Szerző: Gáborjáni Réka

Fuss a farkasaiddal

Jó erős Telihold jön ma már megint… a gondolatok is jöttek vele, és ahogy hallom tőletek, meg magamtól: az erős érzelmek is. Nem könnyű időszak ez, amit élünk éppen és bátran mondhatom, hogy különösen azok a nők (és férfiak), akik mélyen kapcsolódnak az ébredőfélben lévő kollektív feminin tudatossághoz nagy drámákat élnek meg hétköznapjaikban. Ha ezzel rezonálsz, ha te magad is ezt tapasztalod tudd, hogy amit érzel több, mint pusztán “te”, vagy a személyes érzéseid. Amit érzel, az legalább annyira személyes magántörténet, mint közösségi, kollektív történelem. Hihetetlen adag megcsalatottság, elhagyottság érzet, félelem, (ön)bizalomhiány és fájdalom bugyog fel mostanság a felszínre, és ha magadon belül még nem sikerült volna ezek számára kreatív csatornát nyitni, amin keresztül ezek nyíltan átáramolhatnának rajtad, és lelked energetikai struktúráján, akkor ezek az áramlások gátolva lesznek benned, amit tapasztalhatsz úgy is, mint egyfajta elakadás érzetet (életedben, terveidben, érzelmi bugyraidban), és úgy ahogy van ezek lehúzhatnak, rossz kedvűvé, depresszióssá, gyengévé, erőtlenné tehetnek… (pedig most épp milyen szépen süt kint a nap 😉 ). Fontos tudni azonban, hogy ezek csupán mind ú.n. árnyék identitások bennünk, …

Gáborjáni Réka – Bemutatkozom

Több, mint huszonöt éve jógázom, több, mint húsz éve tanítok és több, mint egy évtizede foglalkozom nőkkel – és még régebb óta magammal. Életemben hullámszerűen váltakoztak férfiasabb és nőiesebb periódusok, mindez saját természetem megismerésének irányába vezetett. Most is egy bizonyos ponton állok abban az áramban, amit Életnek is hívunk, és egyre jobban tudom élvezni azt, hogy – jó pillanataimban – az árammal eggyé válva nem akarok akarni. A nevünk “hívás”, engem Rékaként név folyónak – áramlatnak hívnak, Aradhana, a spirituális nevem pedig arra emlékeztet, hogy minden pillanatban azt éljem meg, ami akkor és ott valójában VAN. Női jóga oktató is vagyok,  vagyis a kifejezetten a női testre szabott, testtudatos és finom testérzékelésekre fókuszált mozgásóra (jóga) lelkesít! Pillanatnyilag havonta tartok Havi Női Jóga alkalmakat, melyek egy átlagos jógaóránál hosszabbak, és kicsit mindig beszélgetünk is. Hosszú évek óta kutatom, mind magamban, mind külső forrásokban azokat az elfeledett női tanításokat, praktikákat, amikkel a nők évezredek óta erőben és egészségben tartották magukat. Ebben a témában előadásokat tartok (Méh Mágiája), illetve a “méh munkás” gyakorlati műhelyek alkalmával is találkozhatunk, ahol …

Görcseink kincsei

“Élettörténeteinket sajátunkként megélni nehéz: de mégsem nehezebb, mint azzal tölteni az egész életünket, hogy elfutunk előlük. Rizikósnak tűnhet keblünkre ölelni saját sérülékenységünket, de nem veszélyesebb, mint feladni a szabad szeretetáramlás lehetőségét, a közösség érzését, az öröm érzetét. Persze pont ezek a dolgok azok, melyek a legsérülékenyebbé tesznek minket. De amikor készen állunk arra, hogy belemerüljünk sérülékenységünk sötétjének felfedezésébe, akkor találhatunk rá végül saját erőnk határtalan fényére.”  –  Brené Brown Amikor dolgozom Veletek egyre gyakrabban javasolok az alábbihoz hasonló lelkigyakorlatokat a konkrét helyzetek megoldására. Megosztok egyet itt is, bár jó tudni, nem a legkönnyebbek közé tartozik, hiszen annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy ha gondunk van, akkor elfojtsuk azt, illetve a hozzá kapcsolódó érzéseinket is; vagy (ha ez már tarthatatlan, és kénytelenek vagyunk szembe nézni a problémával) kényszeresen megoldani akarjuk azokat. Magyarán: így vagy úgy elutasítjuk a dolgot és az azzal kapcsolatos érzelmeinket és testi érzeteinket. Természetesen hasznos dolog több vasat tartani a tűzben. Ha például egy kismama szorong a várandósságával, vagy a szülésével, vagy a kórházon belüli beavatkozásokkal kapcsolatosan, bőven töltünk időt azzal is, hogy a külső …

Méh-dialógusok

Vagina monológok és Mellbeszélgetések után íme egy Méh dialógus. Ez a mostani írás egy bevezető… Lehet, hogy több is lesz belőle… Miért? Főleg azért, mert a legtöbbünknek eszébe sem jut a méhe a havi cikluson és esetleg a várandósság idején kívül. Pedig a méh lényegesen többről szól… Nemcsak hihetetlenül intelligens fizikai szerv, ódákat tudnék zengeni dúlaként erről a biológiai csodáról… Szoktam is személyes találkozásaink során. De a méhünk, mint ezt  sok (pl. sámán) tanításból is tudhatjuk, mint energetikai szerv lényegesen többrétű, és a női ciklus és a gyerekkihordás “csak” az ún. elsődleges funkciója. A méh többről szól. Többre és másra is képes… A méhünk a szakrális nőiség nagyrészt elfeledett bölcsességének tárháza és legtöbbször kihasználatlan teremtő erejének székhelye. A Méh perspektívája A méhünkben tudás lakozik. Régen ezt úgy mondták: “látás”. Ismerjük a mondást: szívével lát az ember… Hát ebben az értelemben a nő lát a méhével is. Innen ered a belső érzékelése, mélyebb meglátásainak nagy része, homályból körvonalazódó ráébredései és intuíciója innen fakad. Az amerikai indiánok tanításai szerint a szem látásmódja valójában a ragadozó életformánk öröksége. …

Minden út

Minden út egy irányba visz… Mondják is, tanítják is ezt, de amikor már jó néhány év eltelt az életedből, magadtól is felismered… és most nem csak arra gondolok, hogy maga az elmúlás elkerülhetetlen, legalábbis egy bizonyos formában, hanem hogy annak a fiatalos lendületű hévnek, ami jó esetben az évek múltával sem enyészik, igazában véve egyetlen valós iránya van. Minden út végállomása egy, ez pedig nem más, mint TE magad! Minden út Hozzád vezet. Minden út saját magad, igazi Önvalód, belső valóságod mélyebb megismerése felé visz. Útjaink sokfélék és kanyargósak. Osho az önéletrajzában például arról beszél, hogy a szellemi út nem járható, csak “szárnyalható”. És mint a madár, a levegőben repülve a cél felé, a szellemi kereső az útján nyomot igazán nem hagy: nem hagy lábnyomot, melybe más beleléphetne, melyet másnak követnie kellene. Én sem hiszem azt tehát, hogy egy úton kellene járnunk… Te meg én. Vagy Te meg Ő.  Hogy is szól az a kedves idézetem? Ne járj mögöttem – lehet, hogy nem vezetlek. Ne járj előttem – lehet, hogy nem követlek. Járj hát mellettem, …

(B)Anyák Napja

Nem ünneprontó szeretnék lenni, csak tetszik és elgondolkodtat a szóvicc: ezen a napon minden anyai beavatást kapott nő, saját maga mélységeit és magaslatait ünnepelendő, igazán előkaphatná belső batyujából “banyai” képességeit  — melyek a tévhittel ellentétben NEM negatívak, sőt inkább varázslatosak. A beavatottsághoz nem kell feltétlenül szülni, bár a dolognak ez a legelterjedtebb, legáltalánosabb módja. Hozzáteszem, láttam én dúlaként sok nőt szülés után, mégis “ártatlanul”, szinte naivan, és fordítva, sok nő ér el gyerek szülése nélkül is mély, asszonyi bölcsességekhez. A banya ősöreg archetípus. Országoktól, vallásoktól, hagyományoktól szabad, mindennél régebbi, egyetemes, mindannyiunkban belül munkálkodó “energianyaláb”. Egy szín, a női lélek egy különleges árnyalata. Van ahol Holdanyónak hívják. A népmesék tanúsága szerint elég ijesztő, bibircsókos is, öreg is, valahogy már a halálhoz, a túlvilághoz tartozik, nem szeretjük, félünk tőle… Mégis, a legtöbbször a banya bölcs és ha a neki járó tisztelettel közelítenek hozzá mindig a legjobb megoldást adja, sőt, néha még fején átbucskázva fiatal király kisasszonnyá is változhat! Igazi varázslónő! Boszorka a legjavából, de rontást csak akkor hoz, ha a neki járót, a jussát nem kapja meg. …

Minden nő ugyanaz az “Egy Nő”

Minden Nő ugyanaz az Egy Nő. Csak Egy Nő van ezen a Földön. Mikor egy nő ráébred erre, legvadabb álmait felülmúló módon lesz hatalmassá! Minden félelme, minden szeparációs (elkülönült létmódját hangsúlyozó) illúziója lepelként hullik le róla, és csak az eredendő Egység emléke marad vele. Nincs miért tovább versengeni… sem belül, sem másokkal, kívül. Minden nő, fiatal, öreg, mind-mind a Szakrális Nő, az Istenasszony, az eredendő Női Princípium megtestesülése itt és most… Mindannyian a szeretet és az együttérzés energiájának hordozói vagyunk. Az egó kicsinyes félelmei, hódításai elenyésznek, eredményei mulandóak. Az egyedüli igaz és örök, romolhatatlan erő a Szeretet Fénye, ez az, ami az igazi Valóság, és mi mindannyian és együttesen vagyunk megtestesítői ennek a Valóságnak. Ebben a Valóságban minden számunkra lényeges dolog, minden személy, minden élmény, minden tapasztalás, már megjelent, vagy épp most van jelen, vagy valamikor manifesztálódni fog… és minden, ami elhagyható, az már el is hagyott, épp most hagy el, vagy el fog hagyni minket. Az igazi Szabadság abból fakad, hogy ráébredünk arra, hogy minden egyes pillanatban mi magunk vagyunk az Isteni Minőség maga. …

Nedves, sötét, gubancos, nőies

Az Újév első napjaitól kezdve egy sokunkat érintő, karmikus (több generáción át viselt) trauma foszlányai keringenek körülöttem. Dolgozom ezekkel a témákkal nap mint nap, magamban és Veletek, konkrét történetek, tanácsadás, támogatás által is. Feltűnő ennek a témának a hirtelen és hangsúlyozott felszínre kerülése, úgy érzem hangját akarja hallatni, gyógyulásra, gyógyításra vár, méghozzá sürgető módon. Pár napja pedig a One Billion Rising világméretű eseményei kapcsán merült fel bennem az a konkrét kérdés, hogy lesz-e valaha is olyan világ (és ha igen, vajon mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz), hogy ne kelljen soha többet már olyan szavakat hallanunk, hogy „családon belüli erőszak”, „megerőszakolt kisgyerekek”, „legalizált abúzus”, hogy ne kelljen kényszerből választott abortuszról, félelemből, szegénységből kifolyólag otthonról elküldött kisbabákról, vagy a kórházakban a vajúdás órái alatt elszenvedett, a medikalizált biztonság álarca mögé bújtatott durva szülésvezetések történeteiről, stb. beszélni? De Földanyánk is roskadozik alattunk! Gaia segítségért kiált! Az állatok kihalási rátája az egekig rikolt (ilyen számokat csak azokban az időszakokban látnak a geológusok, amikor tudva lévőleg teljes élet kipusztulás következett be itt a Földön). Energiaforrásait kiaknáztuk, de arroganciánk töretlen: ha nincs már …

Egyszerűség, munka és öröm

Ezen a héten egy rövid, de gyönyörű kis filmet osztanék meg Veletek, a címe “Barátnőm Maia“. Szerzője Julia Warr (elég híres tv riporternő). Olyan hihetetlen egyszerűséggel, de kivételes szépséggel mutatja be, hogy mennyire kevés (és mégis sok) kell ahhoz, hogy belső békénk, értékünk, belső erőnk, egészségünk kibontakozhasson és hétköznapjainkban is megnyilvánulhasson… Három szó az, amit a 95 (!!) éves Maia Helles a filmecske végén összegez számunkra: “egyszerűség, munka és öröm” – élete azt példázza, ezek kellenek ahhoz, hogy kiteljesedett életet élhessünk (és az ő esetében hosszút is, és nem is akármilyen állapotban). Egyszerű, de szívvel elkészített ételek, napi testnek örömet nyújtó mozgás, a környezetünkben lévő tárgyak hétköznapi szépsége kulcsfontosságú elemek ahhoz, hogy nemcsak hosszú, de boldog és gyönyörű lehessen az életünk. Mikor dolgozom veletek a csoportokban, gyakran azt tapasztalom, hogy nőként (csak?) azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy életünk szellemiséggel teljen meg, hogy kiteljesedett lehessen valami különöset kell csináljunk, hogy valami mást, mint amit már úgyis teszünk, hogy valamilyenné kell, hogy “váljunk”, valamivé meg kell érjünk, hogy valahová el kell, hogy “jussunk”, mert ahol vagyunk (szimbolikusan …

Inspirációk

Az alábbi lehetne a mottóm is. A dal is szép, de a lenti szövegrészlet feltétlen megosztásra való. “Hiszem, hogy a feladatom, hogy saját szépségedre emlékeztesselek! Ezt vallom és igyekszem, hogy ezt sose feledjem. Azért vagyunk itt ebben az életben, hogy tanuljunk: tanuljunk arról, hogyan is élhetünk érző lényekként egy olyan világban, ahol mások is élnek és éreznek. Olyan, mintha mindannyian spirálban táncolnánk… És még amikor még azt is hisszük, hogy épp lefelé zuhanunk, valójában épp azt éljük meg, hogy legalulról már csak felfelé vezethet az út. Nézz hát poharad mélyére, mert szerintem bőségesen tele van! Ez az élet az iskolánk, és azért vagyunk itt, hogy emberséggel teli emberekké válhassunk.” “I do believe it is my duty to remind you of your beauty / I do believe it is and I’ll never forget. / We’re all learning how to be/ Living breathing human beings / In a world full of others living too! / We’re all dancing in a spiral / Even if we think we’re falling down for a while / The only place to …

10 lépés a pillanathoz – avagy Vagyok, aki Vagyok

Már szép számmal csináljuk ezt a közös májtisztítós programot, és privátban beszélgettünk arról, ki miért kezdett bele ebbe. Ha emlékeztek, a májdiétát elindító napon arra gyűltünk (virtuálisan) egybe, hogy átgondoljuk, miért is vágunk bele. Olyan szépeket írtatok! Remélem, majd kapok engedélyt, hogy ide is megosszak ezek közül többet, most megosztok saját gondolataimból néhányat. Egyfelől én idén korábban már csináltam egy komolyabb böjtöt, egy durvább májtisztítással megspékelve, de akkor egy betegség motivált főleg (tüdőgyulladásból gyógyulva), úgyhogy az egyik motivációm most az, hogy ne negatív, hanem pozitív dolog adja a kúra erejét. És természetesen azért is csinálom, hogy együtt csináljuk, úgyhogy Nálatok pozitívabb motivációt elgondolni sem tudnék… Rájöttem, azért is csinálom most ezt a böjtöt, hogy MÉG JOBBAN szeressem önmagam. Ilyen egyszerű. És “felháborító”. 😀 Felmerült bennem tehát a kérdés, hogy mi is az a legfontosabb dolog, amire szükségem lenne ahhoz, hogy szeretni tudjam magam – még jobban. Jó pár külsődleges dolog is felbukkant bennem rögtön; “rendes nőből” faragtak, hát persze hogy foglalkoztatnak olyasmik is, mint pl. párkapcsolat, anyagi dolgok, szeretetáramlás, közösségi kapcsolódások, meg hogy a külső, …