cikkes

(B)Anyák Napja

Nem ünneprontó szeretnék lenni, csak tetszik és elgondolkodtat a szóvicc: ezen a napon minden anyai beavatást kapott nő, saját maga mélységeit és magaslatait ünnepelendő, igazán előkaphatná belső batyujából “banyai” képességeit  — melyek a tévhittel ellentétben NEM negatívak, sőt inkább varázslatosak.

A beavatottsághoz nem kell feltétlenül szülni, bár a dolognak ez a legelterjedtebb, legáltalánosabb módja. Hozzáteszem, láttam én dúlaként sok nőt szülés után, mégis “ártatlanul”, szinte naivan, és fordítva, sok nő ér el gyerek szülése nélkül is mély, asszonyi bölcsességekhez.

zuki_lany_anya_banyaA banya ősöreg archetípus. Országoktól, vallásoktól, hagyományoktól szabad, mindennél régebbi, egyetemes, mindannyiunkban belül munkálkodó “energianyaláb”. Egy szín, a női lélek egy különleges árnyalata. Van ahol Holdanyónak hívják. A népmesék tanúsága szerint elég ijesztő, bibircsókos is, öreg is, valahogy már a halálhoz, a túlvilághoz tartozik, nem szeretjük, félünk tőle… Mégis, a legtöbbször a banya bölcs és ha a neki járó tisztelettel közelítenek hozzá mindig a legjobb megoldást adja, sőt, néha még fején átbucskázva fiatal király kisasszonnyá is változhat! Igazi varázslónő! Boszorka a legjavából, de rontást csak akkor hoz, ha a neki járót, a jussát nem kapja meg.

Mi az, amit a legtöbbször kér? Ha az ember lánya körbetekint, kutakodik azt látja, hogy Hold rituálékból, tanításokból van bőven, sokszor annyi, hogy azt sem tudjuk már melyik igaz, melyik csak “divatos”. Felajánlások, fogadalmak, belső, lelki természetű áldozatok, lemondások sora fűszerezi ezeket a szertartásokat. És érdemes is kicsit elmerülni ezekben, ízlelgetni, és megtalálni a saját magunk mélységeit megszólító formákat, bátorítok mindenkit rá. De a lényeg nem a formákban van — szerintem.

Mi is az, ami igazán a bennünk élő ősöreg Bölcsasszonynak, a Banyának jár? Ez nem kevesebb (de nem is több), mint  a jelen pillanat. Az IDŐ! A most. Tudod-e igazán belül, hogy az, ami most van, az nem a tiéd? Hogy az valójában nem hozzád tartozik? Hogy azt csak kölcsön kaptad? A jelen nem más, mint saját jövőnktől kölcsönzött álomvalóság.

Az a jó abban, amikor ezt zsigeri szinten felismerjük, hogy rájövünk, milyen jó nekünk. 🙂 Egyszerűen megtanít értékelni azt, ami van. Simone Weil úgy fogalmazta ezt: “tanuljunk meg vágyakozni azután, ami már a miénk.

Egy egyszerű lelki gyakorlatot javaslok (nem csak) mára:

Mi lenne, ha ezt a napot, Anyák napját egy kicsit a Banya szemszögéből tekintenéd? Képzeld magad bele, hogy az, amit épp élsz, az valójában már emlék. Képzeld azt, arra, ami épp történik mintha több évtized távlatából, és bölcsességéből néznél rá. Mi lenne, ha informális egész napra szóló “meditációd” az lenne, hogy mindarra ami van a jövőd perspektívájából tekintenél, és gyakorolnád azt, hogy lásd, ez (is) elmúlik majd.

Először kicsit édes-bús lehet az embernek ez a gyakorlat, de csak azért, mert felesleges félelmek színezik a jövőhöz való viszonyunkat. Mert azt tanultuk, hogy feltétlenül szomorúnak kell lenni, ha az elmúlásra nézünk. De ez egy régi lelki gyakorlat, melynek az eredménye nem más, mint hogy az elmúlás felszíne alatt húzódó, zajló változásba, állandó áramlásba kapcsolódhassunk.

Legfőképp az történik, hogy a dolgok átértékelődnek: mi lényeges, mi felszínes. A külső és belső jelenségek friss színt kapnak, élettel telítődnek meg a rutin érzékelés megváltozásának eredményeképpen.

De van még egy “mellékhatás”: ilyenkor ismerkedünk azzal, ami már vagyunk, de még inkább leszünk. A Banya megérdemli ezt, előbb-utóbb úgyis eljön az ő ideje, de egész másképp lesz jelen az életünkben, ha már lány, anya, boldogasszony korainkban is megadjuk a neki járó helyet lelkünkben. Mint ahogy hordozzuk magunkban saját már “múltbéli” női aspektusainkat, már most is ott él bennünk a banya is, csak nem szeretünk szembesülni vele. De mi lenne, ha ma megengednéd, hogy kiterjedhess nőiséged minden irányába?

És mi lenne, ha legalább felhívnád anyád, és nagyanyád (még jobb, ha találkozol velük, és átöleled őket, ha még egyáltalán lehet, mert élnek még), és gondolnál egy pár pillanat erejéig az összes ismert és már nem is ismert női felmenőidre is? Határozottan javaslom 🙂

Végezetül pedig szeretettel küldöm alább egy modern kori “fehér boszorka”, énekesnő (jó régi) dalát. Ez a dal annak idején e tekintetben nagy inspirációval szolgált nekem. Kate Bush szövegei szimbólumokkal dúsak, sok tekintetben felülmúlhatatlanok, ha szereted az ilyenféle zenét, kívánom élvezd (angolul értőknek szöveg alább).

Társad a változásban,

Réka

 

Hello, old lady.
I know your face well.
I know it well.

She says,
“Ooh-na-na-na-na-na-na-na-na!
I’ll be sitting in your mirror.
Now is the place where the crossroads meet.
Will you look into the future?

“Never, never say goodbye
To my part of your life.
No, no, no, no, no!
Oh, oh, oh,

“Let me live!”
She said.
“C’mon and let me live, girl!”
She said,
“C’mon and let me live, girl!”
(“C’mon and let me live!”)

“This moment in time,”
(She said.)
It doesn’t belong to you,”
(She said,)
It belongs to me,

“And to your little boy and to your little girl,
And the one hand clapping:
Where on your palm is my little line,
When you’re written in mine
As an old memory?
Ooh, na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-na-

“Never, never say goodbye
To my part of your life.
Oh no, no, no, no, no!
Never, never, never!
Never, never let me go!”

She said,
“C’mon and let me live, girl!’
(“C’mon and let me live!”)
She said,
“C’mon and let me live, girl!”
(“C’mon and let me live!”)

I put this moment — here.
I put this moment — here.
I put this moment–

“Over here!
“Over here!
Can’t you see where memories are kept bright?
Tripping on the water like a laughing girl.
Time in her eyes is spawning past life,
One with the ocean and the woman unfurled,
Holding all the love that waits for you here.
Catch us now for I am your future.
A kiss on the wind and we’ll make the land.
Come over here to where When lingers,
Waiting in this empty world,
Waiting for Then, when the lifespray cools.
For Now does ride in on the curl of the wave,
And you will dance with me in the sunlit pools.
We are of the going water and the gone.
We are of water in the holy land of water
And all that’s to come runs in
With the thrust on the strand.”

This entry was posted in: cikkes

Írta:

Női és perinatális konzulens, dúla, jóga és ajurvéda tanár www.gaborjanireka.com