Szerző: Gáborjáni Réka

A Változókorról – másképp (zárógondolatok)

A Változókor során valójában korábbi identitásunkat vetkőzzük le, önmagunkról alkotott fixa ideáink egy részéből bújunk ki. Persze ez pőrén hagy minket, érzékenyítő, sőt gyakran térdre kényszerítő folyamat, ami élesen megláttatja velünk, kik is vagyunk mi magunk: árnyékostul, fényestül. Emellett kőkeményen szembesít sok, a világunkban zajló (őszintén?) elkeserítő történéssel is. Szerencsére (ha hagyjuk) ugyanilyen intenzitással kapcsol viszont a transz világával, az ego határokon túllépő, spirituális tartományokkal is. Ezeknek az intenzív tapasztalásoknak való kiszolgáltatottságunk egy komoly ébredési folyamatnak lehet a kiinduló pontja. De ha ekkor (mint a ciklikus nőiség korábbi, gyakran sajnos elmulasztott beavatódási lehetőségei, a menárké, a várandósság, a szülés és posztpartum időszakok során is) nem tudunk önmagunkkal kellően törődni, változó énünknek biztonságos, megtartó burkot adni, akkor tényleg robbanhatunk is. Ezek miatt van annyi túlérzékeny, túlterhelt, ideges, ingerült, sőt dühös, tomboló és (túl gyakran befelé) pusztító nő a klimaktériumban. De (ahogy azt dúlai éveim során számtalanszor megtapasztaltam) a női test az egyik legtökéletesebb alaprajz. Az anyai folyamatokat, vagy menstruációs ciklust élve hibátlanul működik és kommunikál, reagál a környező világra. Kár, hogy nem tanítják már iskolában a …

A Változókorról – másképp #6

A menopauza beavatás, de nem szenvedés. A változás tünetekkel jár, de nem patológiás, Az eredmény nem ránctalan, de hiteles és az élettel egy magasabb szinten zajló párbeszédre képes. A menopauza olyan folyó, melynek hullámai egy őszintébb, elfogadóbb, a világgal és önmagunkkal intimebb kommunikációs viszonyba sodornak minket. Nem baj, hogy mennyit kapálódzunk közben, az sem, hogy sokszor attól félünk, a fulladás garantált, ezt túlélni biztos, hogy nem lehet… nem baj, hogy újra és újra elveszítjük önmagunkról alkotott korábbi képzeteinket, nem baj, hogy gyakran földig aláz egy-egy élethelyzet, mert a végén mégis partra vet az ár. Tény, hogy sok a megemészteni való. És az is tény, hogy sok nő ilyenkor egyedüllétre, elvonulásra vágyik. Az elvonulás persze nem magány. Azt nem kérjük, köszönjük szépen… A támogató, banyatársi kapcsolatok életmentőek! De sokszor hívja ilyenkor a nőt valami finom, intim, a korábbi élet forgatagában meg nem hallható hang… pici duruzsolás, zümmögés. Ez olyan zavarba ejtő és olyan varázslatos, hogy nem kívánkozik az embernek még beszélnie sem róla mással, még a legjobb barátnőjével se mindig… Korábban nem értettem, hogy idősődő tanárnőim …

A Változókorról – másképp #5

Bölcs és életvidám matriárkákra hatalmas szüksége van a világnak, de csak a menopauza folyosóján áthaladva kapunk koronát. Egyik legrégebbi barátnőmmel annak idején, olyan helyzetekben, amikor fontos döntést kellett hozzunk, a választ intuitív módon úgy kerestük, hogy beleérzéssel, vizualizálva álmodoztunk: a messzi jövőben milyen az az idős nő, aki én leszek? Hol él, milyen környezetben? Mi tölti el örömmel? Mit csinál? Mit eszik? Mit visel? Kik veszik örül? Mi a dolga? Mire van szüksége? És utána: mit tegyek én most (ebben a helyzetben), hogy a döntésem ehhez a matriárkához vigyen engem közelebb, és ne pedig tőle elfelé. Sokszor csináljuk ezt persze mindannyian. Amikor eszünkbe jut, hogy a nagymamáink mit csináltak, hogyan főztek meg egy ételt, terítettek meg egy asztalt, hallgatták meg a bolondos, kamaszos történeteinket. Mindegy, hogy időben előre vagy visszafelé utazunk, külső és belső matriárkákra mindig szükségünk van. Ők a kíméletlenül élesen látó, sallangmentesítő, kicsinyességeinkért megdorgáló, irányt adó, célt mutató erők, melyek nagymamai öl melegét idéző megnyugvást és (ön)elfogadást hoznak az életünkbe. És igen: van, amikor önmagunk matriárkáivá kell, hogy váljunk. Nem könnyű ez, főleg …

A Változókorról – másképp #4

Öngondoskodás nélkül nem megy! Határozott nemeket és igeneket kell tudni mondani – stratégiai jelleggel. Na, hát ez az, ahol nincs mese: az önmagunk iránti szeretetteljes törődés kötelesség, és emellett KÖNYÖRTELEN NEMEKET kell mondanunk mindenkinek, és mindennek, ami már nem szolgál minket. Kifelé: különösképpen a kizsigerelő helyzetekre, az időnket pazarló emberekre. Befelé: a destruktív szokásainkra, a tompaságunkra, az áldozati mintáinkra. Persze könnyebb nemeket mondanunk akkor, ha korábbi életünk során mondtunk már sok-sok igent. Mire? Hát gondolok itt jó esetben a szívből vállalt, az életünk valódi feladataival kapcsolatos, bár néha kötelességként, kissé nehezen viselt igenjeinkre (amik mégis elégedettséggel, büszkeséggel, a jól elvégzett munka örömével járnak együtt). Vagy a “tanulópénzes” igenjeinkre is (jó esetben ezek tanítanak meg a nemet mondás képességére). Empatikus nőkként sok a tanulni valónk. Muszáj, mert kéri a test. Muszáj, mert kéri a fogyó idő. De a menopauza határozott tanítónő! Ha kell helyettünk is tiltakozik: a testi-lelki tüneteknél hangosabb NEM kevés van az életben… A jó hír: azáltal, hogy megmutatja a nemeket, azt is megtanítja, hogy milyen érzés az IGEN! Ahogy a stratégiailag jól belőtt …

A Változókorról – másképp #3

A menopauza egyik legélesebb tanítása az önismeret: minden árnyék, de minden fény is láthatóbbá válik. Ha lányságunk a tavasz, és termékeny éveink a nyár, akkor a menopauza (még ősznek sem hívnám) a Vénasszonyok nyara. Megnyúlnak ilyenkor már az árnyékok, ritkulnak a fákon a levelek, de erősebbek a fények. Hirtelen észreveszünk olyat is, amit eddig a dússág (ahogy mondják: a bőség zavara) elfedett. A redukció megláttat… Szeretek az önismeretről is hasonlóképpen gondolkodni. Az önismeret bizonyos értelemben egyszerűsödés. Mint fákról a levél, lehullik a sallang. Élesebbek lesznek a kontrasztok. Minél több játszmát láttunk már, annál pontosabbak a szabályok… Valójában egy-két kézen megszámlálhatjuk, hogy hány sztorit is játszunk el az élet színpadán. És mindannyiunknak megvan az a néhány jól megválasztott belső szabotőrje, akikre “mindig számíthat”. A menopauza kora őszi-őszinte fényében, ha belenézünk, a tükör azt mutatja, hogy mélyülő, kontúrosodó ráncaink a ránk jellemző, sűrűn felöltött szerepeink maszkja, gyakran mutatott arckifejezéseink bevésett nyomai – és ezek a ráncok bizony megláttatják, hogy egyes mintáink rendszeresek, visszatérőek, néha letehetetlenek. Miert félünk a banyától? Mi ijeszt el minket jobban? A ráncai vagy …

A Változókorról – másképp #2

A menopauza lényege az elmúlással kapcsolatos, sérülékenységünket felszínre hozó folyamat, ami megváltoztat minket: új én születik. Sok nő azért retteg a klimaxtól, mert azt hiszi, az már a vég! A modern világunk pedig nem szereti a véget, a filmek mesés happy end-jei is (tudjuk) valójában félbehagyott történetek. Szinte semmi nem készít fel arra, hogy elmúlás és veszteség is követi ezeket a csúcspontokat – mint ahogy az ősz követi a nyarat, és a vérzés az ovulációt. Mennyivel könnyebb lenne ezeket a témákat elfogadnunk, ha szembenéznénk (ha még van ciklusunk jelen időben, ha már nincs, akkor visszatekintve, felidézve, az emlékeinket újra élve) minden ciklusunkban a vérzés előtti időszak (ún. premenstruációs, pms-es) testi és lelki tüneteivel. Rettenetesen sok nő küzd a periklimax vagy a menopauza idején komoly szorongásokkal, betegségtudattal, halálfélelemmel és depresszióval. De ha csak hormonterápiával vagy antidepresszánsokkal kezeljük ezeket (hozzáteszem: van amikor ezekre ténylegesen szükség van), akkor megmaradunk a legyőzöttség, az áldozatiság állapotaiban. Ha gyógyszeres kezelés helyett, akár “természetes” módokon is, de elfedni, elkendőzni akarnánk a változás jeleit, akkor éretlen kamaszként viselkedve valójában a bátortalanságunk fogságában maradunk. …

A Változókorról – másképp #1

Október 18-a már több, mint 70 éve a menopauza világnapja. Ennek a már nagymamakorba lépő hagyománynak a célja a női egészségünk megőrzésével kapcsolatos pozitív információk terjesztése, amihez idén én magam egy hat mondatos sorozattal és az ezekhez fűzött rövid hangadásaimmal járulok hozzá. A klimax több negatív tünetének a menstruációs ciklusunkkal kapcsolatos hiányérzet, megéletlenség miatti frusztráció a gyökere. Azt aratjuk, amit korábban vetettünk… de ez egy kicsit sem a bűntudatkeltésről szól, nem az a lényeg, hogy mennyi külső körítést kapott (pl. ciklustérképezés, festegetés, naplózás, stb formájában) egy nő életében a ciklustudatosság. De vállalom mégis a mondat kissé provokatív jellegét, mert minden nő, aki még ciklus vezérelte éveit éli (ezért), vagy ha már túl van a tranzíción (akkor pedig azért) jó ha tudja, hogy a ciklus változó időszakai különféle tanításokat rejtenek magukban. A kiéletlen lehetőségek feletti frusztráltság témái különösen az ovulációs időszakkal kapcsolatosak. Sok nőnek van problémája önmaga tüzének, erejének szabad áramoltatásával. Az életünk során legalább néhányszor előfordul, hogy időszakosan problémánk van az egészséges önérvényesítéssel, vagy blokkolva érezzük kreativitásunkat lefojtottnak, befulladtnak a szexualitásunkat, vagy csatornázatlannak a (gyakran …

Téli rasayana: a mélypihenés művészete

Legközelebb 2019. december 19-től. A leghaladóbb jóga gyakorlatok közé tartozik a (látszólag egyszerű) jóga nidrá. Olyan mintha csak a földön “heverésznénk”, de valójában ez a yin típusú gyakorlások legmagasabb foka: itt a belemerülést és az átadódást gyakoroljuk. Tovább…

Méh Mágiája előadások

Legközelebb 2020. márc. 20-tól. Méhünk több, mint fizikai reprodukciós, fajfenntartó szerv. Mégis a legtöbbünknek eszébe sem jut a méhe a havi cikluson és esetleg a várandósság idején kívül. Ezek az előadások legfőképp információs és inspirálódási lehetőséget kínálnak. Tovább…

Hold-Hétvége – ciklus program

Legközelebb: 2020. márc. 28-29-én! Nagy örömmel ajánlom ezt a műhelyem, mely ösztönözni kívánja az otthoni, hétköznapokban való alkalmazását annak, amikről az inspiráló-információs Méh Mágiája előadás sorozatban közösen beszélgetünk, gondolkodunk. A program során elmélyülhetsz és gyakorolhatod azt, hogyan figyelj jobban női ciklikus természetedre, a méhedre, hogyan változtass életmódodon ahhoz, hogy tested tisztábban és pontosabban követhesse a Hold hívó szavát. ÚJDONSÁG! A Hold Hétvége kiegészült a Hold Hétfők női jóga programmal, ahol 6 héten keresztül közösen gyakoroljuk a Hétvégén megtanultakat. Ezáltal a hétvége után kapsz még egy kis támogatást, hogy a ciklus gondozást még hatékonyabban tehesd mindennapjaid részévé. A Hold Hétfők program mindenki számára nyitott, de mindig az épp aktuálisan végzett Hold Hétvége csoport érdeklődő tagjainak számára elsőbbséget biztosítok. További praktikus infók a Hold Hétfőkről IDE KATTINTVA. A Hold Hétvége az “alap”, hiszen addig amíg a női életünket a legegyértelműbb módon meghatározó, havonkénti ciklusunkkal nem vagyunk élő-érző kapcsolatban, vagy ha a ciklusunk már gondot okoz számunkra, akkor egyértelműen mind a viszonyulásunkat, mind a kisebb testi-lelki egyensúlyborulásokat elsődlegesen meg kell gyógyítanunk! Tehát ez a hétvégi műhely a következő …

Nagynéném, Gáborjáni Klára és a rádió

Ez itt a képen Nagypapám, Szabó Lőrinc és Gáborjáni-Szabó Klára, vagyis Kisklára, a nagynéném – szavalóművész, aki az 1945 utáni Magyar Rádió színtársulatának egyik alapító tagja, illetve a hangalámondásos filmek után megjelenő új szakma, a szinkronizálás egyik korai hősnője (szinkronszínésznő) volt. A Réka Rádióban most az ő élete és hangja előtt tisztelgek.

JógaSzülés – Felkészítő kurzus

Majdnem 20 éve találkozom hetente többször kismamákkal, testmozgással, jógával és elméleti tanfolyamokkal készülünk a szülésükra és a poszpatum időszakra. A szülésfelkészítő kurzus a kismamajóga órákat egészíti ki: a testfókuszú gyakorlás mellett előadások is hasznosak egy várandós számára. A program holisztikus, és mind a bábai modell, mind a modern szülészeti ismereteket felvonultatja. Az egyik legrégebbi független szülésfelkészító tanfolyamként lassan 15 éve segíti a szülésre készülő kismamákat. További információk a JógaSzülés honlapomon.

Méltón önmagunkhoz

Változó világunkban a nő sokszor önmagába zárva él, a belsőjükbe való hozzáférés letiltott. Kevesen vannak, akik tényleg tanulni, változni készek. A legtöbb nő a tudattalan útját járja, mindeközben pedig gyakran látni, ahogy fokozatosan önmaguk bántalmazóivá válnak…

Adatvédelmi tájékoztatás

Kedvesek! Személyes adataitoknak biztonsága kiemelten fontos számomra is, ezért szeretnélek tájékoztatni, hogy a cégünk, vagyis a VD50 Kft. felkészült a mai nappal életbe lépett új európai adatvédelmi szabályozás (GDRP, azaz General Data Protection Regulation) betartására. A korábban megadott személyes adataid csak úgy mint eddig, a továbbiakban is megfelelve az érvényben lévő adatkezelési szabályozásoknak teljes körültekintéssel kezeljük, az engedélyed nélkül harmadik félnek át nem adjuk. Az új rendelet előírásainak megfelelően frissítettük adatvédelmi tájékoztatónkat, amelyet az alábbi linkre kattintva olvashatsz el: https://noijoga.me/adatkezelesi-es-suti-tajekoztato/ Tájékoztató levelemmel kapcsolatban további teendőd nincs. Meleg, üdvözlettel, Gáborjáni Réka női és perinatális konzulens

Decemberi ajurvéda

Erős változásban van körülöttünk az időjárás, és majd az Ünnepek is közelednek, érdemes tehát időt szánni arra, hogy átgondoljuk, hogyan tudunk az időszak testi-lelki és energetikai jellegzetességeit figyelemben tartva, akár ajurvédikus gondolatokat is megfontolva hangolódni a Karácsony időszakára.

Ha vérzünk, érzünk? (a #metoo margójára)

Először is: #metoo #velemismegtortent És égbekiáltóan fontos ezt kimondani, kitenni (magunkból/-tól) tisztán elkülöníteni szexuális vagy egyéb, akár “szubtilis” – ha van ilyen – erőszak kapcsán! Aztán másodjára, az eredeti topik tovább gyűrűzését, a reakciókat és viszont válaszokat, ujjalmutogatásokat látva már kettősek az érzéseim. És őszintén: türelmetlen vagyok, és (stílszerűen) KIB*SZOTT elegem van. Nem igaz, hogy még mindig ezen a szinten tartunk!! A haragom nemes, de attól még -remélem- perzsel. Viszont nem kifelé éget, nem másokat, nem a (szexuális vagy emberi vagy akár politikai értelemben vett) agresszorokat küldené máglyára, mint régen boszorkányokat, hanem saját belső szabotőrjeinket, önmagunk erejének befojtóit. Még egyszer: alapvetően az egészet üdvözlöm. Különbséget KELL tenni erőszaktevő és elviselő között magunkban. Már csupán a kimondás (ez esetben online, virtuális közegben, közösségben támogatott) LEHETŐSÉGE nagyon nagy erejű, fontos, önmagában is gyógyító. De stáció csupán. Figyelem a folyamatot, és várom, nagyon várom, hogy sikerüljön nekünk, mindannyiunknak, kitörni a más okokból magunkra vállalt és/vagy szexuális (s egyéb) zaklatás által ránk oktrojált áldozati szerepből, amit akár megszületésünk legelső pillanatában akaszthatnak ránk! Sajnos ez értelemben sok helyen látok torzulást, …

Nagy lendületű április

A kihívás ebben a hónapban legfőképp tehát az, hogy némi önfegyelemmel kimozdítsuk magunkat a negatív, lehúzó minőségekből, ugyanakkor figyeljünk arra is, hogy ne essünk túlzásokba az új tavaszi lendület lelkesítő erejének hatására.

Menstruációs gondok típusai és kezelése

Itt azt tekintjük át, hogy mit mond az ajurvéda arról, hogy milyen típusai vannak a menstruációs gondoknak, hiszen nem minden tünet “egyforma”. Jellegzetességei vannak magának a vérzésnek is, de a fájdalomnak, vagy egyéb kísérő ciklus környéki jelenségeknek. Ezek mind fontos megfigyelni való szempontok, különösen, ha problémákkal, vagy egyensúly vesztésekkel küszködik egy nő.

Rekviem Apámért

Az Apám vagy, aki 20 éve meghaltál. Elrákosodva, bemorfiumozva, szájkiszáradva, hörögve, majd alig szuszogva az én ölelésembe, kapaszkodásomba végleg belenyugodtál. Az évek mentek, de az űr, a szomorúság, az elhagyottság érzése, az ég felé ökölrázós pillanatok dühe: csak néha. Azok nem múlnak ki, helyette ki-kibuggyannak erre, arra, fűre-fára és igazán csak a kitörések váratlansága kiszámítható az egyenletben (létgörbületben).

Novemberi ajurvéda

A légzésről és a légutakról MÁSKÉPP: Meditálgatok tehát bögrém társaságában azon, hogyan is hatott rám az elmúlt időszak külvilága és persze hogyan hatottam magam önmagamra. Minden teljesen világos, kérdések helyett sorakoznak bennem a válaszok, mert hiszen amikor a tudás nem elég, a test “beint”, megálljt parancsol, ezzel vezet s mutat utat és ad válaszokat (még ha köhögés formájában is).

A ciklusunk önismereti utat kínál – beszélgetés Gáborjáni Rékával menstruációról, fájdalomról, ciklusról, holdállásról I.

Régóta foglalkozol azokkal az ősi női tanításokkal, praktikákkal amelyek a női egészséggel, nőiségünk tudatos megélésével kapcsolatosak, és ebben a témában előadásokat, kurzusokat tartasz. Az endometriózissal küzdő nők többsége sajnos a menstruációt egy nagyon fájdalmas, életüket megnehezítő körülményként éli meg. Hogyan lehet elindulni a ciklusunk egészséges és tudatos megélése felé vezető úton?

A három dósha hatása légúti betegségeinkre

Az előző cikkben az ősz kihívásait taglaltuk ajurvédikus értelemben, illetve azt, hogy mennyivel többről is van szó, mint pusztán a légutak tisztításáról, amikor a légúti gyakorlatokról beszélünk az ajurvédában és a jógában. Alább  pedig azt nézzük meg, hogyan lehet a (kezdődő) betegség tünetei alapján kategorizálni, vajon milyen dósha egyensúlyborulása okozta a megbetegedést, hiszen a kezelést ez nagyban módosíthatja. A dóshákban (az ajurvédikus hatóerőkben) meglévő egyensúly vesztések befolyásolják a felső légúti megbetegedések jellegzetességeit. Ha bármelyik hatóerő erős túlsúlyba kerül, a panaszok kiszámíthatóan ugyan, de mások és mások lesznek. Ez segít viszont a kezelésben. Váta A vátát bennünk leginkább a következőek teszik diszharmónikussá: a szárazság (ételben, időjárásban), a hideg, a durva, a folyton mozgó (szél, vagy) változékony (élethelyzet). Okok Érdemes tehát figyelni, hogy az alábbiakból ne legyen túl sok minden jelen az életünkben: túlzó szárazság túlzó és kapkodó, saját határainkon túlmenő mozgások, feladatok hirtelen találkozás hideggel stressz a szövetek alultápláltsága Tünetek Túl sok váta a rendszerünkben a következőket eredményezheti: Szárazság. Az orrban, üregekben, torokban, tüdőben, ami fájdalmas orrjáratokat eredményezhet, száraz köhögéssel járhat, irritált felső légutakhoz vezethet. Görcsösség, áramlás …

Ajurvéda nőknek

Az ajurvéda tanításait tükröző közös munka során kifejezetten terápia-jellegű megközelítéssel dolgozunk, mely igény szerint ölthet csoportos és/vagy egyéni konzultációs formát. A csoportos foglalkozás azoknak szól, akik még a komolyabb tünetek megjelenését megelőzően, általános egészségmegőrzés céljával tájékozódnának női ciklusuknak ajurvédikus módszerekkel történő egyensúlyban tartásáról, vagy azoknak, akiknek kisebb, egyensúly borulásos problémái vannak (ciklus rendellenesség, kimaradó ciklus, kellemetlen menstruációs tünetek, stb.) Az egyéni ajurvédikus szaktanácsadás már komolyabb tüneteknél javasolt. melynek során az ajurvéda szellemében alakítunk ki egy (nem feltétlenül “indiai”, hanem az ajurvéda szemléletét és logikáját tükröző) modern, személyre szóló programot. Legalább 3 konzultációra van ilyenkor szükség: az első alkalommal alkatelemzés és diagnosztika zajlik, második alkalommal a konkrét életmód tanácsadás, 6 hét után pedig egy kontroll, ami során eldönthetjük a továbbiakat. Figyelem! Pillanatnyilag egyéni konzultációkat nem tartok! A csoportos foglalkozásokra nagy szeretettel várlak! Megértéseteket kérem, köszönöm! Ajurvédikus szellemiséggel dolgozó alkalmaim: Hold Hétvége – ciklus program: csoportos, információs és begyakorló foglalkozás, mely női menstruációs ciklusunk finomabb értését szolgálja. Időpont: előre meghírdetett alkalmak, mindig egy hétvége, szombat-vasárnap 10.00 – 17.00. (További részletekért kattints a linkre.) Négy Évszak Ajurvéda Nőknek: …

Titi-tó

Nagyapám születésnapja van, ma lenne 112 éves… ezen a képen olyan a keze, mint apámé, az enyém és a fiamé… megható és különös. Kevesebben tudják, de nagymamám Mikes Klára (nekem Klára mama) születésnapja is ma van. Ő ma lenne 117 éves. Még velem élnek. Egyikőjüket ismertem. Mindkettőjük bennem él. Szabó Lőrinctől ez fogott meg ma:   Szabó Lőrinc: Titi tó Ha tudsz: mulass, ahogy a többiek; ha tudsz: szánkázz a habzó víz felett; ha tudsz robogj hegyjáró motoron vagy sülj a szőke homokon, érdekeljen a jó gyomor és nótázz, mint az esti bor: ha tudsz; másképp bolond vagy, vagy beteg, s ha gyalázod az életet: hazudsz! Hazudsz, amikor a magányba bújsz; hazudsz, ha irodalmadba vonúlsz; hazudsz, mikor az orrod lógatod, vagy nagyon is fenn hordozod, mondván, hogy léha, buta nyáj, amit köréd gyűjtött a nyár. Hazudsz! Nem könnyű a szórakozás, próbálj meg élni, nyavalyás, ha tudsz! Ha tudsz: táncolj, nevess, komédiázz; ha tudsz: boldog lehetsz, mint bárki más. Ha tudsz! Előtted ring a Titi tó, még a neve is viditó, úgy fütyül, mint a cinkedal. …

Az “igazi” nő

Változó világunkban a nő… Rég írtam a sorozatomba, de az elmúlt napokban volt időm elmélyülni (mélyre süllyedni) a magyar bulvár világ szexista (“gender” – nemi szerepeket boncolgató) vulgarizáló stílusának rejtelmeiben. Kifejezetten érdekelni kezdett, hogy azok a témák, amikkel én nap mint nap dolgozom – gyakran “szakrális” és egyéb elnevezésekkel illetve azokat – hogyan is jelennek meg a hétköznapok forgatagában. Hiszen mindig is azt vallottam, hogy amikről én beszélek (méh mágiája előadások, szakrális női szerepek, kollektív feminin, női öngyógyítás kör), amit képviselni igyekszem az életemben és tanításaimban, az nem a világtól el, hanem épp hogy annak sűrűjébe bele visz. A nőiséggel való közös munkánk nem kimenekíteni, hanem megerősíteni kíván. A lényeg Önmagunkat nem megtagadni, hanem saját magunkat totalitásunkban elfogadni lenne (jó). S íme, nézzétek mibe futottam bele (kép oldalt), ez volt az, ami kiütötte a biztosítékot nálam, “utolsó csepp szindróma” — abban az értelemben, hogy muszáj írnom róla és megosztanom, mert bár vulgáris, de talán pont ebben a minőségében találja fején a szöget. Nem rosszabb ez, mint bármi más, amit olvastam, viszont erőteljesen szembesítőnek találtam, nekünk nőknek. Nohát, …

Fuss, ahogy tudsz! (Tavasz van?)

Ma kora reggel, telihold másnapján, a Kissvábhegy tetejére érek (“bár a kutya nem / a kutya sem / jött velem”), s azon kapom magam, hogy őrültként kalimpálok a kezeimmel, s a lábaim sem érik nagyon már a földet (“tánc”?), épp csak hogy megérezve a hátam közepébe fúródó, némi rosszallással átitatott kíváncsiság tekinteteit… Az egyik női jóga órámra készülök így éppen (“de jó nekem!”), becsatlakozva a női megérzésekkel dús “áramba”. Hogy is szokták mondani? Mi is van a “mezőben”? Miről is van szó ma (és ebben az évszakaszban)? Változások szelét hallom… A csatornán süvítünk épp át… Szoros, nem szoros: ez van! Nem kérdés, nincs választás. Ezen most ha akarjuk, ha nem, át fogunk születni. Azért jó, ha azt is tudjuk, hogy valami (“tán egy nyílt partszakasz?”) vár ott túlontúl. Viszont … Drágáim … saját belső életigenlésünk hangját meghallani, saját magunk egyéni ízű joie de vivre-jébe belekóstolni k.i.h.a.g.y.h.a.t.a.t.l.a.n. most! Több mint, jó dolog (mint ahogy nem is olyan könnyű, mint azt elsőre sejtenénk.) … Felelősség! Kötelesség! …  Tehát megkérdem (főképp magamtól): MI AZ, AMI ÉPPEN MOST GÁTOL?  Mi állítja meg azt, …

Áldott legyen tökéletlenségünk

Hahó! Látod-e, milyen gyönyörű vagy? És milyen gyönyörű az a sok tökéletlenség, amit legszívesebben kiradíroznál az életedből? Áldott legyen vágyódásunk! És a félresikeredett áfonyás palacsinta (Fink Blueberry Pancakes). A konyha kövére való teljes kivérzéseink… Áldott légyen az akarás ereje, a kétségbeeséseink rikoltása, megadódásaink hattyúhalála… Áldott légyen indignált méltatlankodásunk (“nekem van igazam!!”) Áldott legyen, mikor rájövünk, milyen a tévedésünkből fakadó meztelenség. Áldott legyen minden pillanatunk, amikor feladjuk! Amikor a remény utolsó szálai is foszlanak. Áldott legyen a sztori végén váró semmi, a fene nagy üres vákuum… Áldott legyen minden ökölszorításunk, kétségbeesett kapaszkodásaink, és az, ahogy a végén, amikor itt az ideje, úgyis az egész kicsúszik a kezünkből! Áldott legyen a mikor elfogy türelmünk cérnája. Amikor (“végre!”) megjelenik az elvárás hiánya. Áldott legyen, ahogy feladjuk (“úgyis az van, ami van.”) Áldott legyen végzetünkbe való szabadesésünk. Lassú forrongásunk. Felemésztő tüzeink! Áldott legyen a törés és változás. A sérülés, a vedlés, a sírás, a vérzés. Legyen áldott a ronda. Legyen áldott a harag. Legyen áldott mindaz, ami megy, s ami marad. Áldás Rád úgy, ahogy Vagy! Végül is, valójában, …

A bennünk élő férfierő gyógyítása

Több, mint 10 éve dolgozom nőkkel és azzal, amit kollektív női tudatnak is nevezhetünk (spirituális körökben, kissé giccsesen, szakrális femininnek is szokták ezt hívni). Annyi nő kerül el hozzám, hogy lehetőségem van arra, hogy azt is megfigyelhessem, akár hétről-hétre, hogy ebben a kollektív tudatban milyen aktuális minták, kérdések, problémák merülnek fel. Az egyéni konzultációkban mindig egyszerre látom a személyest, és a közös történetet is. De természetesen a nőkről szólva mindig férfiakról is beszélünk. Akár külső férfiakról, akár a bennünk élő férfias minőségeinkről. És egy jó ideje az a benyomásom kezd kialakulni, hogy bár még mindig van bőségesen dolgozni való a női minőségeinken, egyre többször találom azt, hogy a fő konfrontálódások a sérült férfi minőségekkel van. Mintha a (mind a nőkben, mind a férfiakban élő) női minőségek felébredtek volna több évezredes Csipkerózsika álmukból, de pont emiatt mély szembesülések fűszerezik az életünket – a férfivel (kint s bent). Az alábbi videó is a belső férfiről szól. Pont annyira spiri-öko-globálisan, ahogy én is szeretek ezekről gondolkodni. 😉  Arról beszél itt kedves barátom Chris Bourne – Open (www.openhandweb.org), hogy hogyan …

Hálaadás reggelén

Szeretem a lassú reggelek elégiáját. Szeretek  a meleg takaró alá bújva azzal a “bizonyos” néhány kedvenc lélekkel pusmogni titkon. szeretem a cicásan keresztbe nyújtózkodást, épp hogy csak elérve az ágyam túlsó oldalán tegnapról ott maradt kávésbögre üresét. szeretek kitámolyogni a hideg konyhába és elkészíteni a gyerekeim uzsonnáját. Szeretem a pillanataimat, amikor leülök (pénz-paripa helyett) a papír elé és azt, ahogy rituálé-szerűen jó reggelt csókolok bele rétegeim mélységeibe. szeretem belemártani a tollat fogó ujjaimat lelkem szivárvány árnyalataiba, ezekből valamennyit az arcomra pancsolni s így készülődni a reggeli tükörbe nézésre és arra, hogy “ma hiszek”. Szeretem reggeli táncaimat. azt, ahogy belesimulok belső uram szerelmének megragadhatatlan karjaiba. szeretem, ahogy közben belélegzem minden élő és halott Kedvesem esszenciáját. Érzek mindent. szeretek mindent. kérdezek és megkérdőjelezek mindent. már nem igazán a “mit” és a “kit”, hanem a “hogyant” és a miért mögött húzódó “miértet”. kinyúlok a létezés szimfóniájának magas rezgésű dallamai felé. szeretem a dolgok “túliságát”. Úgy érzem magam, mint a Földön legelsőként lépdelő Nő. érzem a talpam alatt az eredendő harmatot és hogy milyen is az … ártatlan. újszülött. …

Szirupot nem kérek!

  SZIRUPOT NEM KÉREK (a szeretet útján járva). Itt és most kiállok a S.Z.E.R.E.T.E.T.É.R.T. Elegem van a cukormázas, éretlen, “ááááá, hagyjuk csak, hogy dőljön be ez az egész” töketlenkedést, miközben egy hatalmas vulkán forrong ott valahol belül, mely persze hogy a Starbucksnál sorban állva tör ki (kéretlenül szirupot kaptam a lattémba). A SZERETET azt jelenti, képes vagy bocsánatot kérni, vagy bevallani, vagy felvállalni, hogy éppenséggel “halvány lila gőzöd sincs!” – mindenkinek, de főleg azok felé, akiket szeretsz. A SZERETET azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz a “gombjaidért” (tudod, amiket “mások” olyan remekül tudnak nyomogatni, és te meg mint egy bábu eltáncolod az unalomig ismert koreográfiát…). Felvállalod, azt a sok terhet, amit cipelsz, a melodrámádat. A SZERETET azt jelenti magadat is szereted annyira, hogy ezt megteszed, még akkor is, ha ez rémisztő és rettenetes. A SZERETET az jelenti, szembenézel a félelmeiddel… hogy azt a hatalmasabbik énedet veszed elő és felhúzod a nagylányos rucidat, és akkor is kinyúlsz ölelő karokkal és simító ujjakkal, ha neked kell ezt hamarabb megtenni (“nem kell mindig a másikra várni”). Vagy éppenséggel te …

IKnowNothing

Tegnap egy éve, hogy Ráth Zsuzsi megmentette az életemet: Újraélesztett egy megvilágosodott üresség állapotából, melybe saját akaratomból (és még néhány szeretett Barát segítségével) pottyantam bele. Úgyhogy ez a második (többedik?)  születésnapom. Azóta is folyamatos újjászületésben vagyok: őszintén szólva, azok, akik korábbról ismertek, már nem tudhatják ki vagyok. Magam számára is kisbaba vagyok még. Egy újszülött frissességével nézek körbe, meghatározottságoktól mentesen. Egy újszülött még “nem tud semmit”,  de valójában ez egy lehengerlő lecke volt, a kisbabától egy negyedik évtizedét taposó nőnek, egy büszkén három-gyerekes anyának… Lecke az abszolút bizonyosság tökéletes hiányáról, a Semmi bölcsességének való átadódásról… Az “egyértelmű” igazságok elfeledésének folyamata, a(z egyébként is csak illuzórikus) biztonságérzet szorításának levetkőzése, kígyóbőr vedlések sorozata, hitrendszerek, mesék és narratívák kibogozásának éve. A legújabb köröm, mely során dogmatikusnak még csak a látszatát is adó gondolati struktúrák újfent lerobbantak rólam. Mindig egyfajta (nem is könnyed) átadódási folyamat előzi meg a nem-tudás állapotát, mely egy másféle, némiképp a kegyelemhez hasonlítható létmódba vezet át a végére. És tényleg: micsoda áldás is az, hogy nem tudok semmit semmitsemmitsemmitsemmitsemmitsemmitsemmit   Érzed, hogy milyen szabadsággal tölt …

Tágra robbant szívűek klubja

Te Jó Ég! Milyen Holdat hordozol te ott a hátadon? Jó viharos volt a Telihold a múltkor és még fogyatkozás is… hmmm… Támaszként itt van ez a kis dal (alul), de figyelem… ez nem az “épp hogy csak repedt szívűek” dala lesz! Nem, ez a már feltört, a tágra robbant szívűek himnusza… Mert csakis nyitott szívvel láthatjuk az életünket tisztán… Érteni könnyű, de valóban érezni és szeretni, nyílt kebledre ölelni a saját életedet úgy, ahogy van (… stúl, stúl, stúl … hiányostúl … és sz*rostúl)?? Na, az már valami! Az a “már valami”, amikor végre érzed, ami van, ahelyett hogy gondolkodnál azon, ami nincs. Amikor ebből az érzésből át is éled azt, hogy milyen hihetetlenül gyorsan pereg át ujjaid közt az életed, betegségben, egészségben, válásban, és változásban, vajúdásban és születésben… egészen addig, amíg a halál össze nem boronál minket.. Idézet: “Ki tudja, Drága Szenvedő, talán eljön az a nap egyszer. amikor már annyira magasra fejlődünk, hogy már m.i.n.d.e.n.t. értünk. Hogy megértjük a dolgainkat még azelőtt, hogy teljesen beléjük vesznénk. Hogy megtanulunk vízen járni még azelőtt, …