkön.

Nagy szeretettel ajánlom az alábbi videót, nagyon sokat dolgoztam a feliratozásán, nem véletlenül. Kérlek szánjátok rá az időt.

(A kép közepén lévő kis nyílra kattints először. Amikor elkezd a videó lejátszani, megjelenik a jobb alsó sorban néhány kis ikon, a kerék kinézetűtől balra van egy téglalapszerű szimbólum (“cc” vagy “Captions”), ha arra kattintasz, akkor jelenik meg a magyar felirat. Ha angolul értesz, elég a kép közepén lévő nyílra kattintani, és rögvest nézheted is.)

Hálaadás reggelén

halaSzeretem a lassú reggelek elégiáját.

Szeretek  a meleg takaró alá bújva azzal a “bizonyos” néhány kedvenc lélekkel pusmogni titkon. szeretem a cicásan keresztbe nyújtózkodást, épp hogy csak elérve az ágyam túlsó oldalán tegnapról ott maradt kávésbögre üresét. szeretek kitámolyogni a hideg konyhába és elkészíteni a gyerekeim uzsonnáját.

Szeretem a pillanataimat, amikor leülök (pénz-paripa helyett) a papír elé és azt, ahogy rituálé-szerűen jó reggelt csókolok bele rétegeim mélységeibe. szeretem belemártani a tollat fogó ujjaimat lelkem szivárvány árnyalataiba, ezekből valamennyit az arcomra pancsolni s így készülődni a reggeli tükörbe nézésre és arra, hogy “ma hiszek”.

Szeretem reggeli táncaimat. azt, ahogy belesimulok belső uram szerelmének megragadhatatlan karjaiba. szeretem, ahogy közben belélegzem minden élő és halott Kedvesem esszenciáját.

Érzek mindent. szeretek mindent. kérdezek és megkérdőjelezek mindent. már nem igazán a “mit” és a “kit”, hanem a “hogyant” és a miért mögött húzódó “miértet”. kinyúlok a létezés szimfóniájának magas rezgésű dallamai felé. szeretem a dolgok “túliságát”.

Úgy érzem magam, mint a Földön legelsőként lépdelő Nő. érzem a talpam alatt az eredendő harmatot és hogy milyen is az … ártatlan. újszülött.

lassíts, én drága szívem!

játszottak veled, kerékbe törtek

összeszorítottak és tágra robbantottak,

megcsaltak, felszakítottak,

bánatba fojtottak és porrá égettek,

de úgy tűnik valahogy

mégiscsak

dobogsz.

_________________________________

Szirupot nem kérek!

 

comeasyouareSZIRUPOT NEM KÉREK (a szeretet útján járva). Itt és most kiállok a S.Z.E.R.E.T.E.T.É.R.T. Elegem van a cukormázas, éretlen, “ááááá, hagyjuk csak, hogy dőljön be ez az egész” töketlenkedést, miközben egy hatalmas vulkán forrong ott valahol belül, mely persze hogy a Starbucksnál sorban állva tör ki (kéretlenül szirupot kaptam a lattémba).

A SZERETET azt jelenti, képes vagy bocsánatot kérni, vagy bevallani, vagy felvállalni, hogy éppenséggel “halvány lila gőzöd sincs!” – mindenkinek, de főleg azok felé, akiket szeretsz.

A SZERETET azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz a “gombjaidért” (tudod, amiket “mások” olyan remekül tudnak nyomogatni, és te meg mint egy bábu eltáncolod az unalomig ismert koreográfiát…). Felvállalod, azt a sok terhet, amit cipelsz, a melodrámádat.

A SZERETET azt jelenti magadat is szereted annyira, hogy ezt megteszed, még akkor is, ha ez rémisztő és rettenetes.

A SZERETET az jelenti, szembenézel a félelmeiddel… hogy azt a hatalmasabbik énedet veszed elő és felhúzod a nagylányos rucidat, és akkor is kinyúlsz ölelő karokkal és simító ujjakkal, ha neked kell ezt hamarabb megtenni (“nem kell mindig a másikra várni”). Vagy éppenséggel te leszel az, aki az első lépést megteszi a kitangózás irányába.

Drágáim, új minőségű szerelmi történetek ideje van itt! Nem nehéz írni őket, de tényleg! És mindannyian megélhetjük, ha beállunk a szeretet kaukázusi körébe és behívjuk mindazokat, akiket szeretünk.

Itt a merész, a bátor, a meztelen, és az önfelvállaló szeretet ideje. Lépj be ebbe a hullámba, lovagold meg, és hívjál még másokat is ki a strandra!

Nagyon jó a víz ma…

(zene… )   (… szöveg is jó)

_______________________________

IKnowNothing

reka_marko-bTegnap egy éve, hogy Ráth Zsuzsi megmentette az életemet: Újraélesztett egy megvilágosodott üresség állapotából, melybe saját akaratomból (és még néhány szeretett Barát segítségével) pottyantam bele. Úgyhogy ez a második (többedik?)  születésnapom. Azóta is folyamatos újjászületésben vagyok: őszintén szólva, azok, akik korábbról ismertek, már nem tudhatják ki vagyok.

Magam számára is kisbaba vagyok még. Egy újszülött frissességével nézek körbe, meghatározottságoktól mentesen. Egy újszülött még “nem tud semmit”,  de valójában ez egy lehengerlő lecke volt, a kisbabától egy negyedik évtizedét taposó nőnek, egy büszkén három-gyerekes anyának…

Lecke az abszolút bizonyosság tökéletes hiányáról, a Semmi bölcsességének való átadódásról…

Az “egyértelmű” igazságok elfeledésének folyamata, a(z egyébként is csak illuzórikus) biztonságérzet szorításának levetkőzése, kígyóbőr vedlések sorozata, hitrendszerek, mesék és narratívák kibogozásának éve. A legújabb köröm, mely során dogmatikusnak még csak a látszatát is adó gondolati struktúrák újfent lerobbantak rólam.

Mindig egyfajta (nem is könnyed) átadódási folyamat előzi meg a nem-tudás állapotát, mely egy másféle, némiképp a kegyelemhez hasonlítható létmódba vezet át a végére.

És tényleg: micsoda áldás is az, hogy

nem

tudok

semmit

semmitsemmitsemmitsemmitsemmitsemmitsemmit

 

Érzed, hogy milyen szabadsággal tölt ez el? A kivetítések hiánya? A “mi lenne akkor, ha…” feltételezések és aggódások elengedése? A semmit nem tudás megnyitja a pillanatot. Teret ad az elengedésnek. Kaput tár a folyamatos átalakuláshoz. Újrastrukturálódásnak. Megújhodásnak. Életteli életnek.

A NEM-tudás nyitottra robbantja a szívem. Előhívja a bennem élő harcost és vad ölelkezésbe taszít mindazzal, amit SOHASEM lehet megismerni.

És megnyitja a teret annak a szabad léleknek, aki belül él. Annak, aki nem zavartatja magát azzal, hogy a dolgokat “tudja”, mert olyan rohadtul sok a dolga azzal, hogy ÉLJEN és SZERESSEN.

(… micsoda forradalmi lény …)

Nem tudok semmit.

És Te sem.

De Kedves, ez nem baj! Menj csak bátran tovább, és meglásd, hamarosan megtelsz saját magad dallamának hangjaival! Figyeld meg, ahogy ismeretlen-(én)-ségeid tömege ki majd beörvénylik saját létezésed szélei felől egészen annak közepébe. Kövesd a nem-értések szelét  … Ha elég mélyen lélegzel, meglásd, hogy nem-tudásod általi szabadságod átfordul egyfajta teljesen egyedi mindenség térbe.

Kövesd bölcs tudatlanságodat, mert ott van a kincs. Mindannak a gyökerénél, amit nem értünk, nem érthetünk és sohasem fogunk megérteni, ott van a lényege Mindannak Ami (éppen) VAN.

Itt. És. Most.

Mint mindig:

L O V E 2 Y O U ( A L L )

(és akkor most van az a pont, amikor össze is ölelkezhetünk, szabadon és lelkesen, befogadva bárkit, aki ebben az ölelésben részt szeretne venni!)

Ja, és az elmaradhatatlan zene 😉

 

________***********________

Tágra robbant szívűek klubja

Te Jó Ég! Milyen Holdat hordozol te ott a hátadon? Jó viharos volt a Telihold a múltkor és még fogyatkozás is… hmmm… Támaszként itt van ez a kis dal (alul), de figyelem… ez nem az “épp hogy csak repedt szívűek” dala lesz!proudofmyheart

Nem, ez a már feltört, a tágra robbant szívűek himnusza…

Mert csakis nyitott szívvel láthatjuk az életünket tisztán… Érteni könnyű, de valóban érezni és szeretni, nyílt kebledre ölelni a saját életedet úgy, ahogy van (… stúl, stúl, stúl … hiányostúl … és sz*rostúl)?? Na, az már valami!

Az a “már valami”, amikor végre érzed, ami van, ahelyett hogy gondolkodnál azon, ami nincs.

Amikor ebből az érzésből át is éled azt, hogy milyen hihetetlenül gyorsan pereg át ujjaid közt az életed, betegségben, egészségben, válásban, és változásban, vajúdásban és születésben… egészen addig, amíg a halál össze nem boronál minket..

Idézet: “Ki tudja, Drága Szenvedő, talán eljön az a nap egyszer. amikor már annyira magasra fejlődünk, hogy már m.i.n.d.e.n.t. értünk. Hogy megértjük a dolgainkat még azelőtt, hogy teljesen beléjük vesznénk. Hogy megtanulunk vízen járni még azelőtt, hogy belefulladnánk az életünk tengerébe. Vagy annyira, hogy teljesen eggyé válunk mind a szépségünkkel mind szenvedésünkkel, ahelyett hogy a kettő közt, mint pad alá, tehetetlenül, mint valami improvizatív törött szívű szendvics egyszerűen csak bezuhannánk

Talán a sok-sok gyönyörű felfedezésünk után, kapunk még egy esélyt! Még itt és most. És újra felfedezhetjük Azt, Akik Valójában Vagyunk!

De most talán már az is elég, ha elsajátítjuk annak mesterségét, hogyan is kell fájdalmainkat újrahasznosítani úgy, hogy a viharokból művészet válhasson, a könnyeinkből termékeny csapadék alakulhasson, hogy remegő kezeinkben a pálca csodát varázsolhasson.” (A. Balt)

(zene… szöveggel)
_________________________________________________

Válások és (el)választódások fájdalmát gyógyítja

Változó Világunkban a Nő saját igazságaira bukkan és azok egyedi természetére ébred.

Megtapasztalja a Szellem könnyedségének és a Föld súlyának házasságát magán belül. Minden porcikájában éli és érzi saját testiségét, és fajsúlyának minden nehézségét — mégis könnyedén szárnyal határtalan magasságokba. Felismeri és átadja magát ősi régi átkok súlyának, és mégis szabadságát leli bennük.

Azt tanulja, hogy a szakrális nőiségének esszenciája a Prakriti (az ősi védikus szövegekben a természet) az intelligens, aktív, teremtő áramlás, mely a világegyetem mozgatórugója, állandóan pulzáló, összehúzódó majd kiteljesedő, ritmikus ereje.

A Prakriti-t mint esszenciális erőt, Yin-t,  sok néven nevezik… Ezek mind hívások melyeket a Nő egyre tisztábban hall.

zuki_valasokHív Aditi, a kimeríthetetlen végtelenség. Hív Adi Shakti, az elsődleges, ősi erő. Hív Lalita, az isteni játékos spontaneitás. Hív Káli az aktív harcos nő ereje. Hív az Anyatermészet, ahol a Szellem az anyagban foglaltatik. Hív Demeter az Alvilág kincsesbányájának és éléskamrájának őrzője. Hív Pachamama a perui magashegységek földiesült termékenysége.  Hív Gaia az Anyaföld. Hív a Szent Grál, a magában foglalás kelyhe. Hív Mária Magdolna a szakrális egység kapuinak tárogatója.

A Yogini Tantra írásaiban Vajrayogini azt nyilatkozza: “Bárhol is légyen az a világon, ha női testet láttok, lássátok benne az az én Szent Testem!”

Amikor az Idők Kezdetén a Nő leválasztotta magát, akkor Saját Eredendő Természetével szakított. Most, válásaiban és választásaiban is ezt a szakítást éli meg újra és újra. Ám ahogy visszatalál Magához, újra élvezheti határtalanságát, erejét, játékosságát, spontán kreativitását.

Az Eredendő Szeparáció felismerése, és annak fájdalmának megélése majd elengedése a legősibb fájdalom sebhelyeinek gyógyulása is egyben.

Változó Világunkban a Nő most imádkozik: imádkozik saját lefoszlott arcaihoz, kéri saját részeinek testbe való visszatérését, integrálja szétszóródott minőségeit.

Változó Világunkban a Nő a legtermészetesebb és szakrálisabb Feladatára készül.

_____________________________________________________________________

És egy dal, ami már sokszor szólt a  szívemhez:

_____________________________________________________________________

És még egy, amit az Asszonykör egyik tagjától ma kaptam, és csontig hatolt, szívbe markolt, megnevettettet és hálával töltött el:

Női idegpályáink

Változó Világunkban a NŐK most épp testi és lelki idegpályáikat huzalozzák újra…

De még gyakran bizonytalankodnak.

Gyakran félnek.

Mert a megszokott idegpályák, melyek az ismerős testtüneteket aktiválják (összehúzódás, görcsösség, mély kényelmetlenség érzetek) most mind-mind felizzanak…

Minden  részecskéjük arra ösztönzi őket, hogy a már jól kijárt, bár nem a legmesszebbre vivő utakon lépdeljenek.

zuki_idegpalyaMögöttük álló életük szakadékának szélén egyensúlyozva, korábbi éveik minden apró eseménye ott lélegzik bennük. Ott állnak testük hangversenyének egyre hangosodó káosza közepette, de mégis — a mélység helyett tekintetüket távolabbra engedik, sarkukat mélyebbre fúrják a megtartó földbe, és mielőtt egy szót is szólnának: megteszik a következő lépést.

És válaszreakciók hiányában az a testérzeti zenebona és zaj mély belső csenddé omlik össze…

Változó Világunkban a NŐK túllépnek félelmeik határain. Bár nem hallatszik ünneplő dobpergés, nincs körülöttük vidám zászlólengetés. De nem is kell ahhoz hogy leugorjanak arról a deszkáról, amin már beláthatatlanul régi idők óta hintáztak tehetetlenül… Most még épp ott repülnek a levegőben, de már közel a lengedezés vége.

És nahát! Micsoda csoda, hogy bár nem hitték volna, most mégis azt tapasztalják, hogy minden felszerelésük készen van és rendelkezésre áll a lágy földet éréshez!

Változó Világunkban a NŐK teste és lelkének miden egyes kis idegsejtje új és más működési módokat tanul. Most több tisztelettel reagálnak. Az eddig uralkodó automatizmusok és programok leállnak. Egyre nagyobb önbizalommal képesek tartani magukat sajátosságuk áramában.

A nők megtanulnak egyre tökéletesebben jelen lenni – még félelmeik közepette is.

 

Pőreségünk viselete

zuki_poreseg_big

Változó Világunkban most a NŐK levetkőznek… Letépik magukról túl szűkre sikeredett ruhájukat. Visszaadják nem igazán magukra szabott kölcsön-rongyaikat, melyekben a szabad mozgás és T.Á.N.C. lehetetlen.
Nem kellenek már azok a ruhák, melyek formába szorították vadságukat.
A nők mostanság szekrényeiket ürítik…

Saját, belső divattervezőjükre hallgatnak. És mindegy is, mennyire érzik magukat sérülékenynek ruhátlanul: most ott állnak pőrén, hogy megtalálhassák saját ruháikat.

“Milyen legyen a szabása vajon? Milyen anyagból készüljön, milyen tapintású, milyen színű legyen?” – hümmög magában, válogat és gondolkodik sok nő mostanság valahol ott belül…
Olyan ruhákat választanak most, amik testük és lelkük táncát feléleszti, inspirálja.

Változó Világunkban most sok nő Szakrális Menyasszonyi Öltözékét álmodja meg.

De…
Még ezelőtt…
MOST…
először azt próbálgatják, hogyan is tudják saját bőrüket pőrén,

kényelmesen, elfogadással, önszeretettel

viselni és elviselni…

Fuss a farkasaiddal

Jó erős Telihold jön ma már megint… a gondolatok is jöttek vele, és ahogy hallom tőletek, meg magamtól: az erős érzelmek is.

Nem könnyű időszak ez, amit élünk éppen és bátran mondhatom, hogy különösen azok a nők (és férfiak), akik mélyen kapcsolódnak az ébredőfélben lévő kollektív feminin tudatossághoz nagy drámákat élnek meg hétköznapjaikban. Ha ezzel rezonálsz, ha te magad is ezt tapasztalod tudd, hogy amit érzel több, mint pusztán “te”, vagy a személyes érzéseid. Amit érzel, az legalább annyira személyes magántörténet, mint közösségi, kollektív történelem.

Hihetetlen adag megcsalatottság, elhagyottság érzet, félelem, (ön)bizalomhiány és fájdalom bugyog fel mostanság a felszínre, és ha magadon belül még nem sikerült volna ezek számára kreatív csatornát nyitni, amin keresztül ezek nyíltan átáramolhatnának rajtad, és lelked energetikai struktúráján, akkor ezek az áramlások gátolva lesznek benned, amit tapasztalhatsz úgy is, mint egyfajta elakadás érzetet (életedben, terveidben, érzelmi bugyraidban), és úgy ahogy van ezek lehúzhatnak, rossz kedvűvé, depresszióssá, gyengévé, erőtlenné tehetnek… (pedig most épp milyen szépen süt kint a nap 😉 ).

Fontos tudni azonban, hogy ezek csupán mind ú.n. árnyék identitások bennünk, melyek áporodott energiaörvényekként, elakadásokként jelennek meg bennünk. Ezeket az árnyék-identitásokat (részben) láthatjuk hangulati hullámzásként is. Értelmes emberekként, és érett szellemi lényekként napi szinten feladatunk az, hogy ezeket az árnyékokat magunkban feltérképezzük és feloldjuk! De van itt egy kis trükk: az igazi megváltás nem abból fakad, hogy egyszerűen csak lerázzuk magunkról ezeket az érzéseket, és csupán a fényre, a szépre, a jóra, a békésre, a pozitívra, a szeretetre és napsütésre fókuszálunk! Lényeges felismerni, hogy ezektől megszabadulni csak úgy lehet, ha teljes önátadódással, lojalitással és őszinteséggel beleengedjük magunkat azok megélésbe.

Egyébként is, valójában csak az egónk (hívd, aminek akarod) az, ami ezeket a hangulatokat megítéli, jónak, rossznak tekinti. De igazából mindezek az érzések, ezek a csavarok, érzelmi felbuzdulások, elakadások és kirohanások, megnyílások, tágulások, begubózások és görcsök maga a lényeg. Maga az élet. Az, amiért itt vagyunk.

Az Út és a Cél.

A Hívás és az arra adott Válasz.

onewoman3Van valami amiről a shakti tradícióban (a feminin szakrális megnyilvánulása bennünk nőkben és férfiakban) gyakran beszélnek. Úgy hívják a spanda. A Spanda egy rendkívül összetett metafora annak leírására, hogy létezik egy különleges rezgés, egyfajta szent remegés, teremtő frekvencia, szakrális vágyakozó, árapályszerűen húzó-vonzó dallam (tegnap írtam az Imádott Barátnak szóló lélek dalról pár sort), vagy a logos mint az eredendő Ige (stb., stb. név van rá sok), ami nem más, mint mindennek az állandó, ritmikus összehúzódása és tágulása, fluktuálása – ez a “minden” (többek közt) mi magunk vagyunk, érzelmestül… A Spanda mi vagyunk, a Spandának mind a részei vagyunk és mindannyiunk része a Spanda.

Hát akkor mi lenne ha megpróbálnánk egyszerűen csak belepihenni, beleengedődni ebbe egy kicsit? A folyamatos teremtési folyamatba, ellenállások nélkül? Görcseink felismerésével, elfogadásával, de feloldásával? (Lásd Görcseink kincsei régebbi írásomat.)

Mennyi minden is történ(het)ne, ha ezt, és csak ezt megte(het)nénk?

Pedig megérzésem szerint pontosan erről szól a mostani hívás! Elég volt az állandó önmegjavítási szándékokból, itt az ideje, hogy engedjünk!

Hogy beleengedjük magunkat az Élet áramába.

Hogy T.Á.N.C.O.J.U.N.K!

zuki_farkasFuss hát te is farkasaiddal, ússzál árapályaidban, égj el szenvedélyes odaadásodban, szárnyalj lelked vágyakozásával!

Amikor TÁNC van, akkor az történik, hogy belelazulunk a folyamatba. Az életbe, a játszmáinkba. És így azok már nem kaphatnak el minket, nincs rajtunk fogás, nincs zárka.

Ekkor te vagy maga a Folyamat, maga az Áram. Eggyé válsz vele, de az mégsem határoz meg téged. És ez az, amikor a nagybetűs “Maga-Magad” és annak ereje-hatalma képes belépni a képbe – egyre tisztábban, egyre kevesebb torzulással, egyre kevesebb árnyékkal…

Táncolj, vagy légy bármi más módon kreatív! Találj rá személyes kreatív csatornádra, nyiss kapukat magadban! Legyen útja magadban a felgyülemlő érzéseknek, mert azokból, hidd el, csak egyre több lesz. Fejezd ki a benned lévő energiát, keresd magadban azt, ami ehhez felszabadítja az endorfinokat, boldogsághormonokat: menj el sétálni, ússzál nagyokat, etesd a madarakat, legyél gyerekes, homokozz, sarazzál, piszkold be magad, legyél koszos – az Élet sem egy steril laboratórium! Merülj el a játékban egy kisgyerek zavartalanságával, és találd meg az új játékszabályokat.

Az Élet piszkos, az élet zűrös, az élet nem merev, hanem állandóan változó.

SPANDAForrong és változik a Világegyetem: és benne mi is. Ha nem, akkor csak befeszülés, elakadás van! Egy Új Vízió formálódik, saját idejében, tempójában, a saját módján.

Ezzel harmóniában nekünk is változnunk kell, a magunk idejében, tempójában és módján.

Általában szeretek valami zenével búcsúzni, most is várom az ihletet, hogy valami kis táncra inspiráló zenével fejezzem be ezt a szösszenetet (bár azt hiszem egyértelmű volt, hogy most a “tánc” alatt nem pusztán testmozgásra céloztam).

Úgyhogy íme, alább némi hangulat.

Minden jót kívánok Nektek az elkövetkezőkre,

Társatok a Változásban,

Réka

Gáborjáni Réka – Bemutatkozom

zuki_rekaTöbb, mint huszonöt éve jógázom, több, mint húsz éve tanítok és több, mint egy évtizede foglalkozom nőkkel – és még régebb óta magammal. Életemben hullámszerűen váltakoztak férfiasabb és nőiesebb periódusok, mindez saját természetem megismerésének irányába vezetett. Most is egy bizonyos ponton állok abban az áramban, amit Életnek is hívunk, és egyre jobban tudom élvezni azt, hogy – jó pillanataimban – az árammal eggyé válva nem akarok akarni. A nevünk “hívás”, engem Rékaként név folyónak – áramlatnak hívnak, Aradhana, a spirituális nevem pedig arra emlékeztet, hogy minden pillanatban azt éljem meg, ami akkor és ott valójában VAN.

Női jóga oktató is vagyok,  vagyis a kifejezetten a női testre szabott, testtudatos és finom testérzékelésekre fókuszált mozgásóra (jóga) lelkesít! Pillanatnyilag havonta tartok Havi Női Jóga alkalmakat, melyek egy átlagos jógaóránál hosszabbak, és kicsit mindig beszélgetünk is.

Hosszú évek óta kutatom, mind magamban, mind külső forrásokban azokat az elfeledett női tanításokat, praktikákat, amikkel a nők évezredek óta erőben és egészségben tartották magukat. Ebben a témában előadásokat tartok (Méh Mágiája), illetve a “méh munkás” gyakorlati műhelyek alkalmával is találkozhatunk, ahol az elmélet praktikus alkalmazásával foglalkozunk. Ezek az ú.n. Hold Hétvégék, melyek során egyéni, ránk jellemző női egészségünk elmélyültebb értésére törekszünk, mert önmagunk értéséből és elfogadásából hosszútávú életmódbeli változtatások következnek (és nem pusztán szezonális lelkesültségből származó, illékony diéta vagy fitnesz időszakok).  Ezek főleg preventív, betegség megelőző, de gyakran gyógyító, egyensúlyba visszaállító hatású praktikák.

Néha elfog az írhatnék is: a nőiséggel kapcsolatos írásaimat itt olvashatod: www.obolkut.com

2014_01_21_08_58_53_219_Retro_lightEmellett az egyik legtapasztaltabb, szenior Kismamajóga oktatóként több oktatóképzés résztvevője is vagyok. Dúláskodtam évekig, és folyamatosan tartok szülésre felkészítő tanfolyamokat, illetve kismamajóga órákat. A mai napig a kismamáktól tanulom a legnagyobb alázatot a női lét szakralitásával és a szellemi minőség hétköznapi, testben való megtapasztalásával kapcsolatosan: nagyon sokat kapok tőlük. Erről bővebben itt: www.jogaszules.com

Három gyönyörű gyerekem van és zeneszerző – jógaoktató férjemmel együtt élünk és tanítunk. Az ő férfias támogatása nélkül nőiségemet sem élhetném úgy meg, ahogy azt most tehetem. Férjem Shivantar – Tallis honlapja és az Integrált Kundalini Jóga órák részletei itt: www.shivantarjoga.com

 Szakirányú tanulmányaim, tanáraim:

Nem szakirányú képzéseim,  végzettségem:

  • 1989-92. Francia Nyelv-, és irodalom, Filozófia, Esztétika (ELTE/BTK)
  • 1989-1994. Angol Nyelv-, és Irodalom MA (ELTE/BTK)
  • 1995-96. 20. sz-i modern angol irodalom doktori képzés (PhD, Dphil) – Brasenose College, Oxford
  • 1996-2000. Miskolci Egyetem BTK Angol Tsz. angol irodalom – adjunktus
  • 1997. James Joyce Archives, Zürich, Svájc

Görcseink kincsei

“Élettörténeteinket sajátunkként megélni nehéz: de mégsem nehezebb, mint azzal tölteni az egész életünket, hogy elfutunk előlük. Rizikósnak tűnhet keblünkre ölelni saját sérülékenységünket, de nem veszélyesebb, mint feladni a szabad szeretetáramlás lehetőségét, a közösség érzését, az öröm érzetét. Persze pont ezek a dolgok azok, melyek a legsérülékenyebbé tesznek minket. De amikor készen állunk arra, hogy belemerüljünk sérülékenységünk sötétjének felfedezésébe, akkor találhatunk rá végül saját erőnk határtalan fényére.”  –  Brené Brown

Amikor dolgozom Veletek egyre gyakrabban javasolok az alábbihoz hasonló lelkigyakorlatokat a konkrét helyzetek megoldására. Megosztok egyet itt is, bár jó tudni, nem a legkönnyebbek közé tartozik, hiszen annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy ha gondunk van, akkor elfojtsuk azt, illetve a hozzá kapcsolódó érzéseinket is; vagy (ha ez már tarthatatlan, és kénytelenek vagyunk szembe nézni a problémával) kényszeresen megoldani akarjuk azokat. Magyarán: így vagy úgy elutasítjuk a dolgot és az azzal kapcsolatos érzelmeinket és testi érzeteinket.

zuki_gorcseinkkincseiTermészetesen hasznos dolog több vasat tartani a tűzben. Ha például egy kismama szorong a várandósságával, vagy a szülésével, vagy a kórházon belüli beavatkozásokkal kapcsolatosan, bőven töltünk időt azzal is, hogy a külső világban is praktikus megoldást találjunk a helyzetre. Vagy ha valakinek egészségügyi problémái, házastársi konfrontálódásai, személyiségfejlődéses kérdései bukkannak felszínre persze, hogy fontos az (is), hogy hétköznapi modus operandinkból is igyekezzünk rálátni a helyzetre, és gyakorlati módon nézzünk szembe a konfliktusokkal.

De ez a legtöbbször nem elegendő… Biztos vagyok benne, hogy ezt Te is már többször tapasztaltad az életedben.

Függetlenül attól, hogy a szituáció külső tényezőire milyen ráhatásunk van (ha van egyáltalán), függetlenül attól, meg tudjuk-e változtatni azokat (vagy sem), a történetnek ez csak az egyik fele. Van olyan, amikor gyakorlati módon megoldjuk a helyzetet, így aztán tovább léphetünk. De olyan is előfordulhat, hogy a külső élethelyzet valójában pont egy belső személyiségprogram, vagy struktúra tükröződése, tehát hiába oldjuk meg, ha nem nézünk szembe a belső aspektusokkal is, mert az valós, belső oldásra várva újra és újra megjelenik majd az életünkben.

Görcseink ajándéka

A lényeg az, hogy teljesen mindegy vajon ténylegesen van-e felelősségünk, közünk, hibánk egy nehezebb élethelyzettel kapcsolatosan, az a tény, hogy az életünkben jelen van már önmagában és továbbgyűrűző módon hatást kelt személyiségünk számtalan síkján. Mint a fénypöttyök képen itt, valójában értékes csomópontok ezek – bár addig, míg nem vesszük észre őket ezek blokkok maradnak, fogva tartanak és uralják a hétköznapi reakcióinkat. De a csomók, görcseink mélyén valójában kincs rejlik, hiszen létükkel felhívják a figyelmünket arra, hogy hol is van elakadásunk, hol blokkolt a “flow”, hol kiált oldásért az élet rajtunk keresztüli árama. Így tehát ebben rejlik legnagyobb ajándékuk.

Hihetetlen, hogy hétköznapi személyiségünk struktúrája, alias az egónk, mennyi időt és energiát pazarol arra, hogy ítélkezéseket, játszmákat, kifogásokat, menekülési utakat találjon azzal kapcsolatban, miért is NE kapcsolódjunk ama bizonyos „kellemetlen élethelyzetnek” belső és érző aspektusaihoz… A lefojtás, az érzelmeink megélésétől való menekülés az egyik legmeghatározóbb mozgatórugója életünknek. De érdemes megtapasztalni sebezhetőségünk erejét. (Erről egyébként egy remek TED Talks előadást hallgathattok, magyar felirattal, ide kattintva.)

De mindannyiunk életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor kénytelenek vagyunk szembenézni azzal, ami van. Mint szülésnél, a vajúdás intenzív szakaszainál már nincs több idő, lehetőség figyelmünk elterelésére, trükkökre, és nincs más hátra, mint “belemenni a fájdalomba”: a vihar szemébe, a tornádó közepébe. Egyet lehet tenni: elfogadni a helyzetet és (amiről én itt most legfőképp beszélek) a helyzet által felkorbácsolt érzéseinket.

Érzéseink megélése az a sötét alagút, egyfajta szülőcsatorna, aminek másik ajtaja az elfogadás napfényes(ebb) kertjébe nyílik.

Érzelmeink és a test

Itt szoktunk egy konkrét problémába ütközni: részben elfelejtettük érezni az érzéseinket. Mennyivel könnyebb beszélgetni a szomorúságról (vagy akár a boldogságról), mint igazából, testi-lelki szinten érezni, megélni azt…  Gyakran, amikor az elengedésről-elfogadásról beszélgetünk, olyan egyértelműnek és könnyűnek tűnik… aztán meg persze még sem az. Miért? Azért, mert pusztán gondolunk rá, csak mentálisan viszonyulunk az elfogadáshoz.

Azt mondhatnám, hogy amíg a fájdalom nem fáj, addig csak gondolkodunk róla…

Az sem semmi, de nem elég. Ami elmélyíti és felgyorsítja a folyamatot az, amikor ezeket a blokkokat a testi szinten is megengedjük megnyilvánulni. Na, ez az a pont, ahol legtöbbünk rögvest el is jut komfortzónájának határaihoz: ilyenkor szokott előtörni a kontrollálhatatlan zokogás, üvöltés, ilyenkor jelenhetnek meg fizikai tünetek, gyulladások, izomsérülések is… És gyakran mi történik? Megijedünk és újra födőt teszünk a folyamatra (és ez valamikor helyes is).

Amit most itt hangsúlyoznék az a fizikai-testi síkon való érzések-érzetek megélésének engedése, mert tapasztalatom szerint ez az a sík, amivel a leghatékonyabban tudunk dolgozni, aminek a legdirektebb eredménye van – tehát ami a legnehezebb… Amikor problémánk van, érdemes azt megnézni, hogy a testünk hol tárolja a problémára adott érzelmi reakciónk testi tüneteit (hol feszül be, hol blokkolt, hol fáj, hol kényelmetlen, hol “nem olyan, mint szokott”…). És ha sikerült a testünkben lokalizálni a lelki eredetű probléma tüneteit, akkor ott és azzal a konkrét testtájékkal, izommal lehet dolgozni, azt ellazítani, kimasszírozni, ellágyítani. Valójában erre a gondolatra alapszik az összes testterápia, kineziológiától kezdve a jógáig.

Kit/Mit engedek és fogadok el valójában? 

Tehát amikor az alábbi gyakorlatban megbocsátásról, elfogadásról beszélek, akkor nem azt a neo-spirituális, kissé szirupos, „szeressük egymást gyerekek” (még akkor is, ha ez nekem is, neked is rossz) típusú elfogadást javaslom. Nem a másikat, a másik igényeit, nézőpontját, hibáit „kell” elfogadni, és nem másnak „kell” megbocsátani. Amikor így gondolkodunk gyakran még mindig manipulálni, uralni akarjuk a helyzetet: vagy saját magunkat, érzéseinket, vagy éppenséggel a másikat akarjuk kontrollálni.

Számomra a valódi megbocsátás, elfogadás arról szól, hogy megbocsátom magamnak és elfogadom a magamon belüli sérüléseket, a fájdalmakat. Megengedem, hogy ezek felszínre jöhessenek. Megengedem, hogy ezeket érezzem, és a testem is érezze (fejben nem elég). Engedem, hogy ezek a tartalmak a maguk idejében és a maguk tempójában távozhassanak. Nem akarom sem gyorsítani ezt a folyamatot, sem visszatartani. Átadom magam annak az áramlatnak, ami egyszerűen attól indul be, hogy leveszem a “födőt a fazékról”… De fontos, hogy a fókusz az áramláson, és ne az eredményen legyen.

Az áramlat (és mindaz, amit az áramlat magával sodor) lesz az, ami aztán a külső világunkban is tükröződni fog, oldásként, megoldásként.

Érdemes elkezdeni ezt kultiválni az életünkben és megnézni, mi az, amit ez magával hoz, mi az, ami manifesztálódik, megnyilvánul ráadásul anélkül, hogy az az Egó korlátozott perspektívából születő ügyködéseinek lenne eredménye. Ez a valódi és tudatos, és mégis hétköznapi akarat- és szándékmentes teremtés. Ez az, ami fénysebességgel változó világunkban egyre hangsúlyosabb és fontosabb.

A következő gyakorlat egy nagyon egyszerű „magunkba ülés”, szeretettel osztom meg veletek, de nem szükséges a konkrét szavak szintjén gyakorolni, remélem, a fenti gondolatok segítségével sikerül majd a lényeghez kapcsolódni.

Barátodként az Úton,
Réka


Gyakorlat: „Belső elfogadás légzésmeditáció”

(Ha úgy érzed jónak, hallgathatod a fenti zenét közben.)

Ülj le nyugalomba. Szánj egy pár percet arra, hogy a figyelmed megtalálhasson egy olyan élethelyzetet, amiben mással vagy saját magaddal kapcsolatban csalódottságot, fájdalmat, félelmet, szorongást, kontrollvesztést vagy más nehezen elviselhető érzést tapasztaltál…

Vedd rá magad egy kis időre, hogy ezek az érzések most ismét a felszínre törhessenek, és engedd meg, hogy itt és most ismét érezhesd azokat. Fókuszálj a testedre és amennyire lehet, igyekezz pontosan megtalálni azokat a testi helyeket, ahol ezeket az érzéseket tárolod. Kifejezetten a testi érzetekre (tehát nem a lelki érzelmekre) figyelj most.

Kis idő múltán (ne siess) érezd a légzésed, anélkül, hogy annak a természetes ritmusa megváltozna… Érezd, ahogy a légzésed beleáramlik és átmossa ezeket a testtájékokat: lélegezz ezekre a helyekre a testedben ellazulást, kedvességet és elfogadást. Egyszerűen csak fogadd el, hogy vannak ilyen érzéseid, és hogy vannak testi tartásaid.

Nem kell, hogy bármit is aktívan csinálj ezekkel a testi érzetekkel, és lelki érzelmekkel: nem kell, hogy kilélegezd, nem kell, hogy „elküldd”, nem kell, hogy elfojtsd, nem kell, hogy „kiégesd”… Egyszerűen csak engedd meg, hogy érezd az érzéseidet és azt, ahogy a tested ezeket őrzi… Most megbocsáthatod magadnak, hogy ezek az érzések itt vannak benned. Nem az a baj, hogy benned vannak, hanem hogy nehéz elviselned, hogy benned vannak.

Nyisd meg magad annak a gondolatnak, hogy ezek az érzések nem pusztán pillanatnyi életed, vagy élethelyzeted eredményei, hanem egy ősi, kollektív, réges-rég elfeledett történet során ragadtak beléd. Ez a történet szinte nem is a tiéd, mégis van hozzá közöd, mégis hordozod a hatását magadban. A történet már rég nem is érdekes, akár el is feledhető…

Lélegezz magadba elfogadást, megbocsátást, érezz kedvességet magad iránt, és mindazok irányában, akik kapcsolódhatnak ehhez a történethez, mindazok irányában, akik sérülhettek.

Maradj benne ebben az állapotban egészen addig, amíg csak képes vagy rá. Ne fuss ki belőle, ne fojtsd el a kellemetlen érzéseket. Oldd fel magadban a gyors eredmény elvárását, vagy annak jól begyakorolt igényét, hogy a fájdalomtól gyorsan megmenekülj.

Ha benne maradsz, a tiszta jelenlét elvégzi helyetted a munkát.

Méh-dialógusok

Vagina monológok és Mellbeszélgetések után íme egy Méh dialógus. Ez a mostani írás egy bevezető… Lehet, hogy több is lesz belőle… Miért? Főleg azért, mert a legtöbbünknek eszébe sem jut a méhe a havi cikluson és esetleg a várandósság idején kívül. Pedig a méh lényegesen többről szól… Nemcsak hihetetlenül intelligens fizikai szerv, ódákat tudnék zengeni dúlaként erről a biológiai csodáról… Szoktam is személyes találkozásaink során. De a méhünk, mint ezt  sok (pl. sámán) tanításból is tudhatjuk, mint energetikai szerv lényegesen többrétű, és a női ciklus és a gyerekkihordás “csak” az ún. elsődleges funkciója. A méh többről szól. Többre és másra is képes…

A méhünk a szakrális nőiség nagyrészt elfeledett bölcsességének tárháza és legtöbbször kihasználatlan teremtő erejének székhelye.

A Méh perspektívája

A méhünkben tudás lakozik. Régen ezt úgy mondták: “látás”. Ismerjük a mondást: szívével lát az ember… Hát ebben az értelemben a nő lát a méhével is. Innen ered a belső érzékelése, mélyebb meglátásainak nagy része, homályból körvonalazódó ráébredései és intuíciója innen fakad. Az amerikai indiánok tanításai szerint a szem látásmódja valójában a ragadozó életformánk öröksége. De a varázslómesterek mindig is arra törekedtek, hogy túllépjenek a ragadozó szeme által észlelhető világ határain túlra. Szerintük a nők rendelkeznek azzal a szervvel, a méhükkel, mely lehetővé teszi a belépést a tiszta érzékelés birodalmába. Jellegzetesen női paradoxon az, hogy adottságunknál fogva végtelen erő áll rendelkezésünkre nőként, ugyanakkor legtöbben semmiféle érdeklődést nem mutatnak aziránt, hogy birtokba vegyék ezt az erőt.

A méhünk antenna is egyben. Olyan szerv, ami befogadója, tolmácsa és elosztója azoknak a finomabb energiáknak, melyek a az Anyaföld felől, a Holdtól, a Naptól és az egész Világegyetemből sugároznak rá(nk). Ezeket a hatásokat régen az asszonyok ismerték és tudatosan felhasználták, vagy épp óvták magukat tőlük. Teljesen természetes része volt életüknek a méh eseményeit (ciklus, várandósság)  kozmikus kapcsolódásukban megtapasztalni. Ezeket a tapasztalatokat továbbadták egymásnak, lányaiknak.

Teremtő erő és manifesztálás

zuki_mehdialogusA méh teremtőerőnk középpontja. Az, hogy ez egy gyermek várása során hogyan mutatkozik meg, sok magyarázatot nem igényel, bár annál inkább lenyűgöző… De a méh nemcsak magzatot hordhat ki, és teremtésre, kreativitásra nemcsak addig képes, amíg a nő biológiai, termékenységi ciklusa aktív – tehát a méh még a menopauza után is élő, klimax után sem szárad ki, nem válik terméketlenné, csak átlényegül. Hétköznapi tapasztalásunk, ha kicsit jobban belegondolunk az, hogy nemcsak fizikai értelemben tudunk terveket megfoganni, “kihordani”, megtámogatni, és megszülni. Régen ennek szakrális hagyománya is volt: férfi és nő között egyezség születhetett, ahol a nő magába fogadhatta a férfi nem csak fizikai magját, hanem terveit  és lényével, jelenlétével, átadódásra való képességével világra hozta azokat. Ha magunkba nézünk láthatjuk, hogy ezt a mai napig csináljuk. Fontos kérdés azonban az, hogy ezt mennyire tudatosan tesszük? Mennyi valóban felvállalt beleegyezéssel, vagy mennyi kihasználtsággal, vagy fordítva: mennyi mártírom önfeláldozással?

A Méh Munka folyamata:

Amikor a méhünkkel kezdünk dolgozni az egyik első lépés az méh egyszerű(?), hétköznapi folyamataira való ráhangolódás, az esetleges ritmuskibillenések, vagy akár problémák felismerése. Ezután következhet a méh terének fizikai és érzelmi megtisztítása, majd a már letisztult méhnek a kozmikus ritmusra való harmonizálása. Onnantól fogva, hogy a méh rákapcsolódik ezekre az egyetemes “mozgásokra” elindulhat antenna és tolmács funkciója és belső tudás és termékenység forrásává válhat ismét. Ekkor indulhat a méh sajátos “nyelvezetének” megtanulása. Figyelem: ez egy életre szóló folyamat, nem pedig gyorstalpaló, azonnali megoldás, nem valami “quick fix”. Sok belső aktív konfrontálódásra, radikálisan őszinte önmegismerésre és önelfogadásra irányuló hajlandóság és elköteleződés szükséges hozzá. A pár nappal ezelőtti Még Mágiája női műhely találkozón ebbe épp belepillanthattunk. Reményeim szerint ezt tovább folytathatjuk, kibővíthetjük majd további találkozások, workshopok során is. Figyeljétek a híreket a honlapon.

Megszólítanálak most itt közvetlenül és bátorítanálak arra, hogy hangolódj rá ezekre a gondolatokra, és tekints magadba, merülj el a méh terébe és kérdezz! Kérdezz saját magadtól. Beszélgess magaddal intuitív ráérzések formájában.

Mi a viszonyod a méhedhez? Mikor figyelted utoljára a holdciklusodat? Mennyire ismered testi és lelki hullámzásaidat a vérzésed és virágzásod körforgásában? Mikor volt utoljára olyan, hogy nem a fejedből kiindulva, hanem a szíved hívására és a méhed által vezetve cselekedtél? Mikor hallottad utoljára méhed szívverését? Mikor merültél el utoljára áramlataiban? Milyen érzéseket vet fel benned az, hogy a méhednek van hangja: dallama is és ritmusa is? Mit pendít meg benned az, hogy “méh-szív központ”? Mennyire érzed élőnek a méhed és az Anyaföld mélységében lévő középpont között a kapcsolatot, mennyire tapasztalod magad egyetemes lényként a hétköznapjaidban?

A Méhmunka lényege az átadódás és elengedés képességének, illetve az elköteleződésre és belső konfrontációkra való hajlandóság között húzódó egyéni, személyes, csak rád jellemző és hullámzóan változó egyensúlynak a meglelése.

A fentieket érzelemdús gondolatébresztőnek szánom. Örömmel fogadok bármilyen hozzászólást, személyes tapasztalat megosztást  itt a blogban! Írjatok, és kérdezzetek!

Minden út

Minden út egy irányba visz… Mondják is, tanítják is ezt, de amikor már jó néhány év eltelt az életedből, magadtól is felismered… és most nem csak arra gondolok, hogy maga az elmúlás elkerülhetetlen, legalábbis egy bizonyos formában, hanem hogy annak a fiatalos lendületű hévnek, ami jó esetben az évek múltával sem enyészik, igazában véve egyetlen valós iránya van.

zuki_minden_ut

Minden út végállomása egy,

ez pedig nem más, mint TE magad!

Minden út Hozzád vezet.

Minden út saját magad,

igazi Önvalód,

belső valóságod mélyebb megismerése felé visz.

Útjaink sokfélék és kanyargósak. Osho az önéletrajzában például arról beszél, hogy a szellemi út nem járható, csak “szárnyalható”. És mint a madár, a levegőben repülve a cél felé, a szellemi kereső az útján nyomot igazán nem hagy: nem hagy lábnyomot, melybe más beleléphetne, melyet másnak követnie kellene.

Én sem hiszem azt tehát, hogy egy úton kellene járnunk… Te meg én. Vagy Te meg Ő.  Hogy is szól az a kedves idézetem? Ne járj mögöttem – lehet, hogy nem vezetlek. Ne járj előttem – lehet, hogy nem követlek. Járj hát mellettem, s légy a társam, barátom. (Albert Camus) De előfordul, hogy ahhoz, hogy két ember barát maradhasson, még az útjaiknak is másfelé kell, hogy kanyarodniuk. Egy ideig.

Sokfélék ezek az utak. Magamról szólva azt mondhatom, én (pontosabban Én) valószínűleg unatkozom a már megjárt utak kényelmességében: erre utal életemnek szinte minden főbb eseménye. Szemlélem én ezt a tendenciát magamban, és vágyakozom is “pihenősebb túrák” iránt időnként, de valahogy mélyről úgy tűnik mégsem ez vonz. De nem ajánlom én ezt senki másnak, csak csendesen megjegyzem ezt itt, főleg azért hogy idézhessem a következő ihletést, melyet nagyon szeretek, remélve Neked is tetszeni fog. (Hárs Ernő a vers fordítója Nagyapámék és Kis Klárának régi jó barátja ráadásul, így külön örömmel osztom meg ezt a Robert Frost verset az ő tolmácsolásában):

A nem járt út

Robert Frost

Rőt fák közé két út vezetett,
S csak egyre tehettem lábamat,
Sokáig álltam, s míg lehetett,
Szemmel követtem az egyiket,
Míg el nem tűnt a bozót alatt;

 S a másik útra tértem, amely
Ugyanolyan szép volt s jobb is talán,
Mert járni való fű lepte el;
Noha járt voltában semmivel
Nem tett túl egyik a másikán,

S mindkettejükre e hajnalon
Láb nem taposta levél borult.
Az elsőt, ó, máskorra hagyom!
De visszatérek-e, nem tudom,
Ismerve, hogyan fut útba út.

S így kezdem majd sóhajtva mesém
Valahol sok hosszú év után:
Két út vitt át a fák sűrüjén,
S a ritkábban járt lett az enyém,
A különbség ebben áll csupán.

Tovább folytatva utakról szóló elmélkedésemet itt: az is igaz, hogy egy ember életén belül is több útkereszteződés adódik. Ezekre gyakran úgy gondolunk, mint jelentős váltásokra, megújulási helyzetekre. Lehet öregszem (sőt: biztos 😉 ), de ebben is egyre kevésbé hiszek. (Úgy egyébként a választás szabadságában nagyon, de erről majd máskor). De az életre való pillanatnyi rálátásom szerint illúzió az, hogy a hétköznapjainkat a leglátványosabban meghatározó (a spirituális körökben egó-ként becézett) részünk igazán “dönthetne”. Hihetjük azt, hogy egy-egy helyzetben “megújultunk”, vagy megváltoztunk, hogy levetettük burkainkat és (ahogy Anikó olyan szépen kifejezte egyik Asszonykörös alkalmon) lelkünk ingeit, vagy hogy újakat öltöttünk magunkra. De a legtöbbször nem valódi változásról van szó, hanem arról, hogy a levedlett “lelki kígyóbőreink” alatti friss bőr még érzékeny, és emiatt beidegződött eltompultságunk után végre ÉRZÜNK is valamit.

De az, aki mind a tompultságot, mind a friss intenzitást érzékeli, még mindig ugyanaz. Azért érdemes erről beszélni talán, mert túlontúl gyakran találkozom túlzott lelkesültséggel vagy éppenséggel elkeseredéssel pont ilyen útkereszteződési krízisek kapcsán. De van abban valami mélységesen megnyugtató, sőt felszabadító, amikor felismerjük, hogy nincs is akkora jelentősége ezeknek a helyzeteknek, miközben persze pontosan ezek a helyzetek adják életünk sava-borsát.

minden_ut6Mert a lényeg mindennek mélyén nem más, mint az az elementáris erejű Vonzás (ami nem azonos hétköznapi vonzódásainkkal), mely felszínesebb Választásokat nem enged. Majdhogynem azt mondom: ez a vonzás tart rajta az egyetlen és valódi utunkon még akkor is, amikor épp azt hisszük elkanyarodunk valamerre. De ez a Vonzás nem tudható, nem tanulható, nem árulhatják el nekünk mesterek és tanítók, és legfeljebb mások élményeiről olvashatunk.

Viszont ez a vonzás érezhető! És ha valamire jók a keresztutak, akkor éppen arra, hogy ezen életcsomópontokban rákényszerülve arra, hogy saját sérülékenységünket felismerjük, elfogadjuk, megéljük, megtörténik a csoda: érezni kezdünk.

Tehát nem arra érdemes figyelni, merre vezet az út (lásd fentebb: úgyis ugyanoda, bár ez mindannyiunk számára más hely, mely mégis azonos), nem is arra mi az, amit ekkor intenzívebben, frissebben, élőbben tapasztalunk, érzünk — hanem az érzésre magára!

Az érzés maga az út.

Amikor az érzés útjára lépünk, felszínre tör az, amit hívhatunk a “lélek hangjának”, vagy szabadságérzetnek, “hívásnak”, emelkedettségnek, megújulásnak, változásnak. Vagy amit abban a dalban, amit remélhetőleg épp hallasz, úgy fogalmaz meg Tina Malia az énekes-szerzőnő, hogy:

This is the sound of one heart starting to hear – íme a hallani is tudó szív hangja
This is the sound of faith stepping out of fear – íme a félelemből kilépő hit hangja
Oh the journey of one soul’s passage through time – ó, a Lélek időkön átívelő útja
And oh, this is one lone dreamer learning to fly – ó, magányos álmodó szárnyalni tanulsz

Én pár nap múlva elutazom. Nemcsak repülőre ülök, hanem Útra megyek. (Amíg visszaérek olvasgasd ezt az írást 🙂 ) Remélem, hogy olyan út lesz ez, ami abban erősít, amiről itt írok. Valahogy más mostanában egyszerűen nem érdekel. Nincs hozzá közöm. Kíváncsi vagyok, a Vonzásra való rárepülésem közepette milyen lesz a táj, a flóra és fauna, amit az utam mentén szemlélhetek, milyen lesz maga az út (tudod, az a bizonyos “nem járt”), amit minden érzékemmel érezhetek, milyenek az emberek, akikkel kapcsolódni fogok…

Bizalmam van abban, hogy nem számít, merre megyek, mert úgyis “arra” jutok.

Ha tetszett a dal, amit hallgattál, akkor tudd, hogy ez mindig kedves angol barátaimat és a Munkában társaimat idézi (majd a továbbiakban többször is fogok hivatkozni rájuk, sőt valószínűleg idézni is tanításaikból. Angolul értőknek a teljes dal szövege alább.) Magát a dalt többször is meghallgathatod, ha a lejátszás végén a jobb fölső sarokban lévő kis keresztet megnyomod, utána pedig a lejátszást jelző nyílra kattintasz.

Szeretettel,

Jó barátnőd és Társad a Változásban (mely nincs is ,-) )

Réka

This is the sound of one heart starting to hear
This is the sound of faith stepping out of fear
Oh the journey of one soul’s passage through time
And oh, this is one lone dreamer learning to fly

This is the sound of love reaching out from the storm
Calling through the thunder, through the anguished walls
And I can feel the winds, feel them beginning to turn
And oh, this is one small light starting to burn

And Your Love is shining
In everything I do
And I hear You calling for me
For all roads lead, all roads lead,
All roads lead to You.

This is the sound of prayer on its way to the sun
Calling all the children to gather as One
I can see us there, see it clear as the blue
And oh, this is one small heart, here is my gift to You

And Your Love is shining (every moment of my day)
In everything I do (every movement, everywhere I go)
And I hear You (every time I speak your name)
Calling for me (I know that you are here, inside)
All roads lead, all roads lead to Your Love…
All roads lead to You.

So count the hilltops, count the towns
As we’re crossing over
See not, hear not, speak no sound
From this golden flower

(B)Anyák Napja

Nem ünneprontó szeretnék lenni, csak tetszik és elgondolkodtat a szóvicc: ezen a napon minden anyai beavatást kapott nő, saját maga mélységeit és magaslatait ünnepelendő, igazán előkaphatná belső batyujából “banyai” képességeit  — melyek a tévhittel ellentétben NEM negatívak, sőt inkább varázslatosak.

A beavatottsághoz nem kell feltétlenül szülni, bár a dolognak ez a legelterjedtebb, legáltalánosabb módja. Hozzáteszem, láttam én dúlaként sok nőt szülés után, mégis “ártatlanul”, szinte naivan, és fordítva, sok nő ér el gyerek szülése nélkül is mély, asszonyi bölcsességekhez.

zuki_lany_anya_banyaA banya ősöreg archetípus. Országoktól, vallásoktól, hagyományoktól szabad, mindennél régebbi, egyetemes, mindannyiunkban belül munkálkodó “energianyaláb”. Egy szín, a női lélek egy különleges árnyalata. Van ahol Holdanyónak hívják. A népmesék tanúsága szerint elég ijesztő, bibircsókos is, öreg is, valahogy már a halálhoz, a túlvilághoz tartozik, nem szeretjük, félünk tőle… Mégis, a legtöbbször a banya bölcs és ha a neki járó tisztelettel közelítenek hozzá mindig a legjobb megoldást adja, sőt, néha még fején átbucskázva fiatal király kisasszonnyá is változhat! Igazi varázslónő! Boszorka a legjavából, de rontást csak akkor hoz, ha a neki járót, a jussát nem kapja meg.

Mi az, amit a legtöbbször kér? Ha az ember lánya körbetekint, kutakodik azt látja, hogy Hold rituálékból, tanításokból van bőven, sokszor annyi, hogy azt sem tudjuk már melyik igaz, melyik csak “divatos”. Felajánlások, fogadalmak, belső, lelki természetű áldozatok, lemondások sora fűszerezi ezeket a szertartásokat. És érdemes is kicsit elmerülni ezekben, ízlelgetni, és megtalálni a saját magunk mélységeit megszólító formákat, bátorítok mindenkit rá. De a lényeg nem a formákban van — szerintem.

Mi is az, ami igazán a bennünk élő ősöreg Bölcsasszonynak, a Banyának jár? Ez nem kevesebb (de nem is több), mint  a jelen pillanat. Az IDŐ! A most. Tudod-e igazán belül, hogy az, ami most van, az nem a tiéd? Hogy az valójában nem hozzád tartozik? Hogy azt csak kölcsön kaptad? A jelen nem más, mint saját jövőnktől kölcsönzött álomvalóság.

Az a jó abban, amikor ezt zsigeri szinten felismerjük, hogy rájövünk, milyen jó nekünk. 🙂 Egyszerűen megtanít értékelni azt, ami van. Simone Weil úgy fogalmazta ezt: “tanuljunk meg vágyakozni azután, ami már a miénk.

Egy egyszerű lelki gyakorlatot javaslok (nem csak) mára:

Mi lenne, ha ezt a napot, Anyák napját egy kicsit a Banya szemszögéből tekintenéd? Képzeld magad bele, hogy az, amit épp élsz, az valójában már emlék. Képzeld azt, arra, ami épp történik mintha több évtized távlatából, és bölcsességéből néznél rá. Mi lenne, ha informális egész napra szóló “meditációd” az lenne, hogy mindarra ami van a jövőd perspektívájából tekintenél, és gyakorolnád azt, hogy lásd, ez (is) elmúlik majd.

Először kicsit édes-bús lehet az embernek ez a gyakorlat, de csak azért, mert felesleges félelmek színezik a jövőhöz való viszonyunkat. Mert azt tanultuk, hogy feltétlenül szomorúnak kell lenni, ha az elmúlásra nézünk. De ez egy régi lelki gyakorlat, melynek az eredménye nem más, mint hogy az elmúlás felszíne alatt húzódó, zajló változásba, állandó áramlásba kapcsolódhassunk.

Legfőképp az történik, hogy a dolgok átértékelődnek: mi lényeges, mi felszínes. A külső és belső jelenségek friss színt kapnak, élettel telítődnek meg a rutin érzékelés megváltozásának eredményeképpen.

De van még egy “mellékhatás”: ilyenkor ismerkedünk azzal, ami már vagyunk, de még inkább leszünk. A Banya megérdemli ezt, előbb-utóbb úgyis eljön az ő ideje, de egész másképp lesz jelen az életünkben, ha már lány, anya, boldogasszony korainkban is megadjuk a neki járó helyet lelkünkben. Mint ahogy hordozzuk magunkban saját már “múltbéli” női aspektusainkat, már most is ott él bennünk a banya is, csak nem szeretünk szembesülni vele. De mi lenne, ha ma megengednéd, hogy kiterjedhess nőiséged minden irányába?

És mi lenne, ha legalább felhívnád anyád, és nagyanyád (még jobb, ha találkozol velük, és átöleled őket, ha még egyáltalán lehet, mert élnek még), és gondolnál egy pár pillanat erejéig az összes ismert és már nem is ismert női felmenőidre is? Határozottan javaslom 🙂

Végezetül pedig szeretettel küldöm alább egy modern kori “fehér boszorka”, énekesnő (jó régi) dalát. Ez a dal annak idején e tekintetben nagy inspirációval szolgált nekem. Kate Bush szövegei szimbólumokkal dúsak, sok tekintetben felülmúlhatatlanok, ha szereted az ilyenféle zenét, kívánom élvezd (angolul értőknek szöveg alább).

Társad a változásban,

Réka

 

Hello, old lady.
I know your face well.
I know it well.

She says,
“Ooh-na-na-na-na-na-na-na-na!
I’ll be sitting in your mirror.
Now is the place where the crossroads meet.
Will you look into the future?

“Never, never say goodbye
To my part of your life.
No, no, no, no, no!
Oh, oh, oh,

“Let me live!”
She said.
“C’mon and let me live, girl!”
She said,
“C’mon and let me live, girl!”
(“C’mon and let me live!”)

“This moment in time,”
(She said.)
It doesn’t belong to you,”
(She said,)
It belongs to me,

“And to your little boy and to your little girl,
And the one hand clapping:
Where on your palm is my little line,
When you’re written in mine
As an old memory?
Ooh, na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-

“Never, never say goodbye
To my part of your life.
Oh no, no, no, no, no!
Never, never, never!
Never, never let me go!”

She said,
“C’mon and let me live, girl!’
(“C’mon and let me live!”)
She said,
“C’mon and let me live, girl!”
(“C’mon and let me live!”)

I put this moment — here.
I put this moment — here.
I put this moment–

“Over here!
“Over here!
Can’t you see where memories are kept bright?
Tripping on the water like a laughing girl.
Time in her eyes is spawning past life,
One with the ocean and the woman unfurled,
Holding all the love that waits for you here.
Catch us now for I am your future.
A kiss on the wind and we’ll make the land.
Come over here to where When lingers,
Waiting in this empty world,
Waiting for Then, when the lifespray cools.
For Now does ride in on the curl of the wave,
And you will dance with me in the sunlit pools.
We are of the going water and the gone.
We are of water in the holy land of water
And all that’s to come runs in
With the thrust on the strand.”

Minden nő ugyanaz az “Egy Nő”

zuki_mindenno_big

Minden Nő ugyanaz az Egy Nő.

Csak Egy Nő van ezen a Földön.

Mikor egy nő ráébred erre, legvadabb álmait felülmúló módon lesz hatalmassá! Minden félelme, minden szeparációs (elkülönült létmódját hangsúlyozó) illúziója lepelként hullik le róla, és csak az eredendő Egység emléke marad vele. Nincs miért tovább versengeni… sem belül, sem másokkal, kívül.

Minden nő, fiatal, öreg, mind-mind a Szakrális Nő, az Istenasszony, az eredendő Női Princípium megtestesülése itt és most… Mindannyian a szeretet és az együttérzés energiájának hordozói vagyunk. Az egó kicsinyes félelmei, hódításai elenyésznek, eredményei mulandóak. Az egyedüli igaz és örök, romolhatatlan erő a Szeretet Fénye, ez az, ami az igazi Valóság, és mi mindannyian és együttesen vagyunk megtestesítői ennek a Valóságnak. Ebben a Valóságban minden számunkra lényeges dolog, minden személy, minden élmény, minden tapasztalás, már megjelent, vagy épp most van jelen, vagy valamikor manifesztálódni fog… és minden, ami elhagyható, az már el is hagyott, épp most hagy el, vagy el fog hagyni minket.

Az igazi Szabadság abból fakad, hogy ráébredünk arra, hogy minden egyes pillanatban mi magunk vagyunk az Isteni Minőség maga. Amikor ez a tudat hatja át minden pillanatunkat, akkor azt vonzzuk be, ami Valódi, és ami saját magunk lélekfényének legmagasabb frekvenciáját hordozza.

Ez a Nőiség gyógyulásának és gyógyításának útja, módja. Hordozni magunkban az Egyetlenegy Nő igazságát – minden pillanatban. És amikor felszabadítjuk magunkat egymástól való elszakítottságunk álmából akkor tudunk igazán mélyen együttműködni és együttérzésünket és szeretetünket az egész Emberiség Szíve felé irányítani.

Az alábbi videót pár évvel ezelőtt találtam. Angolul értőknek különösen ajánlom. Clarissa Pinkola-Estés (a Farkasokkal Futó Asszonyok és az  Untie the Strong Woman, vagyis Az erős nő feloldozása c. könyv írójának) szavai (idézet az utóbbi könyvből való) mint mindig, most is megríkattak és inspiráló módon felemeltek. A török származású rendezőnő Filiz Telek képei és a zene pedig gyönyörű aláfestései a gondolatoknak.

Nagy szeretettel ajánlom Nők Napjára – Mindannyiunknak, Magunknak, és az Egy Nő megélésének örömére.

Ode to Great Mother from Sacred Resonance on Vimeo.

Nedves, sötét, gubancos, nőies

Az Újév első napjaitól kezdve egy sokunkat érintő, karmikus (több generáción át viselt) trauma foszlányai keringenek körülöttem. Dolgozom ezekkel a témákkal nap mint nap, magamban és Veletek, konkrét történetek, tanácsadás, támogatás által is. Feltűnő ennek a témának a hirtelen és hangsúlyozott felszínre kerülése, úgy érzem hangját akarja hallatni, gyógyulásra, gyógyításra vár, méghozzá sürgető módon. Pár napja pedig a One Billion Rising világméretű eseményei kapcsán merült fel bennem az a konkrét kérdés, hogy lesz-e valaha is olyan világ (és ha igen, vajon mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz), hogy ne kelljen soha többet már olyan szavakat hallanunk, hogy „családon belüli erőszak”, „megerőszakolt kisgyerekek”, „legalizált abúzus”, hogy ne kelljen kényszerből választott abortuszról, félelemből, szegénységből kifolyólag otthonról elküldött kisbabákról, vagy a kórházakban a vajúdás órái alatt elszenvedett, a medikalizált biztonság álarca mögé bújtatott durva szülésvezetések történeteiről, stb. beszélni?

De Földanyánk is roskadozik alattunk! Gaia segítségért kiált! Az állatok kihalási rátája az egekig rikolt (ilyen számokat csak azokban az időszakokban látnak a geológusok, amikor tudva lévőleg teljes élet kipusztulás következett be itt a Földön). Energiaforrásait kiaknáztuk, de arroganciánk töretlen: ha nincs már kőolaj, sebaj, itt a fracking, a palagáz, és egyébként meg irtsuk ki gyorsan azt a sok esőerdőt, mert hát mi más is lenne a dolga mindezeknek, ha nem az, hogy a sáska mentalitásba zuhant emberiség perc-életű komfortját tartsa fenn?


Ez az idézet került elém, lefordítom és megosztom, mert szeretném, ha mások (Ti) is elmerenghetnétek rajta.

zuki_nedvesgubancosEmlékeztetőül: a feminin és maszkulin jelzők a bennünk élő férfi(as) és női(es) minőségekre utalnak, tehát soha nem leegyszerűsítve nőkre és férfiakra – nem győzöm ezt eleget hangsúlyozni. Nőkben is van torzult, tomboló és agresszív yang, és a férfiakban is befogadó yin... Hangsúlyozom ezeknél a fajta idézeteknél, hogy a yin és a yang egyensúlyáról igyekszem én is mindig beszélni. Nem csak arról van szó, hogy az egyik nem jobb a másiknál, de a kettő nem is létezhet egymás nélkül. Egy fának, a növényeknek szüksége van napra, vízre. Ha túl sok nap, vagy túl sok víz – az betegséget, egyensúlyvesztést, végül pusztulást eredményez. Világunkban hihetetlen hiány van a torzítatlan yang tiszta és teljes önmegismerésre törekvő bátor fókuszából, de sajnos legalább akkora hiány van a yin elfogadó, egység felé vonzó minőségéből is. Sokakban mégis ellenállást kelt a nőiesebb yin-ség hangjának felerősödése, vagy akár csak megszólalása is: sok a tabu, sok az ellenállás, sok a félreértés… Ha azt vennéd észre magadban, valamennyire is így érzel, azt javaslom, merülj bele, tekints rá kényelmetlen, feszítő ellenállásaidba és nézd meg miből fakad… Nemcsak magadat gyógyítod ezzel, hanem sokkal több(ünk)et.

„Amikor az első, a földbe gyökerező csakra blokkolt és zárt, a női minőséget megtestesítő Anyaföldtől való leválasztottságunkat éljük meg: árvának és elanyátlanodottnak érezzük magunkat. Amikor a maszkulin túlzottan tombol bennünk egyéni és kollektív szinten, akkor a biztonságunkat az anyagi dolgokban véljük megtalálni. Az individualitás a kapcsolatok fölé, az önös indíttatások a családi, társadalmi és globális felelősségvállalás fölé kerekedik. Minél elválasztódottabbnak vagyunk a Földtől, annál ellenségesebbekké válunk a női minőségek irányában is. Lemondunk szenvedélyességünkről, kreativitásunkról, és termékeny, szakrális-szexuális természetünkről. A végére az egész Föld életveszélyessé és életellenessé válik. Emlékszem, egyszer egy sámán gyógyító asszony mondta nekem azt, hogy „Tudod, miért vágják ki az esőerdőinket? Azért, mert nedves, mert sötét, mert gubancos, és nőies. – Alberto Villoldo

Mint mindig, a belső munkát (is) javaslom. Javaslom, hogy lelkes, táncos, milliárdos közösségi felkelés után, kihasználva az évkör befelé húzódásra, méhbemerülésre invitáló utolsó napjait, vonulj vissza belső indíttatásod szerint egyszer, kétszer, vagy akár többször is, és engedd magadon belül felszínre azokat az érzéseket, amik a nőiséggel kapcsolatos traumák kapcsán benned élnek.

Egyszerűen engedd meg, hogy ezek előjöhessenek, mert elég volt az elfojtásból! Legalább magunkon belül nézzük meg mi történik, ha engedjük az érzéseink szabad áramát. 

Nézzük meg belül: mit érzel? Fájdalmat? Haragot? Tompaságot? Feszülést? Görcsöt? Áramlást? Nehézséget? Hideget? Meleget? Vagy akár örömet? — Képes vagy-e egyáltalán nyersen, kognitív, illetve érzelmi tolmácsolás nélkül érzékelni mindazt, ami itt téged most ebben a világban körbevesz?

Oly sokunkban oly mélyen van mindez eltemetve, hogy gyakran már az érzés sem megy, vagy csak nehézkesen. Lefojtás mellett remekül tudunk “sminkelni” is, ezt akkor tesszük, amikor megérezzük az érzést, de azt mégis mesterségesen (külcsínt s belbecset egyaránt manipulálni óhajtó módon) “pozitív” kategóriákba címkézzük. Példa: hányszor hallom az ilyen mondatokat tőletek: “fáj nekem ez a világ, ezért menstruációkor majd szétrobban a méhem, de én ugyebár “tudatos” nő vagyok, ezért úgy csinálok, mintha nekem ez a fájdalom örömet szerezne…”. Nagy örömet (is) tud szerezni a menstruáció, de nem lefojtások árán! Ahogy Prince Ea (rapper 😉 ) a lenti,  a fiatal generációt megcélzó, öko-tudatos videójában mondja: “The thing about Truth is, it can be denied but cannot be avoided.” (Az igazság megtagadható, de nem elkerülhető.) De a képzelt vagy valós méltóságunkat megőrizni akarásunk az igazságot túl gyakran külső és komfortra törekvő belső világunk által támogatott, de legalábbis megtűrt kategóriáiba skatulyázza be.

De mi van, ha nem ezt teszed? Mi mást tudsz még torzítatlan érzéseiddel tenni, ami a valódi elfogadás irányába vihetne? És amikor elindulsz ebbe az irányba, a tiszta, torzítatlan, kendőzetlen érzések irányába: mit szeretnél, mit tudsz ezzel az árammal kezdeni? Kész vagy-e elengedni azt a csomót, ami téged és az érzés tagadását benned fenntartja? Vagy szükséged van-e rá még valamiért, lehet éppenséggel pont a megtartó ereje miatt? Persze néha szükséges, hogy a meglévő status quo fennmaradjon – de akkor is maradjon fenn egyelőre úgy, hogy ez tudatos belegyezésed, nem pedig a fel nem ismertségből fakadó reflex eredménye. És legalább a játék kedvéért, vagy akár valósan is belehasítva: nézd meg, mi válna belőled, ha ez a megtartó csomó kioldana és elhagyna téged, vagy ha ezt most te elengednéd! Vajon mi maradna a lefojtott, átsminkelt vagy torzult érzések helyén?

Nézd meg, mi van a hiányon túl… és lehet, hogy csodát találsz.

Szeretettel,

Réka

U.I. 2015. április: … ezt a cikket régebben írtam (eredeti itt: http://www.obolkut.com), de ma intuitív, belső indíttatásra újra előszedtem, beleírogattam, majd újra publikáltam. Szinte azonnal az alábbi pár nappal ezelőtt YouTube-ra feltett videó került elém (talán válaszként?). Megosztom, gondolva gyönyörű gyerekeimre, vagy bárkire, aki ért angolul, és nyitott a rapp stílusra –  ;). Ha ez nem fekszik, akkor alább a szokásos z.e.n.e.



 

Egyszerűség, munka és öröm

Ezen a héten egy rövid, de gyönyörű kis filmet osztanék meg Veletek, a címe “Barátnőm Maia“. Szerzője Julia Warr (elég híres tv riporternő).

Olyan hihetetlen egyszerűséggel, de kivételes szépséggel mutatja be, hogy mennyire kevés (és mégis sok) kell ahhoz, hogy belső békénk, értékünk, belső erőnk, egészségünk kibontakozhasson és hétköznapjainkban is megnyilvánulhasson…

Három szó az, amit a 95 (!!) éves Maia Helles a filmecske végén összegez számunkra: “egyszerűség, munka és öröm” – élete azt példázza, ezek kellenek ahhoz, hogy kiteljesedett életet élhessünk (és az ő esetében hosszút is, és nem is akármilyen állapotban). Egyszerű, de szívvel elkészített ételek, napi testnek örömet nyújtó mozgás, a környezetünkben lévő tárgyak hétköznapi szépsége kulcsfontosságú elemek ahhoz, hogy nemcsak hosszú, de boldog és gyönyörű lehessen az életünk.

zuki_egyszeruseg2Mikor dolgozom veletek a csoportokban, gyakran azt tapasztalom, hogy nőként (csak?) azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy életünk szellemiséggel teljen meg, hogy kiteljesedett lehessen valami különöset kell csináljunk, hogy valami mást, mint amit már úgyis teszünk, hogy valamilyenné kell, hogy “váljunk”, valamivé meg kell érjünk, hogy valahová el kell, hogy “jussunk”, mert ahol vagyunk (szimbolikusan vagy konkrétan) nem “elég”.  Ezen, a modern világban elterjedt értékek alapján lehet, hogy Maia a hétköznapiság bájainak megélésére invitáló  szavai nem hangzanak túl csábítónak.

De persze mindkettőre szükség van. Szükség van a taoista értelemben vett (nem élettelen, tehetetlenséggel terhes, hanem a pillanat teljességével szüntelen párbeszédben lévő) “megelégedettségre” (contentment) és a szúfi értelemben vett  (nem a hiányból fakadó, hanem az eredendő egység emlékét hordozó) “vágyódásra” (longing) – egyszerre. Erről majd egyszer bővebben is írok itt.

zuki_egyszerusegAmit minderről bő lére eresztve elmondhatnék közvetítse inkább erős hangulatával ez a kisfilm. Én annyira megszerettem ezt a videót, hogy rendszeresen ezzel kezdem a napom, és olyan csodálat tölt el Maia iránt, hogy úgy érzem, régóta ismerem őt, és hogy ő már nekem (is) kedves barátnőm…

Inspirációk

zuki_inspiracio

Az alábbi lehetne a mottóm is.

A dal is szép, de a lenti szövegrészlet feltétlen megosztásra való.

“Hiszem, hogy a feladatom, hogy saját szépségedre emlékeztesselek! Ezt vallom és igyekszem, hogy ezt sose feledjem. Azért vagyunk itt ebben az életben, hogy tanuljunk: tanuljunk arról, hogyan is élhetünk érző lényekként egy olyan világban, ahol mások is élnek és éreznek. Olyan, mintha mindannyian spirálban táncolnánk… És még amikor még azt is hisszük, hogy épp lefelé zuhanunk, valójában épp azt éljük meg, hogy legalulról már csak felfelé vezethet az út. Nézz hát poharad mélyére, mert szerintem bőségesen tele van! Ez az élet az iskolánk, és azért vagyunk itt, hogy emberséggel teli emberekké válhassunk.”

“I do believe it is my duty to remind you of your beauty / I do believe it is and I’ll never forget. / We’re all learning how to be/ Living breathing human beings / In a world full of others living too! / We’re all dancing in a spiral / Even if we think we’re falling down for a while / The only place to go from the bottom is up / So look at your cup / Cause I think it’s full / This very lifetime is our school / And we’re all learning how to be / Human Kind.”

_______________________________________________

nothappypeople

Nem a boldog emberek hálásak, hanem a hálás emberek boldogak.

_______________________________________________

Ezt a zenét a kismamajóga óráimra járó egyik legkedvesebb anyuka bátyja szerezte – unokaöccsének… Nagyon szépek a gondolatok is, amik a dalt inspirálták, persze nem csak kisbabáknak szóló altatódalról van itt szó, hanem mindenféle hétköznapi vagy másféle tudatállapot váltással kapcsolatos félelmünkről is.  Szász Márk Boka azt írja:

“Amikor úgy 4 hónappal ezelőtt megszületett a kis unokaöcsém, arra jöttem rá, hogy a kisbabának az esti elalvás olyan, mint a mitikus halál folyóján való átkelés… minden nap és minden éjjel… Ezért van hát az, hogy bátorítjuk és erősítgetjük őket az altatódalainkkal. És így, mire felnövünk, már nem félünk… és ez az átkelés egy varázslatos hétköznapi csodává válik számunkra. minden nap és minden éjjel. Ezt a dalt tehát leges-legbátrabb unokaöcsémnek, Somának dedikálom (…).”

_______________________________________________

whatyouseekisseekingyou

Amit keresel már keres téged.

(Rumi)

_______________________________________________

Változó Világunkban most a NŐK az eredeti, Ős-Vágyódás szentségéhez kezdenek ismét mélyen kapcsolódni. És amikor ezt teszik az történik, hogy a Testük, a Lelkük, a Szívük és a Méhük Tere tudatosan éberré és lágyan befogadóvá válik. Az egész világon nők egyre nagyobb számban emlékeznek arra a Titkos Dallamra (magnetikus frekvenciára), melyet Lelkük mélye énekel a Beloved-nak, azaz az Imádott Barátnak, vagyis az Eredendő Egységre emlékeztető, ahhoz visszahívó Esszenciának, és hallják annak válasz-énekét minden porcikájukban, sejtjeiknek változó DNS-ében. Micsoda szerelmi történet: Isteni minőséggel romantikázni! Azok, akik ezt értik, hallják – tudják. És a NŐK ezt a szakrális románcot teljesen hétköznapi élethelyzetekben élik meg: a munkájukban, a művészetükben, az írásaikban, a gyerekeikben, otthonaikban, az ételeikben, a könnyeikben és mosolyaikban, a szerelmeikben… Hangolódj Te is rá erre a Dallamra és engedd, hogy magával ragadjon, bár nincs sok választásod egyébként sem, hiszen a Kollektiv Női Evolúció úgyis ebbe az irányba terelget mindannyiunkat. (www.obolkut.com)

wishedforsong

_______________________________________________

Szavak nélkül:

Amelie-les-Crayons : Tout de Nous from neomme on Vimeo.

_______________________________________________

_______________________________________________

iloveyou(too)

_______________________________________________

Szeretettel osztom meg az alábbi nagyon szép videót. Különösen a vörös ruhás nő kézmozdulatainak finom erejében véltem inspirációt felfedezni. Emlékeztet arra a munkára, amit már jó ideje élek-gyakorlok… Az a finom erőáramlás, amit a kezek tánca ott kifejez számomra pont azt a ciklikus, nőies energiát mutatja, művészi formában, amit a közös alkalmainkon is különféle formákban gyakorlunk. A többi tánc is gyönyörű persze, de ez volt számomra kiemelkedő.